A Hold tengelyforgása kötött, vagyis felénk mindig ugyanazt az oldalát mutatja. Némi kilengésnek (a librációnak) hála a Hold felületének jóval több, mint fele figyelhető meg a Földről, de a legfrissebb kutatások szerint a Föld felé néző oldal már nagyon rég felénk néz.
Ennek az egyik folyománya, hogy a korong peremén lévő, egyébként természetesen kerek krátereket és alakzatokat oválisnak látjuk. A Földről ez már csak így van. A világűrből sikerült persze másképp fotózni, és aki a Hold tengelyforgására kíváncsi, az megnézheti itt vagy játszhat vele Google Earth-ben.
Node én saját kútfőből is szeretek meríteni, alkotó ember vagyok, nem afféle középkori kompilátor. Korábban megmutattam már, hogy viszonylag egyszerű a Napot gömbként körbeforgatni, viszont a Nap valódi tengelyforgása és megfigyelhetősége, az idézett cikkben leírtam, sokkal bonyolultabb, mint amit egy ilyen forgatóprogram megközelíthet. A Hold egyszerűbb: nem változik a felszíne és sokkal kevésbé megdőlve látjuk.
Az alábbi képsort egy saját telihold-fotómból generáltam igyekezve a Hold valódi forgástengelye körül forgatni a képzeletbeli gömböt. Hogy a Hold északi vagy déli pólusa éppen felénk bukkan-e, elhanyagoltam, ahogyan azt is, hogy számít: a zeniten van-e a Hold vagy a horizonton, mert aszerint hatezer kilométerrel messzebb/közelebb s oldalvást tekintünk kísérőnkre.





