With the usual gear I laboriously put together the passed months, I imaged Saturn and its moons. HEQ5, N250/1200, TSO ADC, ASI 224MC (cooled), home observatory, mountpusher Mimas and Enceladus are visible, beyond the cliche Titan, Rhea, Dione and Tethys. By the way, this evening (together with Jupiter) was the first light of the second soapbox hardware.
ASI 224MC, TSO ADC, N250/1200, HEQ5
stack of expos with the moons
a processed Saturn image
the moons dialed down
rotated
I dug out Saturn’s moons, from a longer expo series of images, and composited it with the lucky imaged Saturn. Below’s the process. There is also a random star photobombing the frame.
While recording the planet, I also exposed a few frames for the moons. Then I used Stellarium to align the properly exposed planet to the rather noisy background. The outcome had a surprise too, a 10.15m star I failed so far to identify. Below I show the steps of the process the picture went through from the stack, via composing, to the final image. Mimas is more like a wishful thinking — there are some lighter pixels there though –, but Enceladus is clearly there. The moons on the final picture are from the pixels of the original recording, the Stellarium layer was nothing but a guiding tool.
Saturn
Using the HEQ5+MC102/1300+ASI224MC setup, I’ve been recording Saturn. Some stack contain the best 5% of 10k frames. And I present a compositing process, showing Tethys, Dione, Rhea, Enceladus and maybe Mimas.
(tovább…)
Szaturnusz-család
Kolozsvárhoz aránylag közel van Szelicse, már az Árpád-korban létező település. A közelség dacára igen szép égbolt nyílik, noha Torda és Kolozsvár fénykupolája tekintélyes falatot kér belőle magának. Dél-délnyugat felé nincs ok a panaszra. A korábbiakban leírtakhoz hasonlóan láttam hozzá június 27-ről 28-ra virradó éjszaka a Szaturnusz fotózásához és holdjainak előkerítéséhez. A jó ég miatt jól sikerült észlelés kívánja, hogy bevezetőül írjak pár sort a rendszerről.
A Szaturnusz oppozíción túl jár a Mérleg csillagképben, az Ikrekben bolyongó Jupiterhez képest kedvezőtlenül lent. Ezt kárpótolja, hogy a gyűrűkre a rálátásunk nagyon kedvező. A bolygó egyre messzebb sodródik a mi szemszögünkből, távolsága 1,4 milliárd kilométer körüli, látszólagos fényessége 1 magnitúdónyi, látszó mérete 18 ívmásodperc gyűrűk nélkül, 42 ívmásodperc gyűrűkkel. Ezzel szemben a télen a Jupiter fele ilyen messze járt az égbolton szinte a lehető legmagasabban, 46 ívmásodperces átmérővel és -2 magnitúdós szembe szökő égitestként. Vagyis a Szaturnusz most nagyjából 16-szor halványabb, mint a télen a Jupiter volt, ami a fényképezését természetesen nehezíti. A Jupiter egyik holdja, a Ganymedes 5 és fél magnitúdósnak mutatkozott akkor (Jupiter nélkül szabad szemmel is kivehetően), a Szaturnusz legnagyobb kísérője, a Titán pedig 9 és fél magnitúdósnak most – vagyis a legfényesebb Titán 40-szer halványabban világított, mint a Ganymedes. A kicsi de hófehér Enceladus a maga nagyjából 13 magnitúdójával bő százszor halványabb volt, mint a Jupiter nagy holdja. Az adatokat a Stellarium programból olvastam ki.
(tovább…)
