Kolozsvárhoz aránylag közel van Szelicse, már az Árpád-korban létező település. A közelség dacára igen szép égbolt nyílik, noha Torda és Kolozsvár fénykupolája tekintélyes falatot kér belőle magának. Dél-délnyugat felé nincs ok a panaszra, és az ég teteje táján sincs. Ezért vettem célba a Szaturnusz után az M27-ként is ismert Súlyzó-ködöt.
A planetáris köd 1360 fényévnyire van a Vulpecula csillagkép irányába, látszólagos fényessége 7.5m, látszólagos mérete pedig 8 ívperc, ami a telehold kb. egynegyede. Vagyis ha szabad szemmel látnánk, a legkevésbé sem volna csillagszerű. Amatőrcsillagász szempontból a könnyű és népszerű célpontok közé tartozik. A MagicLantern firmware-kiterjesztés nagy segítségemre volt, ahogyan a szélcsend is. A köd fényképezését nehezítette viszont a jó pólusra állás dacára is érezhetően hiányzó vezetés, ami az expozíciós időt szabta rövidre, a hidrogénre kevéssé érzékeny (átalakítatlan) fényképezőgép és a kómakorrektor hiánya. Ám eszközből a felső határ árban is a csillagos ég, s nem azon van a hangsúly :)
Az M27-fotó műszaki adatairól: motorizált de vezetés nélküli EQ3, 150/750-es newton távcső fókuszmotorral, rajta átalakítatlan Canon 1100D. A próbafelvételek után (keret-komponálás, expó-tesztek) összesen 60+4 expozíció készült MagicLantern-nel finomhangolva: 30x 34s ISO 800, 20x 34s ISO 1600, 10x 44s ISO 800, plusz 4 dark.
És köszönet Székely Balázsnak, akivel együtt ijedtünk meg az istók-tudja-milyen-jószágtól, amely a frászt hozta ránk egy adott pillanatban :P