ASI 178MM (cooled), Baader K-Line Filter 1.25″ (double stacked), TS-Optics 76/342 TS76EDPH, mountpusher, EQ3-mod
Moon-Mars Conjunction – 2018-07-01
Moon, Mars
Old habits die hard, so I pointed a raspberry pi (an old friend of mine, a model B+ from a few years back, still functioning like a charm) plus some compatible camera with a large field of view (fish eye like) to record. Record what? IDK, just make timelapses and something *will* come out of it.
So I captured the conjunction of the Moon and Mars with a very modest and toy-like MacGyverish, but at the same time very versatile setup. The Raspberry Pi board is „floating” in a drainage tube with tight fittings, with a camera front from a cheap mock camera for weather protection and an ND filter in front (the Sun has a tendency to burn its trail into the sensor, already visible on every image). Since I risked to move the camera, the ND filter stays on for the night which kinda sucks… I know.
I also created a max combination of all the recorded images, function finalPixel(x,y) = max(pixel(frame[0], x,y), pixel(frame[1], x, y) … pixel(frame[n], x, y)) where max compared values of luminance = (rgb24 >> 16) + ((rgb24 >> 8) % 256)*2 + (rgb24 % 256).
Venus- and Sunrise, and other stuff with a Raspberry Pi
I resurrected an old project of mine, a Raspberry Pi with a camera put on a time lapse duty. Right now it is pointed towards East, and takes a picture every minute. I captured several Venus rises (the planet is the morning star right now), Sunrises of course, and some atmospheric optics too.
RPi Moontrail – Hold-csíkhúzós
Moontrail with rpi
After quite a few successful attempts at imaging trails using rudimentary equipment, I decided to put my Raspberry Pi B+ and its camera to work and image a moontrail.
Past attempts include a set of sunrises at both solstices and at equinox, some sunsets, an analemma and some startrails. For these I used a Canon A800 enhanced with CHDK or a FujiFilm HS20EXR unmod. The CHDK was needed to access otherwise unaccessible options like manual focus, manual shutter speed and… well, an intervalometer. But this time a cron job did the work on my little buddy, the pi.
Below I describe the process in detail which lead to the final pictures. If you wish to skip it, click here.
(tovább…)
Élő internetes távcsőadásom
Webcam, laptop – adódik a gondolat. De nem. A Raspberry Pi-t állítottam munkába afokálisan. Ez egy B+ modell, saját kamerával, szigszalaggal felfogva egy régi fényképezőgéphez, hogy tudjam fotós eszközökhöz rögzíteni, például fotóállványra tenni. A 102/1300-as távcső mögé 25-ös illetve 10-es okulárhoz tettem oda az afokális adapterrel, a motorizált EQ3-on. A raspistill paranccsal a háttérben ment a kép az internetre és többedmagammal néztük a Holdat és próbálkoztunk látni a Szaturnuszt.
Amikor a Szaturnusz holdjait próbáltam kiásni, átfogott valami hőskor-érzés :)
A felállás: a RPi egy szappantartóra van szigszalagozva
hogy legyen, amivel fotóállványra/adapterre rögzítsem. Az égen az ott a Hold
Az élő kép a monitoromon – illetve az interneten
2015.05.29. Hold a Raspberry Pi szemével, 25mm okulárnál
2015.05.29. Hold a Raspberry Pi szemével, 25mm okulárnál
2015.05.29. Hold a Raspberry Pi szemével, 25mm okulárnál
2015.05.29. Hold a Raspberry Pi szemével, 10mm okulárnál
Szaturnusz, 10mm
kivágás
A Titán keresése
Szaturnusz
Szaturnusz
Szaturnusz és holdjai
A holdak jelölve
Kivágás
Gamma
Jelölve
Beállítások közben egy véletlen szelfi (raspistill -tl, ez van :) )
Csíkhúzós Raspberry Pi
Raspberry Pi csillagcsíkok. Kb 300 képkocka. 2015. március 17 hajnala
Korábban próbálkoztam csíkhúzós fotó készítésével: egy Canon A800-asra telepítettem CHDK-t, és hadd szóljon. A legjobban a Nap-sorozat sikerült.
Most egy másik felszereléssel veselkedtem neki a témának: a Raspberry Pi lapkát és a RaspiCam-et bíztam meg, hogy fotózzon. Cronjob, shell script, ahogy kell. Mivel gyakorlatilag egy webkameráról van szó, a szappantartó kategóriába soroltam ezt a bejegyzést.
Ezek próbasorozatok voltak, igazából a napfogyatkozásra készültem a RPi-vel, szkriptekkel, illetve próbálgattam, hogy hogyan oldjam meg az élő internetes sugárzást. A startrail csak melléktermék, ha úgy tetszik. De tetszik :)
Első csillagcsíkos. Gyenge felbontáson, az égbolt sem volt az igazi. 2013.03.16. hajnala
Egy frissebb, Sarkcsillagos, 2015. május 8 hajnala. Kb félóra volt felhőtlen
2015. május 9-re virradó éjszaka/hajnalon
Hétvége a meregyói ég alatt
Ködök a Tejúton
66 kilométerre Kolozsvártól, a Vlegyásza hegységben fekszik Meregyó (Mărgău) falu, a tengerszint felett nagyjából 800 méternyire. Ilyen messzire Kolozsvártól már igazából csak Bánffyhunyad szerény fényei zavarják az égboltot, így ideális hely az amatőr csillagász számára. NZ jóvoltából töltöttem el egy hosszú észlelőhétvégét, vele és további vendégeivel csillagászkodtunk.
Az ég felé fordított műszerek: egy villás goto állványon ülő jókora Celestron Schmidt-Cassegrain tubus (nem jegyeztem le a típusát, de talán a 14″-es), különböző keskeny sávú filterek és egy Lunt Hα naptávcső, valamint egy színes és egy monokróm Atik kamera NZ részéről, jómagam pedig a jól bevált motorizált EQ3-as állványra helyezett Canon 1100D-vel fotóztam a 18-55-ös és az 50-es objektívekkel, illetve bele a távcsövekbe. Tetézendő, munkára fogtam a kicsi Canon A800-ast is, és nem bántam meg.
A kolozsvári mércével pompás égbolthoz olykor olyan pára társult, hogy – nem túlzás – folyt a víz a műszerekről és a képek jó fele emiatt ment a kukába. A fotózás munkamenete ugyanis halvány égterület esetén: (1) fókuszállítás fényes égterületen, (2) ráállás a sötét égterületre, (3) keretező- és megvilágítás-ellenőrző tesztfotók, (4) a tulajdonképpeni fotózás. Párásodás esetén a törölgetés a fókusz elrontását jelenti, ami a műveletsor ismétlését jelenti, feltéve, hogy mire a tulajdonképpeni fotózás kezdődne, nincs-e megint teljesen bepárásodva az objektív.
A Vénusz és a Jupiter szoros együttállása 2014.08.18.
A Vénusz és a Jupiter együttállása. 2014.08.18.
Kinéztem Stellariumból jó előre. A közelítést autóból láttam előző hajnalban. Próbáltam észlelőtársakat toborozni, és előkészítettem a felszerelést. Hajnalban kimentem a viszonylag tág horizontot (és nagyon rossz közbiztonságot) nyújtó iparnegyedbe. Nem árt, ha az ember felkészül állatok (és emberek) ellen. EQ3-as állványon a 102/1300-as távcső dolgozott vizuálisan és Canon 1100D-vel, fotóállványon a HS20EXR veterán, amellyel többek között a Vénusz tranzitját és a Jupiter Hold általi fedését is követtem.
Vizuálisan nagyon tisztán kivehetően láttam a Jupiter felhőit, de a fényképeken nem sikerült megörökíteni a felhősávokat, ahogyan a távol járó Vénusz alakját sem – a hajnali horizont meglehetősen nyugtalan volt és elkent minden értelmes részletet. Ráadásképp, amikor már összepakoltam, egy ígéretes repülő tűnt fel, amit le is fotóztam jó helyen, jókor.
Napok, napkorongok
Napfoltok 2014. június 11-én
A Jupiter, az Orion-köd és a Hold után most a Nap-észleléseimet foglalom össze. Helye volna az 1999-es napfogyatkozásnak, mint nagy nyitánynak, de fényképem arról sincs, így marad az ahhoz képest késői kezdet.
Ebben a cikkben ismét a teljes korongnak szánom a figyelmet, a részletei – mint a granuláció – csak ráadásként kerültek ide.
A képek készítési módja változatos. Van szappantartós, Fuji HS20EXR-s, Canon 1100D-s 102/1300-on és 150/750-en, illetve bolygókamera-mozaik is, mind kézből vagy motorizált EQ3-as állványról. A kollekcióm legszebbik darabjai talán a Vénusz-tranzitot megörökítő képek, vagy hát az analemma. A napkelte- és napnyugta-sorozat szintén előkelő helyet érdemel. Kísérletileg foglalkoztam még a napkorong forgatásával is. Utóbbi akkor hasznos, ha egy peremközeli folt szemből látszó alakjára vagyunk például kíváncsiak.
A témát csak érinti, de ha nem kezdek bele, nem jut eszembe újra forgatni a napkorongot. A Zooniverse újabb citizen scientist projektje a sunspotter, ahol napfoltokat kell összehasonlítani. Egynémely folt-fotó a felbontása alapján úgy tűnt, mintha forgatott fotó volna, ami logikus: ha már foltok összehasonlítása a cél (spotmash :P), akkor a perspektíva torzításának kiiktatása fontos.
(tovább…)
