





A GYMAE -ban tartok előadást Az égbolttól a képernyőig címmel arról, hogy hogyan készülnek azok az égitesteket ábrázoló fotók, amelyeket a profik vagy az amatőrök tesznek közzé. Avagy séta az asztrofotók kulisszái mögött. Itt az event.
Fejben a monitoros változat a címe annak az előadásnak, amit tartani fogok. Első hallásra magyartalan, de ha jobban megnézzük, az égbolt a természetesen gördülő szó, a monitor meg egy olyan mű dolog.
Közösségi oldalon jöttek velem szembe az alábbi kérdések, és a vízre bocsátott Szaturnuszhoz hasonlóan jó agytorna volt ezekre gondolatkísérletképp válaszolni.
Tehát képzeljük el, hogy amatőr csillagászként nem a kertbe, mégcsak nem is a város szélére, esetleg egy közelebbi hegy tetejére települünk ki, hanem a Holdra. Ott nem gond az időjárás, nincs fényszennyezés, tiszta a horizont és úgy általában nem nagyon zavarják az embert.
Közösségi oldalon jött velem szembe a kérdés, hogy a 0.7 g/cm3, tehát a víznél kisebb sűrűségű Szaturnusz lebegne-e egy óceánon. Az agyat akkor is megpiszkálja ez a felvetés, ha ebben a formában hülye-kérdés:nulla-pont az egész. És mert jól esik az agytorna, megmozgatom a sütnivalómat.
Röviden: nem lebegne. Viszont valami biztosan felrobbanna. Lássuk, miért.
A sűrűség definíció szerint egységnyi térfogatba foglalt tömeget jelent. 1 liter víz kb. 1 kg, tehát a víz sűrűsége 1 kg / liter. Ami megfelel 1 tonna / m3-nek. (tovább…)
A Weyland-Yutani vállalat ma jelentette be twitter csatornáján, egyelőre csak félhivatalosan, hogy az emberiség történetének legfontosabb felfedezését vitte véghez: földön kívüli életet talált.
Az LV-426-os kolónia létesített kapcsolatot az idegen fajjal – ám ezt mostanig titokban tartották. A WY vállalat nagy hatósugarú hajója, a Nostromo találkozott az idegen lényekkel, és az eddigi jelentések szerint minden rendben, a találkozó békés szándékú és egymás megismerése a cél. Egy másik tweet adja hírül, hogy jelenleg nincs kapcsolat a Nostromóval, ám ez nem műszaki hiba, hanem a biztonsági előírásokkal összhangban zajló műveletsor eredménye. A WY vezérigazgatója facebook-oldalán közölte, hogy rövidesen nagyszabású sajtótájékoztatót hív össze és egyben biztosította az emberiséget, hogy a földönkívüliekkel való kapcsolatfelvétel során fő a biztonság.
#április1
Az Erdős-szám mintájára kitaláltam az Űrfotós-számot, az Ű-számot. Az Ű-szám egy nemnegatív egész, amely azt mutatja, hogy az adott fotós publikálást tekintve milyen messze van valamelyik űrügynökségtől vagy hasonlóan nagy presztízsű szakfórumtól.
Valaki Ű-száma 0 akkor, ha valamelyik űrügynökségnek dolgozik mint fotós/fotó-feldolgozó vagy éppenséggel olyan csapat tagja, amely fotós eszközt épít. Valaki Ű-száma 1, ha valamelyik űrügynökség publikálja a fotóját, noha nem nekik dolgozik. 2 az Ű-szám, ha olyasvalaki publikálja a fotót, akinek az Ű-száma 1 (lásd például a hónap asztrofotója rovatot Ladányi Tamás, Ű-szám=1 szerkesztésében). Az Ű-száma 3 annak, akinek 2-es Ű-számú publikálja a fotóját. És így tovább :)
Természetesen több jó fotó készül, mint ahány elférne valamelyik hivatalosan is egy-egy űrügynökség égisze alá tartozó felületen (pl. NASA, ESA, APOD, EPOD, ESO). Tehát lesznek magas Ű-számú, de kitűnő űrfotókat szállító egyének. Az alacsony Ű-szám sem éppen garancia, vannak nehezen érthető publikációk is. A hírekben való szereplésnek általában annyi köze van az Ű-számhoz, hogy többnyire 1-est birtoklók kerülnek be. Az én Ű-számom 1, az oldalsávban linkelteké többnyire 1 vagy 2.
Viccnek mindenképp jó az Ű-szám :)
Az Interstellar című filmet három okból vártam nagyon. Először is a rendező miatt. Az Inception a világa (tehát nem a cselekménye) miatt az egyik olyan film, amin nagyon sokat gondolkodtam és szabad perceimben fel-felidézem egyik-másik jelenetét. Noha nem nézem újra, mert jobb így. Másodsorban a zeneszerző, Hans Zimmer hatalmas ígéret. S nem utolsó sorban amiatt is vártam az Interstellart, mert végre egy nagyszabású világűr-scifi s iménti kettővel ez az elegy hatalmas elvárásokat is ébresztett bennem.
Néztem a trailereket és mert a fekete lyuk (környékének) képi megjelenítése egy, a falamra kitett neutroncsillag-modellel nagyon egybevág, előkerestem egy backstage-et, ahol a tudós gárda elmagyarázta, hogy mennyit dolgoztak a fekete lyuk környékén, annak hiteles ábrázolásán. Emiatt arra számítottam, hogy nagyon szigorú scifi lesz, ahol lassú a mozgás, drága, nagyon drága az üzemanyag és az ember végtelenül törékeny a világmindenséggel szemben. Arra számítottam, hogy a világűr nem csak karton-díszlet lesz, hanem a cselekményt a maga teljes kegyetlenségével, a fizika törvényeivel alakító elem.
Aztán megnéztem a filmet. És minden képi szépsége dacára csalódtam, mert a film maga vert át. (tovább…)
Felkértek egy iskolásoknak szóló előadás megtartására, és arra gondoltam, hogy jó téma megnézni, miből lesz a cserebogár: milyen nyersanyagból hívják elő a profik és az amatőrök a közreadott fotóikat. Amatőr oldalról ismerem a menetet, profi oldalról természetesen nem – viszont sokat olvastam a Hubble-ről.
Van videó is meg cikk is az interneten arról, hogy miként készül el a nyers Hubble-felvételekből a nagyközönségnek szánt kép, ám arra gondoltam: szerencsét próbálok én is. Legalább az előadásom hitelesebb lesz, én pedig magabiztosabb, hiszen nem csak beszélek a valamiről, hanem csinálom is. Emlékszem, volt valahol a MCSE korábbi portálján egy cikk a Hubble archívumáról, de már nem találtam meg.
A Hubble űrtávcső felhalmozta képekhez, legyenek azok nyers adatok vagy már feldolgozottak, a Hubble Legacy Archive ad hozzáférést. Beírom a keresőbe, mi érdekel, és kiválasztom, melyik műszer nyers vagy milyen szinten feldolgozott képét kérem. Az 1-es szint a nyers kép. Beteszem a kért képeket egy bevásárlókosárba és ingyen letöltöm őket. Ennyire egyszerű.
És akkor lássuk.
(tovább…)
Néhány perc gondolkodással is már megragadhatatlan mennyiségű vonatkozást, elágazást és lehetőséget láttam felvillanni, hogy miként is lehetne hozzáfogni ehhez a témához. Hadd kezdjem azzal a konkrétummal, ami az utolsó csepp volt a pohárban: egy közösségi oldalon valaki sajátként feltöltött egy olyan fényképet, amit szinte biztosan nem ő készített.
A hobbit az ember nem a létéhez alapvetően szükséges erőforrások megteremtése végett műveli – az a munkája, bár a legszerencsésebbeknél a kettő egybeeshet. Mivel a hobbi jellemzően nem megélhetés, a mindennapi farkastörvények érvényüket kellene, hogy veszítsék. Az ember mindenhová magával viszi ugyan a gyarlóságát, de a hobbi az a terület, amely akkor is lehetőséget kínál a fair play-re, az érdek nélküli tetszésre[1], amikor a munkás hétköznapok nem. Hogy pontosan miért mélyül valaki egy hobbiba, az teljesen egyénfüggő, ahogyan a hobbiválasztás is. A hobbi jellege és az azt művelő személy alkata – ez részleteiben a pszichológia felé tereli a figyelmet, összességében pedig inkább filozófiai, esztétikai kérdésnek tekinthető szerintem.
E szöveg írójaként jó alkalom ez a pár sor, hogy elmondjam, a csillagos ég, a világmindenség hatalmassága és a benne elfoglalt helyem viszonylagos ismerete a klasszikus lúdbőrözés mellett a gyomrom tájékán vált ki olyasféle érzést, mint egy ötszáz éves templomban felhangzó kórusmű vagy egy hüvelyknyi csempére felfestett miniatúra.
Copyright © 2023 Csillagtúra.