Venus- and Sunrise, and other stuff with a Raspberry Pi
I resurrected an old project of mine, a Raspberry Pi with a camera put on a time lapse duty. Right now it is pointed towards East, and takes a picture every minute. I captured several Venus rises (the planet is the morning star right now), Sunrises of course, and some atmospheric optics too.
RPi Moontrail – Hold-csíkhúzós
Moontrail with rpi
After quite a few successful attempts at imaging trails using rudimentary equipment, I decided to put my Raspberry Pi B+ and its camera to work and image a moontrail.
Past attempts include a set of sunrises at both solstices and at equinox, some sunsets, an analemma and some startrails. For these I used a Canon A800 enhanced with CHDK or a FujiFilm HS20EXR unmod. The CHDK was needed to access otherwise unaccessible options like manual focus, manual shutter speed and… well, an intervalometer. But this time a cron job did the work on my little buddy, the pi.
Below I describe the process in detail which lead to the final pictures. If you wish to skip it, click here.
(tovább…)
Élő internetes távcsőadásom
Webcam, laptop – adódik a gondolat. De nem. A Raspberry Pi-t állítottam munkába afokálisan. Ez egy B+ modell, saját kamerával, szigszalaggal felfogva egy régi fényképezőgéphez, hogy tudjam fotós eszközökhöz rögzíteni, például fotóállványra tenni. A 102/1300-as távcső mögé 25-ös illetve 10-es okulárhoz tettem oda az afokális adapterrel, a motorizált EQ3-on. A raspistill paranccsal a háttérben ment a kép az internetre és többedmagammal néztük a Holdat és próbálkoztunk látni a Szaturnuszt.
Amikor a Szaturnusz holdjait próbáltam kiásni, átfogott valami hőskor-érzés :)
A felállás: a RPi egy szappantartóra van szigszalagozva
hogy legyen, amivel fotóállványra/adapterre rögzítsem. Az égen az ott a Hold
Az élő kép a monitoromon – illetve az interneten
2015.05.29. Hold a Raspberry Pi szemével, 25mm okulárnál
2015.05.29. Hold a Raspberry Pi szemével, 25mm okulárnál
2015.05.29. Hold a Raspberry Pi szemével, 25mm okulárnál
2015.05.29. Hold a Raspberry Pi szemével, 10mm okulárnál
Szaturnusz, 10mm
kivágás
A Titán keresése
Szaturnusz
Szaturnusz
Szaturnusz és holdjai
A holdak jelölve
Kivágás
Gamma
Jelölve
Beállítások közben egy véletlen szelfi (raspistill -tl, ez van :) )
Csíkhúzós Raspberry Pi
Raspberry Pi csillagcsíkok. Kb 300 képkocka. 2015. március 17 hajnala
Korábban próbálkoztam csíkhúzós fotó készítésével: egy Canon A800-asra telepítettem CHDK-t, és hadd szóljon. A legjobban a Nap-sorozat sikerült.
Most egy másik felszereléssel veselkedtem neki a témának: a Raspberry Pi lapkát és a RaspiCam-et bíztam meg, hogy fotózzon. Cronjob, shell script, ahogy kell. Mivel gyakorlatilag egy webkameráról van szó, a szappantartó kategóriába soroltam ezt a bejegyzést.
Ezek próbasorozatok voltak, igazából a napfogyatkozásra készültem a RPi-vel, szkriptekkel, illetve próbálgattam, hogy hogyan oldjam meg az élő internetes sugárzást. A startrail csak melléktermék, ha úgy tetszik. De tetszik :)
Első csillagcsíkos. Gyenge felbontáson, az égbolt sem volt az igazi. 2013.03.16. hajnala
Egy frissebb, Sarkcsillagos, 2015. május 8 hajnala. Kb félóra volt felhőtlen
2015. május 9-re virradó éjszaka/hajnalon
Hétvége a meregyói ég alatt
Ködök a Tejúton
66 kilométerre Kolozsvártól, a Vlegyásza hegységben fekszik Meregyó (Mărgău) falu, a tengerszint felett nagyjából 800 méternyire. Ilyen messzire Kolozsvártól már igazából csak Bánffyhunyad szerény fényei zavarják az égboltot, így ideális hely az amatőr csillagász számára. NZ jóvoltából töltöttem el egy hosszú észlelőhétvégét, vele és további vendégeivel csillagászkodtunk.
Az ég felé fordított műszerek: egy villás goto állványon ülő jókora Celestron Schmidt-Cassegrain tubus (nem jegyeztem le a típusát, de talán a 14″-es), különböző keskeny sávú filterek és egy Lunt Hα naptávcső, valamint egy színes és egy monokróm Atik kamera NZ részéről, jómagam pedig a jól bevált motorizált EQ3-as állványra helyezett Canon 1100D-vel fotóztam a 18-55-ös és az 50-es objektívekkel, illetve bele a távcsövekbe. Tetézendő, munkára fogtam a kicsi Canon A800-ast is, és nem bántam meg.
A kolozsvári mércével pompás égbolthoz olykor olyan pára társult, hogy – nem túlzás – folyt a víz a műszerekről és a képek jó fele emiatt ment a kukába. A fotózás munkamenete ugyanis halvány égterület esetén: (1) fókuszállítás fényes égterületen, (2) ráállás a sötét égterületre, (3) keretező- és megvilágítás-ellenőrző tesztfotók, (4) a tulajdonképpeni fotózás. Párásodás esetén a törölgetés a fókusz elrontását jelenti, ami a műveletsor ismétlését jelenti, feltéve, hogy mire a tulajdonképpeni fotózás kezdődne, nincs-e megint teljesen bepárásodva az objektív.
A Vénusz és a Jupiter szoros együttállása 2014.08.18.
A Vénusz és a Jupiter együttállása. 2014.08.18.
Kinéztem Stellariumból jó előre. A közelítést autóból láttam előző hajnalban. Próbáltam észlelőtársakat toborozni, és előkészítettem a felszerelést. Hajnalban kimentem a viszonylag tág horizontot (és nagyon rossz közbiztonságot) nyújtó iparnegyedbe. Nem árt, ha az ember felkészül állatok (és emberek) ellen. EQ3-as állványon a 102/1300-as távcső dolgozott vizuálisan és Canon 1100D-vel, fotóállványon a HS20EXR veterán, amellyel többek között a Vénusz tranzitját és a Jupiter Hold általi fedését is követtem.
Vizuálisan nagyon tisztán kivehetően láttam a Jupiter felhőit, de a fényképeken nem sikerült megörökíteni a felhősávokat, ahogyan a távol járó Vénusz alakját sem – a hajnali horizont meglehetősen nyugtalan volt és elkent minden értelmes részletet. Ráadásképp, amikor már összepakoltam, egy ígéretes repülő tűnt fel, amit le is fotóztam jó helyen, jókor.
Napok, napkorongok
Napfoltok 2014. június 11-én
A Jupiter, az Orion-köd és a Hold után most a Nap-észleléseimet foglalom össze. Helye volna az 1999-es napfogyatkozásnak, mint nagy nyitánynak, de fényképem arról sincs, így marad az ahhoz képest késői kezdet.
Ebben a cikkben ismét a teljes korongnak szánom a figyelmet, a részletei – mint a granuláció – csak ráadásként kerültek ide.
A képek készítési módja változatos. Van szappantartós, Fuji HS20EXR-s, Canon 1100D-s 102/1300-on és 150/750-en, illetve bolygókamera-mozaik is, mind kézből vagy motorizált EQ3-as állványról. A kollekcióm legszebbik darabjai talán a Vénusz-tranzitot megörökítő képek, vagy hát az analemma. A napkelte- és napnyugta-sorozat szintén előkelő helyet érdemel. Kísérletileg foglalkoztam még a napkorong forgatásával is. Utóbbi akkor hasznos, ha egy peremközeli folt szemből látszó alakjára vagyunk például kíváncsiak.
A témát csak érinti, de ha nem kezdek bele, nem jut eszembe újra forgatni a napkorongot. A Zooniverse újabb citizen scientist projektje a sunspotter, ahol napfoltokat kell összehasonlítani. Egynémely folt-fotó a felbontása alapján úgy tűnt, mintha forgatott fotó volna, ami logikus: ha már foltok összehasonlítása a cél (spotmash :P), akkor a perspektíva torzításának kiiktatása fontos.
(tovább…)
Három évnyi Hold-fotó
Telehold. 2014. június 12.
A Holdról sajnos nem írhatok olyan cikket, mint a Jupiterről, mivel közel sincs akkora archívumom. Nézni persze néztem a Holdat is már 1998
-ban, de nem rajzoltam le és főleg nem fotóztam. Másfelől, az elmúlt három év Hold-fotói között nem szeretnék úgy linearitást felállítani, ahogyan a Jupiter vagy az Orion-köd esetében, mivel sokszor nem is a holdkorongra s a mind jobb és jobb minőségre esett a hangsúly, hanem egy fogyatkozásra vagy egy kompozícióra, esetleg a szűk műszaki határok feszegetésére. Érdemes megjegyeznem, hogy a technikának és árának az elméleti határa a csillagos ég, ám ennek ellenére nem szabad lesajnálni sem a teljesen gagyi szappantartót, sem a feljavított szappantartót s egy ügyesebb gépből már nemzetközi szintű teljesítmény hívható elő.
Lekaptam, ahogyan a légkör meglapítja a kelő Holdat, a napkelte-sorozat mellékleteként egy holdkeltét is lefényképeztem, megvan a libráció és ha nem is szélső értékek között, de még – elliptikus pályája miatt – a korong méretváltozása is. A 2013-es részleges és a 2011-es teljes holdfogyatkozás is megvan, bár utóbbit még csöppet sem erre való felszereléssel követtem. No és persze olyan is van, hogy nagy a forgalom a Hold előtt.
Ezt a cikket a Holdra, annak egészére, a korongjára és annak fényképezésére hegyeztem ki, ezért a bolygókamerával készített részletek, krátermezők itt nem kapnak helyet. Csak megemlítem, hogy az első nagyobb felbontású kráter-fotót egy levitézlett Canon szappantartó meghibásodott objektívjének eltávolításával, primér fókuszban, videóként készítettem.
Naplemente 2014.06.05. Fotó vs. digitális rajz
Naplemente 2014.06.05.
Elhatároztam, hogy a két évvel ezelőtt készített fotósorozatot megismétlem a mostani, jobb felszereléssel. Előrebocsátom, a jobb felszerelés nem bizonyult mérvadónak, mivel a korlátozó tényező inkább a légkör volt, mint a technika, viszont a nagyobb rutin valamivel jobb végeredményt hozott.
Az elv tehát egyszerű:
1) napszűrőn át fotózom a horizonthoz közeledő napot. A korongba belógó tereptárgyaknak nem csak esztétikai, sőt elsősorban nem esztétikai, hanem gyakorlati szerepe van. A bokrok-lombok problémásak, mert fújja őket a szél, viszont egy ház vagy egy villanyoszlop nagyon hálás ebből a szempontból. A napkorongot ezúttal fotós állványra tett MC 102/1300-as + Canon 1100D felállással fotóztam, Baader ND5 szűrőn át.
2) Közvetlenül naplemente után fotózok hátteret. Mivel a napkorongnál jóval nagyobb látómezőre van szükségem a komponáláshoz, eredetileg arra gondoltam, hogy mozaikolok a “nagy vassal” gyorsan lőtt fotókból, viszont a biztonság kedvéért kattintottam a Fuji HS20EXR szappantartóval is 720 mm-en. Végül a Fuji hátterét használtam fel.
Összesen 64 használható napkorong-expó készült ISO 1600, 1/250-en, s mivel a légkör mást amúgy sem engedett volna, jpeg-ben. Megjegyzem, a Nap gyengén teljesít, ezért a foltjai nem látványosak.
Digitális grafikák-e, vagyis fotók helyett rajzok-e az alábbi képek?
