A fűthető bakancs várja a nadrágszárból alácsorgó kábeleket az árammal
Amatőr csillagásznak szerintem gyakran fázik a lába.
Az enyém legalábbis igencsak indulna befelé pár óra -7 fokban töltött Jupiterezés után, illetve egész éjszakás terepekkor, ahol mondjuk hó is van. Gyalogolni simán lehetne, de ülni vagy állni egy helyben kellemetlen. Közeledik egy csillagász-tábor is, ezért azt találtam ki, hogy megoldom az igen viseltes, nagyjából már csak ilyesmire használható bakancsom fűtését.
Jómagam nem szoktam, vagyis inkább nem tudok nevet adni a dolgaimnak – mások nyomán próbáltam, de nem sikerült, nem ragadtak meg a nevek, még a legkedvesebb tárgyak is dolgok maradtak név/márka/széria szerint. Egy novellámban azonban a következőképpen gondolkodik a szereplő a lábbelijéről: teljesen hétköznapi, sokat látott bakancs volt. Hosszabb gyaloglásoktól ugyan kidobta a nyelvét, már be-beázott, viszont a talpa nem vált le, és egyáltalán: igen jól tartotta magát. Ami kevesekről mondható el: megbízható volt. Nevet kellett neki adjon. Hát innen a cím.
