Asztrofotós szerszám: közönséges szappantartó
A csillagászattal kapcsolatban elég sok tévhitbe botlani. Ilyen tévhitek, hogy a csillagászathoz távcső kell, az égitestek fényképezéséhez pedig esetleg méregdrága műszerek. Ez egyáltalán nincs így. Az ókori görögök leszúrtak a földbe egy botocskát, megnézték az árnyékát, és megmondták, mekkora a Föld átmérője, aztán felbecsülték a Holdét is – másfél évezreddel az első távcsövek előtt.
Ebben a bejegyzésben a saját tapasztalataim alapján röviden és érthetően leírom, mit lehet kihozni egy közönséges zsebfényképezőgépből, egy úgynevezett szuperzoom-gépből, vagy akár egy mobiltelefonból, ha rászabadítjuk a csillagos égre. Egyik sem túl drága és a legkevésbé sem csillagászathoz tervezett műszer, úgynevezett kompakt fényképezőgépek hétköznapi használatra. Ehhez képest a Nap foltjait, a Hold krátereit, a Jupiter holdjait, a Vénusz sarlóját, vagy akár a Szaturnusz gyűrűjét és a fényesebb üstökösök csóváját lencsevégre lehet kapni.
Alapelvek
Égboltok. A neten keringő fotó
Nagyvárosból nem nagyon lehet az éjszakai égbolttal barátkozni – a közvilágítás és a szóródó fények miatt csak a legfényesebb csillagok látszanak. Nem esélytelen Kolozsvárnak sem minden utcája-udvara, de azért nem az igazi. Vidékre, sötét helyre, a természetbe kell vonulni, olyan tájékra, ahol nem zavarnak a fények.
A Napot és a Holdat leszámítva minden halvány. A Nap biztonságos fotózásához szűrő kell, a Hold viszonylag könnyű préda – ezekre még visszatérek -, de a bolygók és a csillagok már nagyon halványak, ezért szükség lehet egy állványra és lehet, hogy meg kell hackelni a fényképezőgépet. Egy mondatban meg kell említenem: a zsebfényképezőgépek fényérzékelője, a szenzor alapjában véve kicsi, zajos, és rossz a felbontása is (nagy méretű, de a részleteiben elmosódott fotót készítenek), ezért éjszaka gyengén teljesítenek a komolyabb fényképezőgépekhez képest. És még egy mondat: az érzékelő jellemzői szempontjából a szuperzoom fényképezőgép úgyszintén szappantartó: kicsi, zajos és rossz felbontású a szenzora.
Az első lépések – csillagos tájkép szappantartóval
A Lant csillagkép szappantartóval
Érdemes csak úgy, az égbolttal, csillagos tájképpel kezdeni. Fényképezőgépe válogatja, hogy milyen beállítást/üzemmódot kínál – próbálkozni, tapasztalni kell. Persze a komolyabb, tükörreflexes gépek tulajdonosai könnyebb helyzetben vannak, mert a szappantartókon különben elérhetetlen finombeállításokat is elvégezhetik, úgy mint záridő, ISO-érzékenység, rekesz, végtelen fókusz. A jó fotós ráérez, hogy a kevés fényben tág rekesz kell, néhány másodperces záridő, hogy a csillagos ég fényképészeti szempontból végtelenül messze van, és elgondolkodik a zaj mennyiségén. Ugyanezek a beállítások némi csellel és néhány kompromisszummal szappantartón is elérhetőek: Canon A800-as zsebfényképezőgépemre telepítettem az ingyenesen letölthető CHDK szoftvercsomagot – kütyük terén ez volt az egyik legjobb döntésem.
Jupiter-holdak. Nagy nagyításon a Föld forgása is azonnal érződik
Az égbolt mozog. Minél nagyobb a nagyítás vagy minél hosszabb a záridő, annál valószínűbb, hogy a csillagok nem pontszerűek lesznek, hanem csíkot fognak húzni. A profik óraműves, motorizált állvánnyal ellensúlyozzák a Föld tengelyforgását, de mi most maradjunk a közönséges fotóállványnál. Nagy látószög esetében (1x zoom) 20-30 másodperc után zavaróan csíkos lesz a fotó. 30x nagyítás esetében már 1 másodperc fölött csíkozódik a fotó – hacsak nem ez a cél, itt a korlát. Alapjáratban a legtöbb szappantartó 5-15 másodpercnél hosszabb expozíciót amúgy sem enged, a komolyabb szuperzoom gépek sem engednek 30 másodperc fölé.
A Hold kráterei – a szuperzoom ereje
A Hold krátereiről a távcső előtti időkben olyannyira nem tudtunk semmit, hogy kísérőnk felszínének sötét régióit a mai napig tengernek hívjuk. Pedig a teljes felszíne telis-tele van kisebb-nagyobb becsapódás-nyomokkal. Ezek közül a Tycho kráter kis híján szabad szemmel is látszik.
A Nap látszó mérete naptávolban és napközelben
A Hold látszó mérete földközelben és máskor (találomra)
A Hold fotózásakor az jelenti a fényképezőgépnek a kihívást, hogy a Hold nagyon fényes (a telehold „csak” félmilliószor halványabb a Napnál), a környéke pedig fekete. Szakkifejezéssel élve: hatalmas a dinamika – és erre a kütyüt nem készítette fel a gyártó. Alapjáratban a gép el fogja hanyagolni a Holdat, az beég, és a fekete fekete marad. Játszani kell a gép beállításaival, városban egy távoli, jól kivilágított épületről érdemes fénymintát venni (az épületre nézve félig nyomjuk a gombot, aztán a Holdra irányítva nyomjuk meg teljesen).
Jó tudni, hogy a teleholdon nincs sok látnivaló: a dagadó vagy a fogyó holdat érdemes megfigyelni. 12x optikai zoommal, könyökölve készítettem az első tűrhető Hold-fotómat.
Napfény a sötét hegyek tetején
30x nagyítással már nagyon szép eredményeket könyvelhetek el, néhány éve-évtizede ilyen fotókat csak vér profik tudtak volna előállítani. Ha elég fényes a Hold, nem igazán kell tartani a fénykép bemozdulásától, de azért ajánlott az állvány.
A Nap szűrt képe
Nincs mese, szűrő kell. Nem csak minket tud megvakítani a Nap, hanem a fényképezőgép érzékelőjét is. A megfelelő szűrővel azonban a Napot fotózni olyan, mintha a Holdat fotóznánk – a jó szűrő a fénynek durván számolva az egymilliomod részét engedi át. Különben csípőből is egész tűrhető fotókat lehet készíteni a Nap felszínéről.
A Jupiter és a Vénusz, valamint a gyűrűs bolygó
A Hold elfedi a Jupitert. FujiFilm HS20EXR, 30x (2012)
A kicsi Vénusz. Harmadolyan messze van, mint a Nap, és így is eltörpül
Szaturnusz, Fuji 30x
Szemben a Holddal, ezek már halvány égitestek, de a csillagok pontszerűségével ellentétben tartogatnak látnivalót a kompakt géppel felfegyverkező fürkésznek. A Vénusz sarlóját még csak-csak, de a Jupiter felhőit már nem tudják megmutatni a szuperzoom gépek sem. 3.3x optikai nagyítással és kis szerencsével már el lehet csípni a Jupiter nagyobb holdjainak egyikét, mint halvány pöttyöcske a nagyon fényes bolygó közvetlen közelében. Ha egymás mellé tesszük a Holdat és a Jupiter holdrendszerét, fogalmat alkothatunk a látszólagos méretekről, illetve arról, hogy mi a felbontás és a megapixel közötti alapvető különbség. 30x nagyításon gond nélkül fotózható mind a négy nagy Jupiter-hold és a Vénusz sarlója. A Szaturnusz trükkös. Nagyjából 150 fotóból sikerült néhány, amelyen tisztán kivehető a gyűrű.
Aránylag drágák, de egyre jobban terjednek az akár 40-50-szeres nagyítást ígérő kompakt fényképezőgépek – ezeket nem próbáltam ki, de ismerve a műszaki korlátokat, tartok tőle, hogy a képet jobban nagyítják, mint azt az optika és a szenzor felbontóképessége megengedné.
Csíkhúzós fotó – minden a Sarkcsillag körül forog
Startrail-fotó, vagyis a Föld tengelyforgása ívekké húzza a csillagokat. Canon A800+CHDK
Az égbolt körbefordulásához 24 óra kell, így belátható hogy egy szebb csíkhúzós fotóhoz komoly órákra volna szükség. Persze vannak ilyen-olyan programok, amik akár egyetlen fotóból is előállítanak valamit, ami olyan, mintha, mindenképpen érdemes órákon át fotózgatni és ezeket a fényképeket kombinálni valamilyen úton-módon. Itt ismét a CHDK szoftvercsomagé a főszerep: előre be lehet állítani, hogy mondjuk percenként készítsen fotókat, összesen mondjuk 250-et. Egyik éjszaka kitettem az ablakba a fényképezőgépet, és reggelre elkészültek a fotók, ezeket összegeztem egy házi programmal és készítettem el a csíkhúzós fotót.
Csíkhúzós fotó a Nappal: órákon át fényképezve a Napot, annak helyzete változik, és némi trükkel nagyon szép fotók állíthatóak elő. Az itt található fotók úgy készültek, hogy miután fényképeztem egy Nap nélküli háttérfotót, hegesztő-üveget tettem a CHDK-val hajtott fényképezőgépem lencséje elé, hogy védje a káros sugaraktól. Aztán indult az intervalométer és a gépet magára hagytam.
Time-lapse napkelte.
Canon A800+CHDK, 1 hajnali háttér + a napocskák hegesztőüveg mögül kb. 3 percenként
Timelapse-naplemente.
FujiFilm HS20EXR, szűrővel, 30x nagyításon. 52 fotóból. FujiFilm HS20EXR
Ha távcsőhöz tartjuk a szappantartót
Ha úgy vesszük, a fényképezőgép lencséje maga is egy távcső – ezt tapasztaljuk zoomoláskor. Amatőr csillagászok afokális fényképezésnek hívják, amikor a szemünk helyett a fényképezőgép néz a távcsőbe. A mobiltelefon kamerájával is némi megalkuvással meglepően jó fényképeket lehet így készíteni. Sőt, kifejezetten okostelefonra szabott kiegészítőt is eszkábáltak már.
Következtetés
A legolcsóbb szappantartót is lehet okosan használni, és lencsevégre lehet kapni az égitesteket. Alapdolgokhoz nem kell külön befektetés: sem távcső, sem drága állvány – mindösszesen egy közönséges fényképezőgépre és a vállalkozó kedvű fényképész kitartására, találékonyságára van szükség.
Ráadás: holdfogyatkozás-fotó szappantartóval, sovány 3.3x zoom:
