Ködök a Tejúton

66 kilométerre Kolozsvártól, a Vlegyásza hegységben fekszik Meregyó (Mărgău) falu, a tengerszint felett nagyjából 800 méternyire. Ilyen messzire Kolozsvártól már igazából csak Bánffyhunyad szerény fényei zavarják az égboltot, így ideális hely az amatőr csillagász számára. NZ jóvoltából töltöttem el egy hosszú észlelőhétvégét, vele és további vendégeivel csillagászkodtunk.

Az ég felé fordított műszerek: egy villás goto állványon ülő jókora Celestron Schmidt-Cassegrain tubus (nem jegyeztem le a típusát, de talán a 14″-es), különböző keskeny sávú filterek és egy Lunt Hα naptávcső, valamint egy színes és egy monokróm Atik kamera NZ részéről, jómagam pedig a jól bevált motorizált EQ3-as állványra helyezett Canon 1100D-vel fotóztam a 18-55-ös és az 50-es objektívekkel, illetve bele a távcsövekbe. Tetézendő, munkára fogtam a kicsi Canon A800-ast is, és nem bántam meg.

A kolozsvári mércével pompás égbolthoz olykor olyan pára társult, hogy – nem túlzás – folyt a víz a műszerekről és a képek jó fele emiatt ment a kukába. A fotózás munkamenete ugyanis halvány égterület esetén: (1) fókuszállítás fényes égterületen, (2) ráállás a sötét égterületre, (3) keretező- és megvilágítás-ellenőrző tesztfotók, (4) a tulajdonképpeni fotózás. Párásodás esetén a törölgetés a fókusz elrontását jelenti, ami a műveletsor ismétlését jelenti, feltéve, hogy mire a tulajdonképpeni fotózás kezdődne, nincs-e megint teljesen bepárásodva az objektív.

(tovább…)