Ezen a felhős délutánon a csillagtúrás facebook-csoport létszáma elérte a százat. Ez egy szép, kerek szám. Vagy nem. Lássunk néhány szempontot.
1) A szám. Az hogy száz, az annyit jelent, hogy tíz x tíz, vagyis a számrendszerünk alapja a négyzeten. A rómaiak nem számrendszerben képzelték el a számaikat, nem is a matek volt az erősségük. Különben ugyanennyire kerek szám a 4-es (1002), a 144-es (10012) és az informatikusok nagyon kedves kis barátja, a 256-os (10016). Utóbbiról mindenki tudja, miért érdekes szám. De a 144-es? Nos, az éjszakai égbolt egyik legkiszámíthatóbb és legnehezebben eltéveszthető égitestje a Jupiter. 11,86 évente jár körbe, ami ha az ókori uranometria pontosságát tekintjük, 12 évre kerekíthető. Amikor először megláttam a Jupitert és holdjait 1998-ban, valahol a Halakban, Kosban járt. Azóta megtett egy teljes kört és egy kicsit: mostanában az Ikrekben találjuk és tart a Rák felé. Talán a Jupiter miatt van, hogy nem az ujjaink száma az alapja az időmérésnek, hanem ez a furcsa 12-es, tucatos szám.
Érdemes volna nyelvészetileg is futni egy kört. A magyar nyelv valahol a tízes és a húszas számrendszer között ingadozik (tizen-huszon-harminc-negyven), a finn is valahol a húszas keretben gondolkodik (yksi-yhdeksäntoista-kaksikymmentä), de az angol mintha a tizenkettes számrendszer felé hajlana azáltal, hogy képzes a 13-tól kezdődik: ten, eleven, twelve, thirteen, fourteen, bár a szakik tudni vélik, hogy a tizenegy az egymaradatízből és a tizenkettő pedig kettőmaradatizíből eredetű.
A zenében 12√2-vel szorozzuk a frekvenciát, hogy fél hanggal feljebb lépjünk, a 12 félhangba osztott oktáv a frekvencia duplázása lévén.
2) A facebook. Ezzel a húzószóval kezdődik egy csomó cikk, amit mindenki elolvas, átlósan legalábbis, mert hiszen róla, arckönyv-felhasználóról is szól. Mivel negyedik éve adminisztrálom a csillagtura.ro-t és a hozzá tartozó mindenfélét, némi rálátásom van a dolgok menetére. Tegyük fel, hogy van egy bázis – a lájkolók, pagefan-ok, tagok vagy kutyafülék száma. A bázisnak csak bizonyos hányada lát majd egy posztot – mert nem jár konkrétan utána, mert így működik a közösségi háló. Aztán a posztot látóknak csak egy bizonyos hányada reagál, például lájkol, kommentel, megoszt. Lett légyen az a posztok legjobbika s nem valami klikkhajhász upworthy-style spam egy tündibündi animált kismacskával, ami megváltoztatja az életed. És a reagálóknak is csak egy bizonyos hányada fog tényleg rá is klikkelni a közölt linkre, azaz kilépni a facebook langymeleg kék kereteiből, ebben az esetben a csillagtura.ro oldalra. Elolvasni magát a cikket vagy minimum megnézegetni a képeket. BTW: A képek tényleg érdekesebbek, csak értelmezhetetlenek a szöveg nélkül.
3) A facebook-százas. Tehát több ez a száz, mint a kilencven. De a hatását tekintve nem tízzel több, mert bújkál itt egy nullaegésznullavalamennyis együttható. Lássuk a konkrét példát: mindig vannak a csillagtúrára zseblámpa nélkül érkezők, no meg olyanok, akik nincsenek tisztában a túraútvonallal (amúgy RTFM). Ez egy adat, aminek nincs morális folyománya, csak tudomásul kell venni, mint azt, hogy 6,022 * 1023. Magyarán: a tagok számának egy hányadának egy hányadának (…) egy hányadának egy hányada az, aki valóban el is olvas egy adott tartalmat. Illetve hát rászánja azt a kb. 45 másodpercet, amit egy átlag netező egy átlag cikkre szán – ami azért még mindig kevesebb, mint egy igényes tartalom felfogásához szükséges idő.
4) Semmi értelme facebook-számokkal villogni, mint az a fennebbiekből következik. Nem erkölcsileg, hanem matematikailag nincs értelme. A csillagtúra célja a csillagászattal és az iránta érdeklődő emberekkel való közszolgálati jellegű, valamelyest szórakoztató ismerkedés. Amíg a csillagtúra hű marad a csillagászattudományhoz és ezt a célt kielégíti, az ilyen-olyan csoport-tagok számától függetlenül értelme van. Amíg egyetlen egy, városi fénybura alá szorult gyermekben felkelti a kíváncsiságot a megismerhető csodák iránt, értelme van. A lájkok száma rövid távon gondolkodó nyakkendők számháborúja.