Az Ember és Természet Kollégium soron következő estjének meghívottja dr. Néda Zoltán fizikus, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem oktatója. A fénysebesség – megmondják a csillagok című előadására 2015. november 11-án, szerdán, 18 órától kerül sor a Györkös Mányi Albert Emlékház 
ban (Republicii utca 5-ös szám). Az est, egyben az előadássorozat házigazdája dr. Farkas György. A szervezők minden érdeklődőt szeretettel várnak.
A kolozsvári Borealis Amatőr Csillagászati Klub észlelőtáborában jártam 2015 április 17-18-19-n valahol egy mindentől messzire eső Fehér megyei házikóban (Valea Negrilesei). Az időjárás kezdetben elkeserítő volt, de a záróéjszaka második felében kitisztult annyira az égbolt, hogy érdemes legyen kipakolni a műszereket.
Cassiopeia – a lehető legközelebb a horizonthoz
Tejút a Hattyúban. A 32 perc dacára gyengén sikerült
Előbbi, második feldolgozás
Két táborlakó egy igazi nehézfegyver mellett
A távcsövek egy színpadon állnak
Távcsövek
Távcsövek
Észlelők
Észlelők
A Galaxis közepe
Hajnal vs. Tejút
Hajnal vs. Androméda
Miért itt és miért ekkor? Az egyik szervező, Mátis István válaszol:
Rádiótávcsövek – forrás: m.teachastronomy.com
A Weyland-Yutani vállalat ma jelentette be twitter csatornáján, egyelőre csak félhivatalosan, hogy az emberiség történetének legfontosabb felfedezését vitte véghez: földön kívüli életet talált.
Az LV-426-os kolónia létesített kapcsolatot az idegen fajjal – ám ezt mostanig titokban tartották. A WY vállalat nagy hatósugarú hajója, a Nostromo találkozott az idegen lényekkel, és az eddigi jelentések szerint minden rendben, a találkozó békés szándékú és egymás megismerése a cél. Egy másik tweet adja hírül, hogy jelenleg nincs kapcsolat a Nostromóval, ám ez nem műszaki hiba, hanem a biztonsági előírásokkal összhangban zajló műveletsor eredménye. A WY vezérigazgatója facebook-oldalán közölte, hogy rövidesen nagyszabású sajtótájékoztatót hív össze és egyben biztosította az emberiséget, hogy a földönkívüliekkel való kapcsolatfelvétel során fő a biztonság.
#április1
A részleges napfogyatkozás kezdete
Kolozsváron a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Csillagvizsgálójánál gyülekeztünk, hogy megfigyeljük az égi látványosságot. Az egyetem kupoláiban elhelyezett profi műszerek mellett néhányan amatőrök (a Borealis Klub tagjai és jómagam) is felállítottuk a távcsöveinket, hogy minél többen és többféleképpen láthassák, mi zajlik. Az égi főszereplők mellett a földiekről sem feledkeztünk meg: felszereltem a tetőre egy Raspberry Pi lapkát kamerával, és a csillagtura.ro élőben közvetítette az udvaron zajló eseményeket.
A csillagvizsgáló mellett az Apáczai Líceumban is volt egy észlelő-helyszín: ott Néda Zoltán egyetemi tanár és diákja, Molnár Botond vezette a bemutatót. Mi a Hajnal negyedi kupolák tövében nagyjából négyszázan lehettünk kicsik és nagyok, szép kis tömeg kavargott a távcsöveink körül. Az esti havazás után az időjárás mégis nagyon barátságosan alakult, épp kiderült az égbolt, mire kezdődött a jelenség, a felhők pedig csak a fogyatkozás legvégén kezdték el zavarni az észlelést.
A térfigyelő kamera képeiből, telefonnal készült fotókból, Szilágyi Szabolcs fényképeiből és napra irányított műszereim képéből raktam össze az alábbi videót :) (tovább…)
A szonda felvétele. A Föld görbületét a nagy látószögű lencse eltúlozza, viszont az űr sötétje már rajta van a képen
2014. május 27-én első alkalommal bocsátottak fel a Székelyföldről, a Maros megyei Deményházáról a sztratoszférába emelkedő ballont tudományos műszeregyüttessel. Ebben a magasságban már jól kivehető a Föld görbülete, és a Világűr sötétje is látszik – innen, kb. 40 kilométer magasról ugrott ki Felix Baumgartner 2012-ben.
A szonda magával vitte a Kolozsvári Rádió logóját is – így ha csak szimbolikusan is, de elértük a világűr kapuját. A felbocsátást, az utazást és a visszaérkezést jómagam is követtem.
(tovább…)
Vázlat: a légkör rétegei
FRISS: Az ukrán helyzettel párhuzamosan Románia légi gyakorlatot tart, emiatt a projektet a szervezők elhalasztják pár nappal-héttel.
Május közepén első alkalommal bocsátanak föl a Székelyföldről olyan magasságba emelkedő tudományos műszeregyüttest, ahonnan már jól kivehető a Föld görbülete, és a Világűr sötétje is látszik.
A ballon felbocsátására – az időjárás függvényében – előreláthatólag május 13-n kerül sor. A szondát 10 órakor Marosvásárhely mellől, Deményházáról indítják. A hagyományos és kísérleti meteorológiai műszerek mellett egy ionizáló sugárzásokat mérő lapka, egy az ózon kimutatására szolgáló indikátorcsík, egy biológiai kísérlet és egy fényképezőgép is helyet kap a léggömb kosarában. A szonda helyzetét és sebességét egy GPS berendezés méri, az adatokat pedig egy rádióadó továbbítja a földi vevőállomásnak.
SN 2014J
Sikerült lencsevégre kapnom életem első felrobbant fehér törpéjét, az SN 2014J azonosítóval ellátott szupernóvát. A becslések szerint valahol 10.7 magnitúdós fényességű lehet, és február elejéig még fényesedhet. A továbbiakban a fotózásról írok, az asztrofizikai részletekről például itt lehet olvasni.
(tovább…)
Mátis István: Felhős analemma
Mátis István amatőr csillagász munkáját dicséri a Kolozsvár egén fényképezett analemma.
Analemmát fotózni az egyik legnagyobb fényképészeti kihívás, ugyanis egy éven át kell nagy pontossággal és következetességgel exponálni. A sikerek mellett több kudarcos próbálkozás is ismert – a legprofibbak is hibáznak, illetve megtréfálja őket a technika ördöge. Ezért különösen értékes ez a fénykép.
Mátis István a klasszikusnak mondható módszerrel dolgozott: fotózáskor mindig két expozíció készült, hasonlóan az első magyarországi analemma-készítőhöz – Ladányi Tamáshoz: Mátis István is exponált egy napszűrőset, amelyen csak a Nap korongja látszott és egy szűrő nélkülit, amelyen a nap környéke ugyan beégett, de látszott a tágabb környezet – ezekkel utólag össze tudta illeszteni a napfotókat, majd a végeredményhez az egyes képkockákat. Napszűrőként a fotózásra alkalmas Baader napszűrőt használta.
A Meteor januári számának fedőlapja
A Magyar Csillagászati Egyesület a Meteor folyóirat 2014. januári számának címlapfotójául választotta a Kolozsvári Analemmát, miután az már volt a hét fotója a csillagászat.hu portálon. Köszönöm, megtisztel :)
Az analemmám eddigi utóélete, illetve a kapcsolódó cikkek itt olvashatóak.
A GJ1214b bolygó egy művész elképzelése szerint. Fotó: NASA, ESA, & G. Bacon/STScI, STScI-PRC14-06
A naprendszer központi csillaga egy halványan pislákoló vörös törpe, amely tőlünk 47 fényévnyire található a tavaszi égbolton mutatkozó Kígyótartó csillagképben. Kicsi b jelzésű bolygója 38 óránként járja körbe. A Földnél jóval nagyobb, ám kisebb a Neptunusznál, ezért hívják a szakemberek szuperföldnek. A mi naprendszerünkből, ahol vannak viszonylag kicsi kőzetbolygók és nagyobb gázóriások, hiányzik ez az átmeneti osztály, amely egyébként gyakori fajta az exobolygók között – ezért érdekes csemege a csillagászok számára.
(tovább…)
