Az égbolttól a monitorig
A GYMAE 
-ban tartok előadást Az égbolttól a képernyőig címmel arról, hogy hogyan készülnek azok az égitesteket ábrázoló fotók, amelyeket a profik vagy az amatőrök tesznek közzé. Avagy séta az asztrofotók kulisszái mögött. Itt az event.
Fejben a monitoros változat a címe annak az előadásnak, amit tartani fogok. Első hallásra magyartalan, de ha jobban megnézzük, az égbolt a természetesen gördülő szó, a monitor meg egy olyan mű dolog.
Amatőr távcsővel a Holdon
Amatőr csillagász a Holdon
Közösségi oldalon jöttek velem szembe az alábbi kérdések, és a vízre bocsátott Szaturnuszhoz hasonlóan jó agytorna volt ezekre gondolatkísérletképp válaszolni.
Tehát képzeljük el, hogy amatőr csillagászként nem a kertbe, mégcsak nem is a város szélére, esetleg egy közelebbi hegy tetejére települünk ki, hanem a Holdra. Ott nem gond az időjárás, nincs fényszennyezés, tiszta a horizont és úgy általában nem nagyon zavarják az embert.
1) A Holdnak melyik tájékán volna jó észlelni. Egy hegytetőn vagy egy kráter mélyén, az egyenlítőn vagy a pólusnál? A Föld felőli vagy a túlsó oldala jobb-e?
A vizeken lebegő Szaturnusz
A gondolat ereje gyerekmedencébe kényszeríti a Szaturnuszt
Közösségi oldalon jött velem szembe a kérdés, hogy a 0.7 g/cm3, tehát a víznél kisebb sűrűségű Szaturnusz lebegne-e egy óceánon. Az agyat akkor is megpiszkálja ez a felvetés, ha ebben a formában hülye-kérdés:nulla-pont az egész. És mert jól esik az agytorna, megmozgatom a sütnivalómat.
Röviden: nem lebegne. Viszont valami biztosan felrobbanna. Lássuk, miért.
1) A sűrűség
A sűrűség definíció szerint egységnyi térfogatba foglalt tömeget jelent. 1 liter víz kb. 1 kg, tehát a víz sűrűsége 1 kg / liter. Ami megfelel 1 tonna / m3-nek. (tovább…)
Az megvan, hogy földönkívüli életet találtunk?
Rádiótávcsövek – forrás: m.teachastronomy.com
A Weyland-Yutani vállalat ma jelentette be twitter csatornáján, egyelőre csak félhivatalosan, hogy az emberiség történetének legfontosabb felfedezését vitte véghez: földön kívüli életet talált.
Az LV-426-os kolónia létesített kapcsolatot az idegen fajjal – ám ezt mostanig titokban tartották. A WY vállalat nagy hatósugarú hajója, a Nostromo találkozott az idegen lényekkel, és az eddigi jelentések szerint minden rendben, a találkozó békés szándékú és egymás megismerése a cél. Egy másik tweet adja hírül, hogy jelenleg nincs kapcsolat a Nostromóval, ám ez nem műszaki hiba, hanem a biztonsági előírásokkal összhangban zajló műveletsor eredménye. A WY vezérigazgatója facebook-oldalán közölte, hogy rövidesen nagyszabású sajtótájékoztatót hív össze és egyben biztosította az emberiséget, hogy a földönkívüliekkel való kapcsolatfelvétel során fő a biztonság.
#április1
Az Ű-szám
Az Erdős-szám mintájára kitaláltam az Űrfotós-számot, az Ű-számot. Az Ű-szám egy nemnegatív egész, amely azt mutatja, hogy az adott fotós publikálást tekintve milyen messze van valamelyik űrügynökségtől vagy hasonlóan nagy presztízsű szakfórumtól.
Valaki Ű-száma 0 akkor, ha valamelyik űrügynökségnek dolgozik mint fotós/fotó-feldolgozó vagy éppenséggel olyan csapat tagja, amely fotós eszközt épít. Valaki Ű-száma 1, ha valamelyik űrügynökség publikálja a fotóját, noha nem nekik dolgozik. 2 az Ű-szám, ha olyasvalaki publikálja a fotót, akinek az Ű-száma 1 (lásd például a hónap asztrofotója rovatot Ladányi Tamás, Ű-szám=1 szerkesztésében). Az Ű-száma 3 annak, akinek 2-es Ű-számú publikálja a fotóját. És így tovább :)
Természetesen több jó fotó készül, mint ahány elférne valamelyik hivatalosan is egy-egy űrügynökség égisze alá tartozó felületen (pl. NASA, ESA, APOD, EPOD, ESO). Tehát lesznek magas Ű-számú, de kitűnő űrfotókat szállító egyének. Az alacsony Ű-szám sem éppen garancia, vannak nehezen érthető publikációk is. A hírekben való szereplésnek általában annyi köze van az Ű-számhoz, hogy többnyire 1-est birtoklók kerülnek be. Az én Ű-számom 1, az oldalsávban linkelteké többnyire 1 vagy 2.
Viccnek mindenképp jó az Ű-szám :)
Mi a bajom az Interstellar filmmel?
Az Interstellar című filmet három okból vártam nagyon. Először is a rendező miatt. Az Inception a világa (tehát nem a cselekménye) miatt az egyik olyan film, amin nagyon sokat gondolkodtam és szabad perceimben fel-felidézem egyik-másik jelenetét. Noha nem nézem újra, mert jobb így. Másodsorban a zeneszerző, Hans Zimmer hatalmas ígéret. S nem utolsó sorban amiatt is vártam az Interstellart, mert végre egy nagyszabású világűr-scifi s iménti kettővel ez az elegy hatalmas elvárásokat is ébresztett bennem.
Néztem a trailereket és mert a fekete lyuk (környékének) képi megjelenítése egy, a falamra kitett neutroncsillag-modellel nagyon egybevág, előkerestem egy backstage-et, ahol a tudós gárda elmagyarázta, hogy mennyit dolgoztak a fekete lyuk környékén, annak hiteles ábrázolásán. Emiatt arra számítottam, hogy nagyon szigorú scifi lesz, ahol lassú a mozgás, drága, nagyon drága az üzemanyag és az ember végtelenül törékeny a világmindenséggel szemben. Arra számítottam, hogy a világűr nem csak karton-díszlet lesz, hanem a cselekményt a maga teljes kegyetlenségével, a fizika törvényeivel alakító elem.
Aztán megnéztem a filmet. És minden képi szépsége dacára csalódtam, mert a film maga vert át. (tovább…)
Kalandozás a Hubble-archívumban
Hubble-nyersanyag általam előhívva
Felkértek egy iskolásoknak szóló előadás megtartására, és arra gondoltam, hogy jó téma megnézni, miből lesz a cserebogár: milyen nyersanyagból hívják elő a profik és az amatőrök a közreadott fotóikat. Amatőr oldalról ismerem a menetet, profi oldalról természetesen nem – viszont sokat olvastam a Hubble-ről.
Van videó is meg cikk is az interneten arról, hogy miként készül el a nyers Hubble-felvételekből a nagyközönségnek szánt kép, ám arra gondoltam: szerencsét próbálok én is. Legalább az előadásom hitelesebb lesz, én pedig magabiztosabb, hiszen nem csak beszélek a valamiről, hanem csinálom is. Emlékszem, volt valahol a MCSE korábbi portálján egy cikk a Hubble archívumáról, de már nem találtam meg.
A Hubble űrtávcső felhalmozta képekhez, legyenek azok nyers adatok vagy már feldolgozottak, a Hubble Legacy Archive ad hozzáférést. Beírom a keresőbe, mi érdekel, és kiválasztom, melyik műszer nyers vagy milyen szinten feldolgozott képét kérem. Az 1-es szint a nyers kép. Beteszem a kért képeket egy bevásárlókosárba és ingyen letöltöm őket. Ennyire egyszerű.
És akkor lássuk.
(tovább…)
Gondolatok az amatőrcsillagász-etikáról, fotózásról és rendszerezésről
A szerző és a Hold mögül kibukkanó Jupiter (kompozit)
Néhány perc gondolkodással is már megragadhatatlan mennyiségű vonatkozást, elágazást és lehetőséget láttam felvillanni, hogy miként is lehetne hozzáfogni ehhez a témához. Hadd kezdjem azzal a konkrétummal, ami az utolsó csepp volt a pohárban: egy közösségi oldalon valaki sajátként feltöltött egy olyan fényképet, amit szinte biztosan nem ő készített.
A hobbit az ember nem a létéhez alapvetően szükséges erőforrások megteremtése végett műveli – az a munkája, bár a legszerencsésebbeknél a kettő egybeeshet. Mivel a hobbi jellemzően nem megélhetés, a mindennapi farkastörvények érvényüket kellene, hogy veszítsék. Az ember mindenhová magával viszi ugyan a gyarlóságát, de a hobbi az a terület, amely akkor is lehetőséget kínál a fair play-re, az érdek nélküli tetszésre[1], amikor a munkás hétköznapok nem. Hogy pontosan miért mélyül valaki egy hobbiba, az teljesen egyénfüggő, ahogyan a hobbiválasztás is. A hobbi jellege és az azt művelő személy alkata – ez részleteiben a pszichológia felé tereli a figyelmet, összességében pedig inkább filozófiai, esztétikai kérdésnek tekinthető szerintem.
E szöveg írójaként jó alkalom ez a pár sor, hogy elmondjam, a csillagos ég, a világmindenség hatalmassága és a benne elfoglalt helyem viszonylagos ismerete a klasszikus lúdbőrözés mellett a gyomrom tájékán vált ki olyasféle érzést, mint egy ötszáz éves templomban felhangzó kórusmű vagy egy hüvelyknyi csempére felfestett miniatúra.
