Monthly archives: június, 2014

M27 Súlyzó-köd. Tejút

M27 Súlyzó-köd

M27 Súlyzó-köd

Kolozsvárhoz aránylag közel van Szelicse, már az Árpád-korban létező település. A közelség dacára igen szép égbolt nyílik, noha Torda és Kolozsvár fénykupolája tekintélyes falatot kér belőle magának. Dél-délnyugat felé nincs ok a panaszra, és az ég teteje táján sincs. Ezért vettem célba a Szaturnusz után az M27-ként is ismert Súlyzó-ködöt.

A planetáris köd 1360 fényévnyire van a Vulpecula csillagkép irányába, látszólagos fényessége 7.5m, látszólagos mérete pedig 8 ívperc, ami a telehold kb. egynegyede. Vagyis ha szabad szemmel látnánk, a legkevésbé sem volna csillagszerű. Amatőrcsillagász szempontból a könnyű és népszerű célpontok közé tartozik. A MagicLantern firmware-kiterjesztés nagy segítségemre volt, ahogyan a szélcsend is. A köd fényképezését nehezítette viszont a jó pólusra állás dacára is érezhetően hiányzó vezetés, ami az expozíciós időt szabta rövidre, a hidrogénre kevéssé érzékeny (átalakítatlan) fényképezőgép és a kómakorrektor hiánya. Ám eszközből a felső határ árban is a csillagos ég, s nem azon van a hangsúly :)

(tovább…)

facebooktwittergoogle_plusredditpinterestlinkedinmail

Szaturnusz. Az Enceladus keresése

Szaturnusz-család

Szaturnusz-család

Kolozsvárhoz aránylag közel van Szelicse, már az Árpád-korban létező település. A közelség dacára igen szép égbolt nyílik, noha Torda és Kolozsvár fénykupolája tekintélyes falatot kér belőle magának. Dél-délnyugat felé nincs ok a panaszra. A korábbiakban leírtakhoz hasonlóan láttam hozzá június 27-ről 28-ra virradó éjszaka a Szaturnusz fotózásához és holdjainak előkerítéséhez. A jó ég miatt jól sikerült észlelés kívánja, hogy bevezetőül írjak pár sort a rendszerről.

A Szaturnusz oppozíción túl jár a Mérleg csillagképben, az Ikrekben bolyongó Jupiterhez képest kedvezőtlenül lent. Ezt kárpótolja, hogy a gyűrűkre a rálátásunk nagyon kedvező. A bolygó egyre messzebb sodródik a mi szemszögünkből, távolsága 1,4 milliárd kilométer körüli, látszólagos fényessége 1 magnitúdónyi, látszó mérete 18 ívmásodperc gyűrűk nélkül, 42 ívmásodperc gyűrűkkel. Ezzel szemben a télen a Jupiter fele ilyen messze járt az égbolton szinte a lehető legmagasabban, 46 ívmásodperces átmérővel és -2 magnitúdós szembe szökő égitestként. Vagyis a Szaturnusz most nagyjából 16-szor halványabb, mint a télen a Jupiter volt, ami a fényképezését természetesen nehezíti. A Jupiter egyik holdja, a Ganymedes 5 és fél magnitúdósnak mutatkozott akkor (Jupiter nélkül szabad szemmel is kivehetően), a Szaturnusz legnagyobb kísérője, a Titán pedig 9 és fél magnitúdósnak most – vagyis a legfényesebb Titán 40-szer halványabban világított, mint a Ganymedes. A kicsi de hófehér Enceladus a maga nagyjából 13 magnitúdójával bő százszor halványabb volt, mint a Jupiter nagy holdja. Az adatokat a Stellarium programból olvastam ki.
(tovább…)

facebooktwittergoogle_plusredditpinterestlinkedinmail

A Szaturnusz és mozgó családja

Titán, Rhea, Szaturnusz, Dione, Tethys, Iapetus

Titán, Rhea, Szaturnusz, Dione, Tethys, Iapetus

Kevés szaporítani való szó van, a technikát kifejtettem az előző cikkemben. Mielőtt a szomszéd ház mögé eltűnt volna a Mars, egyszer lekaptam, utána a Szaturnuszt filmeztem az eltűnéséig. Június 23-án este 36 gigabájtnyi videó (Scopium) és 0,3 gigabájtnyi raw fotó (Canon 1100D) készült, ezekből mazsolázgattam. Érdekesség, hogy a hosszú idő alatt rajtakaptam két holdat, a Dionét és a Tethyst, amint arrébb mozdultak.

(tovább…)

facebooktwittergoogle_plusredditpinterestlinkedinmail

A Szaturnusz családja – a Rhea keresése

A Szaturnusz és néhány holdja: Titán, Dione, Tethys, Rhea

A Szaturnusz és néhány holdja: Titán, Dione, Tethys, Rhea

Tegnap a Szaturnuszt fotóztam a 150/750-essel – a fókuszírozó motor aranyat ér. A légkör nagyon változó volt, fátyolfelhőkkel, átúszó tömött felhőkkel. A célom a Szaturnusz minél részletesebb megörökítése mellett legalább a Titán helyének lefényképezése volt, egy tavaly ilyenkori fotómhoz hasonlóan. Messze túlteljesítettem az elvárásaimat.

A Titán már rögzítéskor megmutatta magát a túlexponált élőképen, de az egyik videó feldolgozásakor észrevettem-forma a Rheát is. Ezeket a halvány holdakat sokkal könnyebb zajnak nézni, mint jelnek, és már azt is ismerem, hogy a szenzoromon majdnem középütt van egy zöld hotpixel, ezért több különböző felvételt (összesen 16 videót rögzítettem a Scopiummal, különböző paraméterekkel) hasonlítottam össze. Ha valami együtt mozog a Szaturnusszal, az jel. Ha nem, az zaj. Ha pedig ezeket a képkockákat összeadom, akkor a jel ki kell hogy emelkedjen a zajból. Elvileg. Gyakorlatilag az egyik videóból – nagy meglepetésemre – egész hold-kollekció jött ki, és a holdak helyzete egybevágott a többi felvétellel és a Stellarium szerinti helyzettel is.

(tovább…)

facebooktwittergoogle_plusredditpinterestlinkedinmail

Csillagles a kertből

A lézer a Szaturnuszra mutat

A lézer a Szaturnuszra mutat

Fókuszírozó motort szereltem a 150/750-es távcsövemre és egy házilag készített zöld-lézeres célzót. A fókuszmotor csodálatos, minden várakozásomat meghaladta. A zöld lézer hidegben kudarcos, télen használhatatlan lesz – mert fűtést nem fogok beleépíteni.

Egy szó mint száz, az égbolt megengedte és fotózni kezdtem. Az asztrofotós srácok közül köszönet Geef-nek, aki ismét eszembe juttatta, hogy az égbolt tele van könnyen hozzáférhető apró örömökkel: ez esetben emlékeztetett a beta Cygni színes kettőscsillagra, amelyet már jónéhány éve nem kerestem fel. Aztán hajnalban a fogyó Hold kelése a régi módszereket is életre hívta. Hisz játék az egész :)

A képek tehát motorizált EQ3-as állványról készültek. Az M27 és az NGC 6910 a 150/750-esre szerelt Canon 1100D-vel, 15 light, 1 dark, 30 másodperc, ISO 800. A beta Cygnit (Albireo) Scopium kamerával videóként örökítettem meg. A hajnali Hold a MC 102/1300-assal készült. A képanyagok közül a Szaturnuszt 19-én este, a többit 21-re virradó éjszaka rögzítettem. A feldolgozást Registax6-tal, illetve DSS-rel végeztem.

Nagy bánatomra a szomszéd egy újabb és fényesebb higanylámpát telepített az udvarra, ami miatt sajnos elemlámpa sem kell a távcsőállításhoz, akkora a verőfény.

Képkockák a Szaturnusz-videóból

Képkockák a Szaturnusz-videóból

Stack-változat

Stack-változat

A véglegesnek elfogadott, eddigi legjobb Szaturnuszom

A véglegesnek elfogadott, eddigi legjobb Szaturnuszom

Beta Cygni (Albireo)

Beta Cygni (Albireo)

NGC 6910 nyers

NGC 6910 nyers

NGC 6910 kidolgozott

NGC 6910 kidolgozott

M27 Súlyzó-köd, nyers

M27 Súlyzó-köd, nyers

M27 Súlyzó-köd, kidolgozott

M27 Súlyzó-köd, kidolgozott

Egy 2013-as és a mostani fotóm egymás mellett

Egy 2013-as és a mostani fotóm egymás mellett

Nyers Hold

Nyers Hold

Hold-stack 15 képkockából

Hold-stack 15 képkockából

HDR nyolc lépcsőből

HDR nyolc lépcsőből

facebooktwittergoogle_plusredditpinterestlinkedinmail

Napfordulós csillagtúra – beszámoló

Csillagtúrázók napfordulókor

Csillagtúrázók napfordulókor

A magasan járó nap a hosszú alkonyatban is éreztette a hatását: egyszerűen nem akart sötétedni. Finnországban ilyen tájt még javában sütött volna a nap, s Rovaniemin túl (ahonnan a Mikulás jön[citation needed]) le sem ment volna.

Ezért rendhagyó módon nem a Göncölökkel kezdtünk, hanem Hipparkhosszal, aki bő kétezer éve rendszerezni kezdte a csillagokat. Természetesen sorra kerültek a Göncölök, majd a Cassiopeia is, ám ezúttal mondakör nélkül, hisz nem rajta volt a sor.

Számba vettük a csillagok fényességét, színét, hunyorgását – szemben a bolygók nyugodt fényével. A Szaturnuszt és a Marsot azonosítottuk, utóbbi fényével vetekszik az Antares. Messzire kalandoztunk, előbb a naprendszerbeli majd a csillagközi távolságokkal (ha a Hold egy ping-pong-labda, a Föld egy kislabda, egymástól négy méterre, akkor a Nap kb. Szászfenesről világít, a legközelebbi csillagok pedig Aradról vagy azon túlról), s közben szívtuk a friss levegőt – azt az oxigént, ami 5-6 milliárd éve felrobbant csillagokból maradt vissza, még a Nap keletkezése előtti időkből.

Figyelmet kapott a Skorpió, amely az Oriont váltja az égbolton, és az Ikreket nemző Hattyú, mellette a Lant. A Herkules, aki úgy hős, hogy a szót ókori együtthatóval kell beszorozni.

A jövő-menő felhők többszörösen felborították a túratervet, de hát a pakliban benne van ez is.

A csillagtúrát a Giordano Brunótól a Kepler űrtávcsőig vezető bolygókeresés zárta és az, hogy most már igencsak úgy fest, valóban csak idő kérdése és meglesz az első jele a Földön kívüli életnek.

A következő csillagtúra valamikor majd lesz. Jó tervnek tűnik egy meteorvárós kinnéjszakázás, esetleg hozott gitárral, de ez még a jövő zenéje.

facebooktwittergoogle_plusredditpinterestlinkedinmail

Csillagtúra 2014 nyári napfordulóján

A plakát

A plakát

Ez a csillagtúra csak pár napra van az év legrövidebb éjszakájától. A Nap szemszögéből a Föld északi féltekéje ekkortájt bukik a leginkább feléje. Ilyenkor a leghosszabb az alkony is, emiatt későn, 21:45-kor kell indulnunk, hogy aránylag sötét eget találjunk. Tömegközlekedési eszközzel hazajutni sajnos kizárt lesz. A tájékozódást ezúttal is a Göncölökkel kezdjük. A nyugati égen az Oroszlán ereszkedik alá méltóságteljesen: ez az egyik olyan csillagkép, amely hasonlít is arra, amiről a nevét kapta. Délen találjuk a Marsot és a Szaturnuszt, s fönn van már a téli Oriont halálra maró Skorpió is. A zenitet az Ökörhajcsár uralja, keletről pedig emelkedik a Tejúton repülő Hattyú és mellette a Lant. A halványabb csillagképek közül említést érdemel a Herkules és az Északi Korona is. Kis távcsővel felkeressük az M13-as gömbhalmazt a Herkulesben és/vagy a Vállfát.

A várható kilátás

A várható kilátás

Az analemmánk tetején jár a Nap

Az analemmánk tetején jár a Nap

Collinder 399: vállfa

Collinder 399: vállfa

Bár nyár van, az este hűvös lehet, nem árt a hosszúujjú. Kedvezőtlen időjárás esetén halasztunk vagy a túra elmarad. Térkép, telefonszám és túraszabályzat itt érhető el.

facebooktwittergoogle_plusredditpinterestlinkedinmail

Nem földi Hold

A még nem idegen de már nem ismerős Hold

A még nem idegen de már nem ismerős Hold

Korábbi bejegyzésemben írtam arról, hogy a mi szemszögünkből gyakorlatilag álló Holdat miként lehetne megforgatni a tengelye körül. A teleholdból eredményül kapott forgás természetszerűleg tele van képi hibákkal, a peremeknél ugyanis a felület vetülete tart a nullába, így a hiba a végtelenbe. Ezért most mással próbálkoztam: ezúttal “valóban elhagyom a Földet”.

Kiindulópontként a – természetesen a Földön :P – június 9-én készült dagadó Holdat ábrázoló fotómat választottam. Ezen a fotón bal/keleti oldalon nagyon szép, kiegyensúlyozott terminátor mutatkozik aránylag távol, de nem túl távol a peremtől. Elég távol ahhoz, hogy a peremnél jelentkező végtelen-hiba ne rondítsa el a végső fotót (a fekete végtelen hibával is fekete marad), viszont elég közel hozzá ahhoz, hogy a Holdból elég sok látszódjon és sokat lehessen rajta fordítani.

A programomat úgy módosítottam, hogy a hiányzó gömbfelületet ne szürkével/rácsozattal, hanem feketével pótolja. Így kibekkeltem azt a hiányosságot, hogy nincs a Hold túloldaláról (és további köztes szögekből) készült saját fotóm. Ami fekete az fekete – s mindegy, hogy a Hold innenső vagy a túlsó gömbszeletkéit nem látjuk.

És akkor a végeredményhez hagyjuk el a Földet és a Föld-központúságot. Legyen a pályánk Hold körüli, a Föld távolságában, és a Földhöz képest maradjunk le rajta 75 fokot. A Földtől kb. 282 ezer kilométerre vagyunk. Ez már elég durva nézőpontváltás, majdnem egy negyed fordulatnyival vagyunk arrébb. Azért épp 75 fok, mert elég látványos változásokat okoz úgy, hogy eleget megtart a Hold felszínéből, hogy érezzük, a miénk is meg nem is, még ismerős de már nem megszokott.

Ebből a nézőpontból az egyébként a korong közepetáján látszó Kopernikusz a perem széle felé található 2 és 3 óra között, míg a Tychót a peremen találjuk 4 és 5 óra között. Nem tudom, felismerném-e a Holdat, alakzatait abból a távolságból. 

(tovább…)

facebooktwittergoogle_plusredditpinterestlinkedinmail

A Hold-gömb forgatása

a_hold_megforgatasa_edh_160

A Hold tengelyforgása

A Hold tengelyforgása kötött, vagyis felénk mindig ugyanazt az oldalát mutatja. Némi kilengésnek (a librációnak) hála a Hold felületének jóval több, mint fele figyelhető meg a Földről, de a legfrissebb kutatások szerint a Föld felé néző oldal már nagyon rég felénk néz.

Ennek az egyik folyománya, hogy a korong peremén lévő, egyébként természetesen kerek krátereket és alakzatokat oválisnak látjuk. A Földről ez már csak így van. A világűrből sikerült persze másképp fotózni, és aki a Hold tengelyforgására kíváncsi, az megnézheti itt vagy játszhat vele Google Earth-ben.

Node én saját kútfőből is szeretek meríteni, alkotó ember vagyok, nem afféle középkori kompilátor. Korábban megmutattam már, hogy viszonylag egyszerű a Napot gömbként körbeforgatni, viszont a Nap valódi tengelyforgása és megfigyelhetősége, az idézett cikkben leírtam, sokkal bonyolultabb, mint amit egy ilyen forgatóprogram megközelíthet. A Hold egyszerűbb: nem változik a felszíne és sokkal kevésbé megdőlve látjuk.

(tovább…)

facebooktwittergoogle_plusredditpinterestlinkedinmail

Napok, napkorongok

Napfoltok 2014. június 11-én

Napfoltok 2014. június 11-én

A Jupiter, az Orion-köd és a Hold után most a Nap-észleléseimet foglalom össze. Helye volna az 1999-es napfogyatkozásnak, mint nagy nyitánynak, de fényképem arról sincs, így marad az ahhoz képest késői kezdet.

Ebben a cikkben ismét a teljes korongnak szánom a figyelmet, a részletei – mint a granuláció – csak ráadásként kerültek ide.
A képek készítési módja változatos. Van szappantartós, Fuji HS20EXR-s, Canon 1100D-s 102/1300-on és 150/750-en, illetve bolygókamera-mozaik is, mind kézből vagy motorizált EQ3-as állványról. A kollekcióm legszebbik darabjai talán a Vénusz-tranzitot megörökítő képek, vagy hát az analemma. A napkelte- és napnyugta-sorozat szintén előkelő helyet érdemel. Kísérletileg foglalkoztam még a napkorong forgatásával is. Utóbbi akkor hasznos, ha egy peremközeli folt szemből látszó alakjára vagyunk például kíváncsiak.

A témát csak érinti, de ha nem kezdek bele, nem jut eszembe újra forgatni a napkorongot. A Zooniverse újabb citizen scientist projektje a sunspotter, ahol napfoltokat kell összehasonlítani. Egynémely folt-fotó a felbontása alapján úgy tűnt, mintha forgatott fotó volna, ami logikus: ha már foltok összehasonlítása a cél (spotmash :P), akkor a perspektíva torzításának kiiktatása fontos.
(tovább…)

facebooktwittergoogle_plusredditpinterestlinkedinmail

Jól kalibrált monitoron mindegyik számnál elkülönülő árnyalat látszik. Ha mégsem látszanak, akkor a megjelenített képek színhiányosan rajzolódnak ki. A monitort valószínűleg kalibrálni kell.

You should see distinct shades for each number. If those shades are not clearly visible, the displayed pictures will lack accuracy. Your display most likely needs to be calibrated (brightness, gamma, contrast etc.).