Tavasszal már nincs tél, de még nincs nyár sem. Tavasszal már nem hosszúak az éjszakák, de még nem is rövidek. Tavasszal már nincs hideg, de még nincs meleg sem. Másodmagammal vágtunk neki az égboltnak, hogy feltárjunk egy-két galaxist. A felállás nagyon egyszerű: motorizált EQ3-as állványon SW 150/750-es tükrös távcső, rajta a Magic-Lanternnel hajtott átalakítatlan Canon 1100D. Helyszínül a már nem Kolozsváron, de még nem elég távol levő Szénafüvek környékét választottuk. Az időjárás nem volt rossz, de jó sem volt – az erős szél imbolygatta rendesen a műszereket. S nem utolsó sorban, mikor fújt a szél, fáztunk. Köszönet Szöllősi Istvánnak, hogy velem együtt fázott.
Két célpont volt: az M51 Örvény-köd és az M101 Szélkerék-galaxis. Mindkettő valahol húszmillió fényévnyire fekszik a Nagy Medve irányában, a Göncöl rúdjában. Előbbi látványosan kölcsönhat kísérőgalaxisával, a színkülönbség is drámai. Utóbbi esetében meglepett, hogy a Szélkerék kísérőgalaxisainak egyike (NGC 5477) is megmutatta magát a fotókon.
Az asztrofoto.hu-s srácok adtak pár feldolgozási tippet, hisz az asztrofotózásban a jó nyersanyag még csak a fele munka, fel is kell azt dolgozni. A jó nyersanyag a körülményekhez képestit jelenti. A pólustávcső beállítására annó rászántam szinte egy délutánt, és nem hiába: egy perc meg sem kottyan a vezetetlen állványnak ezen a fókusztávolságon. Az Örvény-köd kb. 27 percből készült, a Szélkerék-galaxis kb. 11-ből. A feldolgozáshoz DSS-t, Irfanview-t és GIMP-et használtam az ingyenesség jegyében. S akkor alább következzenek a fotók.





