As you probably know the technic, cross your eyes until the two pictures meet in the middle and try to look at that middle image. It will be a „sphere”.






A Holdat, bár valahol legbelül tudjuk, hogy gömb, mégiscsak síkvetületként, korongnak látjuk. Még a nagyfelbontású képek esetében is kell némi ráérzés, hogy a fények és árnyékok kirajzolta domborzat 3D gömbként hasson. Ahhoz, hogy valamit 3D-ben lássunk, egyszerre két szemszögből kell rátekintenünk a céltárgyra, és a két szemünkben kialakuló két kép közötti különbség fogja megadni a dolog 3D-s formáját. Csakhogy a két szemünk túl közel van egymáshoz, a kozmikus parallaxis látszólag nulla. Megoldás lehetne egy virtuális valóság sisak, aminek az egyik képernyőjébe egy kínai, a másikba pedig egy francia távcső képét közvetítjük, de ez nem túl költséghatékony módszer. Viszont a segítségünkre lehet a libráció – a Hold egyenletesen forog a tengelye körül, viszont körülöttünk ellipszis-pályán mozog, így látszólag lötyög. Vagyis szerencsésen megválasztott napok esetén az udvaron felállított távcsővel két eléggé különböző képet tudtam rögzíteni, ami már kidomborítja a Holdat a képernyőmből a klasszikus piros-kék szemüveget használva.
Copyright © 2023 Csillagtúra.