Plakát – a χ h Persei nevű, szabad szemmel is látható ikerhalmazt ősszel fotóztam

Kedvezőtlen volt mostanában az időjárás, de az év vége egy próbát megér, amíg még nem áll magasan és nem zavar túlságosan a Hold. (Mi a csillagtúra?)

A tájékozódást, mint mindig, a Nagy és a Kis Göncöllel, a Sarkcsillaggal kezdjük. Veterán csillagtúrázók láthatják, hogy a Nagy Göncöl és a Kassziopeia nem csak naponta járja körül a Sarkcsillagot, hanem évente is, és pont fordítva állnak ahhoz képest, amit fél éve láthattunk. A nyugati égen a nyári csillagképektől, köztük a Hattyútól és a Lanttól búcsúzunk. Delelnek az őszi csillagképek, ha sokan vannak újak, mindenképp elmondom az Androméda-sztorit. Ha az ég (felhő, pára, fényszennyezés) megengedi, vetünk egy pillantást az Androméda-galaxisra, amelynek a fénye két és fél millió évig utazik ahhoz, hogy a szabad szemes észlelő egy ködpamacsnak tűnő elmosódott foltocskát láthasson a csillagok között. Keleten bőven fenn van már a Fiastyúk és a vele szomszédos, de kevésbé ismert Hyadok nyílt halmaz. Ezek formálják a mitikus Bikát, amely épp készül nekirontani a fáktól talán még nem látható Orionnak – aki Gilgámestől Toldi Miklósig sok mindenkivel mutat rokonságot. Bolygók szempontjából hajnalig kéne várni, de a korán kelés megéri, hiszen a legkisebb távcsövekben is megmutatja magát a Catalina üstökös.
(tovább…)