Kanonizálódni látszik a szuperhold kifejezés, noha a legkevésbé sem tudományos. Mindössze annyit jelent, hogy ellipszis pályáján a Hold épp a Föld közelében jár, amikor a mi szemszögünkből teljesen megvilágítja a Nap (teleholdkor). Vagy épp újholdkor: egy asztrológus csapott a hasára és találta ki a szenzációnak hangzó kifejezést 1979-ben, és a sajtó hű volt önmagához, felkapta a szót. Azóta a bulvártudományos világvége-rovatokban gyakran feltűnik a szó több-kevesebb igénnyel megírt cikk kíséretében. A csillagászat iránt komolyabban érdeklődők ágálása hiábavalónak tűnik, miután a NASA címbe vette és a cikkben sem marasztalja el a kifejezést – bár jelzi, hogy ez nem a tudományos neve a cseppet sem szenzációs jelenségnek.
Ennek apropójával néhány friss Hold-fotóm. SW MC 102/1300 + Canon 1100D, illetve SW 150/750 + Scopium a használt műszerek. A korong-méretek összehasonlításához ügyeltem, hogy tartsam a fényképezéskor az azonos beállításokat.
FRISS: az asztrofoto.hu a hét fotójául választotta a nagyjából földközeli-nagyjából földtávoli tartózkodásakor megörökített holdpárost – nem kis meglepetésemre. Ugyanis az ötlet sem új és a kivitelezés sem, emellett a mérethűség kedvéért egy-egy raw-kockából dolgoztam, tehát nem stack-ek, s nem is élesítgettem a korongokat :)





