A még nem idegen de már nem ismerős Hold

A még nem idegen de már nem ismerős Hold

Korábbi bejegyzésemben írtam arról, hogy a mi szemszögünkből gyakorlatilag álló Holdat miként lehetne megforgatni a tengelye körül. A teleholdból eredményül kapott forgás természetszerűleg tele van képi hibákkal, a peremeknél ugyanis a felület vetülete tart a nullába, így a hiba a végtelenbe. Ezért most mással próbálkoztam: ezúttal “valóban elhagyom a Földet”.

Kiindulópontként a – természetesen a Földön :P – június 9-én készült dagadó Holdat ábrázoló fotómat választottam. Ezen a fotón bal/keleti oldalon nagyon szép, kiegyensúlyozott terminátor mutatkozik aránylag távol, de nem túl távol a peremtől. Elég távol ahhoz, hogy a peremnél jelentkező végtelen-hiba ne rondítsa el a végső fotót (a fekete végtelen hibával is fekete marad), viszont elég közel hozzá ahhoz, hogy a Holdból elég sok látszódjon és sokat lehessen rajta fordítani.

A programomat úgy módosítottam, hogy a hiányzó gömbfelületet ne szürkével/rácsozattal, hanem feketével pótolja. Így kibekkeltem azt a hiányosságot, hogy nincs a Hold túloldaláról (és további köztes szögekből) készült saját fotóm. Ami fekete az fekete – s mindegy, hogy a Hold innenső vagy a túlsó gömbszeletkéit nem látjuk.

És akkor a végeredményhez hagyjuk el a Földet és a Föld-központúságot. Legyen a pályánk Hold körüli, a Föld távolságában, és a Földhöz képest maradjunk le rajta 75 fokot. A Földtől kb. 282 ezer kilométerre vagyunk. Ez már elég durva nézőpontváltás, majdnem egy negyed fordulatnyival vagyunk arrébb. Azért épp 75 fok, mert elég látványos változásokat okoz úgy, hogy eleget megtart a Hold felszínéből, hogy érezzük, a miénk is meg nem is, még ismerős de már nem megszokott.

Ebből a nézőpontból az egyébként a korong közepetáján látszó Kopernikusz a perem széle felé található 2 és 3 óra között, míg a Tychót a peremen találjuk 4 és 5 óra között. Nem tudom, felismerném-e a Holdat, alakzatait abból a távolságból. 

Kiindulópont: a Hold, 2014. június 9. Van elég a korongból, de nem a szélén van a terminátor sem

Kiindulópont: a Hold, 2014. június 9. Van elég a korongból, de nem a szélén van a terminátor sem

Nagyjából É-D-helyesen, de inkább a terminátorhoz igazítva

Nagyjából É-D-helyesen, de inkább a terminátorhoz igazítva

A gömböt így képzeltem el. A végtelenből tekintjük és a forgástestnek épp az egyenlítője fölött állunk

A gömböt így képzeltem el. A végtelenből tekintjük és a forgástestnek épp az egyenlítője fölött állunk

A hold korongja mint gömbfelület

A hold korongja mint gömbfelület

75 fokos (5/24-ed) elforgatás után

75 fokos (5/24-ed) elforgatás után

Az elv tablóként

Az elv tablóként

0 fok

0 fok

15 fok

15 fok

30 fok

30 fok

45 fok

45 fok

60 fok

60 fok

75 fok

75 fok

90

90

105 fok

105 fok

120 fok

120 fok

135 fok (az a néhány pixel egy extrém vékony sarlónak felelne meg)

135 fok (az a néhány pixel egy extrém vékony sarlónak felelne meg)

75 fok

75 fok

75 fok címkével

75 fok címkével

Utazás a Földtől háromszázezer kilométernyire és vissza

Utazás a Földtől háromszázezer kilométernyire és vissza

Egy korábbi bejegyzésemhez hűen tegyük fel a kérdést: ez a 75 fokos lemaradásból szemlélt Hold digitális rajz-e vagy fotó. A válasz egyszerű: nem fotó. A Földtől 282 ezer kilométerre gyakorlatilag képtelenség elmennem fotózni. Viszont nem is rajz: ez a kép a lehető legteljesebb mértékben hiteles, s nem utolsó sorban minden pixele a sajátom a Hold lefotózásától kezdve a gömbforgató algoritmus implementálásán át a végeredményig.

facebooktwittergoogle_plusredditpinterestlinkedinmail