With the usual gear I laboriously put together the passed months, I imaged Saturn and its moons. HEQ5, N250/1200, TSO ADC, ASI 224MC (cooled), home observatory, mountpusher Mimas and Enceladus are visible, beyond the cliche Titan, Rhea, Dione and Tethys. By the way, this evening (together with Jupiter) was the first light of the second soapbox hardware.
ASI 224MC, TSO ADC, N250/1200, HEQ5
stack of expos with the moons
a processed Saturn image
the moons dialed down
rotated
Szaturnusz-család
Kolozsvárhoz aránylag közel van Szelicse, már az Árpád-korban létező település. A közelség dacára igen szép égbolt nyílik, noha Torda és Kolozsvár fénykupolája tekintélyes falatot kér belőle magának. Dél-délnyugat felé nincs ok a panaszra. A korábbiakban leírtakhoz hasonlóan láttam hozzá június 27-ről 28-ra virradó éjszaka a Szaturnusz fotózásához és holdjainak előkerítéséhez. A jó ég miatt jól sikerült észlelés kívánja, hogy bevezetőül írjak pár sort a rendszerről.
A Szaturnusz oppozíción túl jár a Mérleg csillagképben, az Ikrekben bolyongó Jupiterhez képest kedvezőtlenül lent. Ezt kárpótolja, hogy a gyűrűkre a rálátásunk nagyon kedvező. A bolygó egyre messzebb sodródik a mi szemszögünkből, távolsága 1,4 milliárd kilométer körüli, látszólagos fényessége 1 magnitúdónyi, látszó mérete 18 ívmásodperc gyűrűk nélkül, 42 ívmásodperc gyűrűkkel. Ezzel szemben a télen a Jupiter fele ilyen messze járt az égbolton szinte a lehető legmagasabban, 46 ívmásodperces átmérővel és -2 magnitúdós szembe szökő égitestként. Vagyis a Szaturnusz most nagyjából 16-szor halványabb, mint a télen a Jupiter volt, ami a fényképezését természetesen nehezíti. A Jupiter egyik holdja, a Ganymedes 5 és fél magnitúdósnak mutatkozott akkor (Jupiter nélkül szabad szemmel is kivehetően), a Szaturnusz legnagyobb kísérője, a Titán pedig 9 és fél magnitúdósnak most – vagyis a legfényesebb Titán 40-szer halványabban világított, mint a Ganymedes. A kicsi de hófehér Enceladus a maga nagyjából 13 magnitúdójával bő százszor halványabb volt, mint a Jupiter nagy holdja. Az adatokat a Stellarium programból olvastam ki.
(tovább…)
Titán, Rhea, Szaturnusz, Dione, Tethys, Iapetus
Kevés szaporítani való szó van, a technikát kifejtettem az előző cikkemben. Mielőtt a szomszéd ház mögé eltűnt volna a Mars, egyszer lekaptam, utána a Szaturnuszt filmeztem az eltűnéséig. Június 23-án este 36 gigabájtnyi videó (Scopium) és 0,3 gigabájtnyi raw fotó (Canon 1100D) készült, ezekből mazsolázgattam. Érdekesség, hogy a hosszú idő alatt rajtakaptam két holdat, a Dionét és a Tethyst, amint arrébb mozdultak.
Az amatőrcsillagász számára a lerombolt iparnegyednek megvan az a varázsa, hogy benn van a városban, mégis sötét foltja a környéknek: nincsenek a közelében zavaró fények. Ez a fölöttünk lévő levegő fényszennyezett voltán (narancssárga, nátrium-színű az éjszakai ég) egyáltalán nem segít, de legalább nem kell hunyorogni.
Hátrány, hogy bizonyos antiszociális elemek általi fenyegetettség fennáll.
De megintcsak előny, hogy a szétbombázott placc, a kolozsvári Zóna tágas kilátást enged több irányba is, így jöhetett össze a Merkúr. Éles képet alkotva bekerült a látómezőbe a Vénusz is, bár most nagyjából tele-Vénusz mutatkozik és egészen konkrétan semmi látnivaló sem volt rajta (különben a sarlója volna látványos). De volt korábban egy bolygóegyüttállás, amely megérte a maga pénzét.
Hold, Orion, Fiastyúk (Fuji, 24mm) – iparnegyedi kilátás. Ez a kép egy elveszettet pótol.
