M20 Trifid and M8 Lagoon – ~100×30 sec, ISO 800, 200mm, F4
I used my EQ3 mount aligned with this and a Canon 1100D with a Canon EF 200mm F/2.8 L USM II to get some pictures. I used Magic-Lantern as an intervalometer and bulb timer, and DSS + GIMP for processing. I almost forgot: there was so little light pollution that I’ve seen the Milky Way cast a shadow. Just crazy :)
Napkorong 2014.12.31.
Az utóbbi időszak kellemetlen időjárása után ma szikrázó napsütés és tiszta ég volt, egyenesen felfelé szálló füsttel, noha nem a legjobb nyugodsággal. A motorizált EQ3-ra szerelt SW MC 102/1300-as távcsővel, ND5 fóliával és Canon 1100D + Magic Lantern felállásban fotóztam hát a Napot. Mivel az erkélyen nappal körülményes vagy egyenesen lehetetlen pólusra állni, érzésből tettem le az állványt (pont mint eddig), csak a Registax-es illesztéskor jelentkező bajlódás-kínlódás helyett kipróbáltam egy új szoftvert, a PIPP – Planetary Imaging PreProcessor ingyenes programot. A program detektálja és középre helyezi, majd körbevágja a kijelölt objektumot (ha erről tudok a Jupiter tengelyforgós képeinél, talán nem írok saját illesztő programot), és támogatja a raw formátumot. A PIPP kimenete már igazított TIFF sorozat, amit csak stackeltetni kell a Registax-szel.
A végső képet 20 kockából, ISO 200, 1/400 raktam össze.
DSLR vs. webcam imaging the whole Moon
I had this dilemma: what to use to image the whole disk of the Sun or the Moon? Make full disk pictures with my DSLR – 60 frames tops – or record many little videos with my webcam and put the mosaic pieces together? On one hand it is how much time I am willing to invest and on the other, what output quality I am expecting.
The tech
SCOPE: I used my 150/750 on the motorized EQ3.
DSLR: it is a Canon 1100D (also known as the EOS Rebel T3), unmodified hardware but enhanced by Magic Lantern (thanks guys :) ). The sensor is a 12.20 Megapixels CMOS APS-C (pixel size = 5.2 μm), capable of outputting 14 bits deep raw (cr2).
WEBCAM: it is a Scopium webcam, 640×480 pixels 8 bits sensor, max framerate is 30 fps, video is recorded in raw mode (pixel size = 5.6 μm). (tovább…)
Ködök a Tejúton
66 kilométerre Kolozsvártól, a Vlegyásza hegységben fekszik Meregyó (Mărgău) falu, a tengerszint felett nagyjából 800 méternyire. Ilyen messzire Kolozsvártól már igazából csak Bánffyhunyad szerény fényei zavarják az égboltot, így ideális hely az amatőr csillagász számára. NZ jóvoltából töltöttem el egy hosszú észlelőhétvégét, vele és további vendégeivel csillagászkodtunk.
Az ég felé fordított műszerek: egy villás goto állványon ülő jókora Celestron Schmidt-Cassegrain tubus (nem jegyeztem le a típusát, de talán a 14″-es), különböző keskeny sávú filterek és egy Lunt Hα naptávcső, valamint egy színes és egy monokróm Atik kamera NZ részéről, jómagam pedig a jól bevált motorizált EQ3-as állványra helyezett Canon 1100D-vel fotóztam a 18-55-ös és az 50-es objektívekkel, illetve bele a távcsövekbe. Tetézendő, munkára fogtam a kicsi Canon A800-ast is, és nem bántam meg.
A kolozsvári mércével pompás égbolthoz olykor olyan pára társult, hogy – nem túlzás – folyt a víz a műszerekről és a képek jó fele emiatt ment a kukába. A fotózás munkamenete ugyanis halvány égterület esetén: (1) fókuszállítás fényes égterületen, (2) ráállás a sötét égterületre, (3) keretező- és megvilágítás-ellenőrző tesztfotók, (4) a tulajdonképpeni fotózás. Párásodás esetén a törölgetés a fókusz elrontását jelenti, ami a műveletsor ismétlését jelenti, feltéve, hogy mire a tulajdonképpeni fotózás kezdődne, nincs-e megint teljesen bepárásodva az objektív.
Itt vizsgálódott a Kepler űrtávcső is
Ha az ember engedi, közel jön hozzá a világmindenség.
Nehezen döntötte el az időjárás, hogy merrefelé fordul, végül talán Szamosújvárat vagy azon túl valahol a Máramarost verte el a vihar, Kolozsvártól délre pedig ugyan jó ég nyílt. Másodmagammal fogtunk hozzá a szelicsei sötétséghez, ezúttal csak könnyű felszereléssel – távcső nélkül, kit objektívvel, de a szokásos igényemmel pólusra állított EQ3-as állvánnyal. No meg a korábban sokat dicsért kis szappantartóval, amely más feladatot talált magának: a vihart. Talán Murphy vagy valamely rejtett légi mechanika az oka annak, hogy az inkább exponáló, mint szünetelő szappantartó több villámot szalasztott el a szünetekben, mint ahányat elkapott exponálás közben.
Az éjszaka legnagyobb részét a Kepler űrtávcső eredeti célterületére, a magasan álló Hattyúra, benne a Tejútra szántam. 20×3 percet. A többi inkább csipp-csupp expozíció. Bár szépen mutatkozik az Észak-Amerika köd és több más, vörös emissziós régió, csak találgatni tudom, hogy mit mutattak volna ugyanezek az expozíciók, ha a fényképezőgépemet nem vakítja meg a gyártó a hidrogén-alfa számára. A Vállfa (Collinder 399) írja alá a kiemelt képet, mert régi kedvenc.
Távcső a Cassiopeia alatt
Az éppen vonuló nyáj miatt érdekesen indult a Borealis Klub szervezte szelicsei starparty, viszont az égbolt aránylag partnernek bizonyult. Ezúttal az M13-at tűztem ki fotós célpontul, de a Hold és a Szaturnusz is útba esett. Csemegének két szép kettőscsillagot vadásztam le, az Alcor-Mizar párost és a Beta Cygnit.
A felhasznált felszerelés SW 150/750 motorizált EQ3-as állványon, Canon 1100D fényképezőgép Magic Lantern firmware-rel hajtva, illetve a szappantartó Canon A800-as CHDK-val, és Scopium bolygókamera. Az M13-hoz 24 dark és 82 light frame készült, ISO 800 és 1600-on, 25-30 másodperc körüli expókkal – hosszabbat nem bírt most meg a vezetés nélküli mechanika. A DeepSkyStacker összesen 34 perc fényt integrált a végső képekhez. Meglepetésképp szépen előkerült nemcsak az NGC 6207 galaxis, hanem az IC 4617 galaxis is. Edzésképp még előző hajnalban előkerítettem a Catena Davy kráterfüzért is, amivel szerencsém volt, mert a kedvező megvilágítás ellenére a nyugodtság rosszabb volt Szelicsén, mint előző hajnalban Kolozsvár fölött.
