ASI 224MC, TSO ADC, N250/1200, HEQ5






I dug out Saturn’s moons, from a longer expo series of images, and composited it with the lucky imaged Saturn. Below’s the process. There is also a random star photobombing the frame.
Kolozsvárhoz aránylag közel van Szelicse, már az Árpád-korban létező település. A közelség dacára igen szép égbolt nyílik, noha Torda és Kolozsvár fénykupolája tekintélyes falatot kér belőle magának. Dél-délnyugat felé nincs ok a panaszra. A korábbiakban leírtakhoz hasonlóan láttam hozzá június 27-ről 28-ra virradó éjszaka a Szaturnusz fotózásához és holdjainak előkerítéséhez. A jó ég miatt jól sikerült észlelés kívánja, hogy bevezetőül írjak pár sort a rendszerről.
A Szaturnusz oppozíción túl jár a Mérleg csillagképben, az Ikrekben bolyongó Jupiterhez képest kedvezőtlenül lent. Ezt kárpótolja, hogy a gyűrűkre a rálátásunk nagyon kedvező. A bolygó egyre messzebb sodródik a mi szemszögünkből, távolsága 1,4 milliárd kilométer körüli, látszólagos fényessége 1 magnitúdónyi, látszó mérete 18 ívmásodperc gyűrűk nélkül, 42 ívmásodperc gyűrűkkel. Ezzel szemben a télen a Jupiter fele ilyen messze járt az égbolton szinte a lehető legmagasabban, 46 ívmásodperces átmérővel és -2 magnitúdós szembe szökő égitestként. Vagyis a Szaturnusz most nagyjából 16-szor halványabb, mint a télen a Jupiter volt, ami a fényképezését természetesen nehezíti. A Jupiter egyik holdja, a Ganymedes 5 és fél magnitúdósnak mutatkozott akkor (Jupiter nélkül szabad szemmel is kivehetően), a Szaturnusz legnagyobb kísérője, a Titán pedig 9 és fél magnitúdósnak most – vagyis a legfényesebb Titán 40-szer halványabban világított, mint a Ganymedes. A kicsi de hófehér Enceladus a maga nagyjából 13 magnitúdójával bő százszor halványabb volt, mint a Jupiter nagy holdja. Az adatokat a Stellarium programból olvastam ki.
(tovább…)
Kevés szaporítani való szó van, a technikát kifejtettem az előző cikkemben. Mielőtt a szomszéd ház mögé eltűnt volna a Mars, egyszer lekaptam, utána a Szaturnuszt filmeztem az eltűnéséig. Június 23-án este 36 gigabájtnyi videó (Scopium) és 0,3 gigabájtnyi raw fotó (Canon 1100D) készült, ezekből mazsolázgattam. Érdekesség, hogy a hosszú idő alatt rajtakaptam két holdat, a Dionét és a Tethyst, amint arrébb mozdultak.
Az amatőrcsillagász számára a lerombolt iparnegyednek megvan az a varázsa, hogy benn van a városban, mégis sötét foltja a környéknek: nincsenek a közelében zavaró fények. Ez a fölöttünk lévő levegő fényszennyezett voltán (narancssárga, nátrium-színű az éjszakai ég) egyáltalán nem segít, de legalább nem kell hunyorogni.
Hátrány, hogy bizonyos antiszociális elemek általi fenyegetettség fennáll.
De megintcsak előny, hogy a szétbombázott placc, a kolozsvári Zóna tágas kilátást enged több irányba is, így jöhetett össze a Merkúr. Éles képet alkotva bekerült a látómezőbe a Vénusz is, bár most nagyjából tele-Vénusz mutatkozik és egészen konkrétan semmi látnivaló sem volt rajta (különben a sarlója volna látványos). De volt korábban egy bolygóegyüttállás, amely megérte a maga pénzét.
Copyright © 2023 Csillagtúra.