A tavaszi után volt most — 2018-10-18 — egy őszi túra. A felhők miatt alig látszódott valami
.






Az időjárás hosszú szünetre kényszerítette az égi barangolást, de most – 2016 november 22-én – úgy tűnik, derült lesz az ég.
Miután kiértünk az észlelőhelyre, természetesen a tájékozódással kezdjük. A Göncölök közül a nagyobbik lehet, hogy elvesződik majd a város fényében, de helyette megismerkedünk a Cassiopeiával – amely bár kevésbé ismert, legalább annyira jellegzetes az északi pólus körül, mint a Dél Keresztje a déli égbolton.
Búcsúzunk a nyári csillagképektől, melyek közül a Hattyú és a Sas uralja a nyugati égboltrészt, a legfényesebb csillag pedig a Lant csillagkép Vegája. Ezen a környéken vizsgálódott a Kepler űrtávcső és kerített elő százszámra naprendszeren kívüli bolygókat. Kis szerencsével a Tejút derengése is kivehető lesz. Az őszi ég csillagképei közül a Pegazus-Androméda-Cassiopeia egyazon mondakörbe tartoznak. Az Andromédában van a legtávolabbi, szabad szemmel még könnyen látható objektum: a Tejútnál valamivel nagyobb Androméda galaxis. Ködös csillagocskának tűnik, fénye két és fél millió évig utazott, hogy a szemünkbe érjen. A téli csillagképek közül a Bika vérben forgó szeme az ég talán legismertebb nyílt halmazához irányít: a Fiastyúkot nem lehet eltéveszteni.
Kedvezőtlen volt mostanában az időjárás, de az év vége egy próbát megér, amíg még nem áll magasan és nem zavar túlságosan a Hold. (Mi a csillagtúra?)
A tájékozódást, mint mindig, a Nagy és a Kis Göncöllel, a Sarkcsillaggal kezdjük. Veterán csillagtúrázók láthatják, hogy a Nagy Göncöl és a Kassziopeia nem csak naponta járja körül a Sarkcsillagot, hanem évente is, és pont fordítva állnak ahhoz képest, amit fél éve láthattunk. A nyugati égen a nyári csillagképektől, köztük a Hattyútól és a Lanttól búcsúzunk. Delelnek az őszi csillagképek, ha sokan vannak újak, mindenképp elmondom az Androméda-sztorit. Ha az ég (felhő, pára, fényszennyezés) megengedi, vetünk egy pillantást az Androméda-galaxisra, amelynek a fénye két és fél millió évig utazik ahhoz, hogy a szabad szemes észlelő egy ködpamacsnak tűnő elmosódott foltocskát láthasson a csillagok között. Keleten bőven fenn van már a Fiastyúk és a vele szomszédos, de kevésbé ismert Hyadok nyílt halmaz. Ezek formálják a mitikus Bikát, amely épp készül nekirontani a fáktól talán még nem látható Orionnak – aki Gilgámestől Toldi Miklósig sok mindenkivel mutat rokonságot. Bolygók szempontjából hajnalig kéne várni, de a korán kelés megéri, hiszen a legkisebb távcsövekben is megmutatja magát a Catalina üstökös.
(tovább…)
Kétéves a csillagtúra, vagyis most októberben harmadjára áll úgy az égbolt, ahogyan az első csillagtúrakor állt, 2013 októberében.
Az időjósok szerint derült lesz az ég. A tájékozódást, mint mindig, most is a Göncölökkel kezdjük. A két szekér a város fölött ragyog, bőven fényszennyezett égen. Ezután a lassan búcsúzó nyári és az emelkedő őszi csillagképeket vesszük szemügyre. Kínálja magát a Tejút, vagyis a saját galaxisunk derengő sávja és az Androméda szomszédos galaxis apró ködpamacsa. Szabad szemmel felbontható kettőscsillagok nyomába eredünk, és elmesélem Kassziopeia királynő égre rajzolt történetét. Gondolatban bejárjuk a Kepler űrtávcső által vizsgált területet és néhány eredményét. (tovább…)
A Borealis klub szervezésében szeptember 19-én ismét járdacsillagászatra várják a főtéren a kolozsváriakat. Mint ismert, a járdacsillagászat olyan esemény, amikor az amatőr vagy profi csillagász a járókelők között állítja fel távcsövét, és bárki ingyen belenézhet, kérdezhet.
A program az alábbi lesz: (tovább…)
Alig múlt el a nyári napforduló, és nyári időszámítás is van, emiatt viszonylag későn kell elindulnunk. Cserébe viszont nem lesz hideg. Ha lehet hinni az időjárás-előrejelzéseknek, akkor este talán szép idő lesz.
Az égi barangolást most is a Göncölökkel való tájékozódással kezdjük. Ezután búcsúzunk a tavaszi csillagképek közül az Ökörhajcsártól, az Északi Koronától és a Herkulestől. Az esti égboltot a nyári csillagképek uralják: magasan a Lant, a Hattyú, a Sas, jóval alacsonyabban a Skorpió és a Nyilas, benne a galaxisunk közepe. Keletről lassan már mutatják magukat az ősz hírességei: a Pegazus és az Androméda.
A Szaturnusz az egyedüli szembetűnő bolygó az égen, viszek egy szerényebb távcsövet, megnézzük a gyűrűit. Ha szerencsénk van, elcsípünk néhány hullócsillagot is a perseidákból, bár hullócsillagokhoz inkább korán kelni érdemes, mint későn feküdni (hajnalban tartja bele a Föld az arcát a „szélbe”).
Indulás 2015. augusztus 5. 21 óra 15 perckor, facebook-esemény itt.
A jól bevált helyen, Szelicsén partiztunk. Külön köszönetet érdemel Ilarie, akinek a 20 centis tubusával bolygóztam a 15 centisénél több fény reményében.
A csíkhúzós fotó Magic-Lantern-nel hajtott Canon 1100D-vel készült 97 képkockából egy „ha fényesebb” php-szkripttel.
*
We were at a star party on our well known spot near Sălicea.
Special thanks to Ilarie for letting me try his scope (20 cm) which is a bit larger than mine (15 cm) so I hoped for more light for planetary imaging with my webcam.
The star trails have been shot with a Canon 1100D powered by Magic Lantern. 97 frames were included, F/4 18 mm, ISO 800, 20 seconds each and then added with a „keep the lighter pixel” filter in a PHP script.
A túra eleje kicsit felhős volt, noha tiszta eget jósoltak. A Göncölök után bejártuk a tavaszi csillagképeket.
Az Északi Korona Ariadnéhoz fűződő sztoriját, az Ökörhajcsár és a bor kultúrájának kapcsolatát, Herkules vérengzéseit és feladatait.
A Vénusztól és a Jupitertől indulva a Kepler űrtávcső vizsgálta területre tekintve más csillagok körül keringő bolygókkal zártuk, a csoportkép készültekor pedig épp felbukkant a Szaturnusz.
fotók: Nagy László Tibor.
Közeledik a nyári napforduló, és nyári időszámítás is van, ami miatt viszonylag későn kell elindulnunk. Cserébe viszont nem lesz hideg. Ha lehet hinni az időjárás-előrejelzéseknek, akkor szép idő lesz egész nap és este.
Az égi barangolást most is a Göncölökkel való tájékozódással kezdjük. Onnan a tavaszi csillagképekre fordítjuk a tekintetünket: az Ökörhajcsárra, a Szűzre, a Vizikígyóra, hátán a Hollóval és a Serleggel. A nyugati égboltot a Vénusz uralja, tőle egy kicsit feljebb a Jupitert találjuk – ám az óriásbolygó megfigyelési szezonjának már nagyjából vége – ha máshol nem, korábbi csillagtúrások vagy járdacsillagászokkal nézelődők már találkozhattak a holdjaival. Keleten halványan emelkedik a Szaturnusz és abban az irányban sejteni lehet Galaxisunk középpontját is, a Tejút magját.
Indulás 2015. május 12. 21 óra 10 perckor, facebook-esemény itt.
Copyright © 2023 Csillagtúra.