With the ADC and ASI 224MC.







This morning Venus stood, for a few hours, very close to a relatively bright star, χ Ophiuchi, and it really looked like Venus suddenly got a moon. The conjunction lasted only a few hours, and at around 9 am I could have imaged something even closer, but you know, it’s daylight at 9am. The picture below is a composite of several exposure levels, with Venus also recorded as a separate frame at a higher magnification, to get a smoother look. The instruments: ASI 224 MC @ N 150/750 on the HEQ5. Bad seeing due to the city looming underneath the view.
HIP 80569, HD 148184 [* in Oph] 7 Chi Oph, B2Vne, 525ly 4.22m [simbad] [photo-planner]
Earlier I had the opportunity to see many Jupiter-Venus close conjunctions. Like this and this.
I observed Venus’ very narrow crescent at only two days before the inferior conjunction, ie minimum elongation, at less than 9 degrees from the Sun, with only 1.2% illumination. Since this is a personal record, besides the transit observed in 2012, let me just paste here some trivia from Stellarium. Due to the Sun being very close, this post is something with the label: kids, don’t try this at home.
Venus on 2017-03-23 at 11:30 UTC:
distance: 42 million km (during the 2012 transit, it was 43 away)
apparent diameter: 59.3″ (1/30 of the Sun’s / Moon’s diameter)
illumination: 1.2% (this year’s minimum will be 1%, in two days)
position: 10°10′, 9 min
elongation: 8°58’52″(this year’s minimum, ie the inferior conjunction is just under 8°17′, on 2017-03-25 at around 16:30 UTC)
The equipment was a Scopium webcam at the SW MC 102/1300 scope on an HEQ5 mount, with or without a 2x barlow.
Finding Venus
Maybe it’s my bad, but I found no obvious daytime alignment method (like use the Sun, the Moon beeing too far away) in the controller. Being a temporary backyard setup, with no alignment at all (I have a general idea where north is), I started at the Sun with an ND 3.8 Baader solar filter, in order to adjust both the focus and get an idea about the coordinates the mount thinks it is pointing to. Then, having the Sun’s and Venus’ position from Stellarium, I guided the scope to the assumed coordinates. Given the glare of the Sun, visual observations were off the table, even with the improvised shade. So all that remained was canvasing the area with the filter now off, through the keyhole-like narrow field of the webcam. (Yes, I could have used the aligned finder scope’s wide field with the camera, but then again: the Sun). After a while (Hofstadter’s law applied), I succeeded :)
Some pictures below, they show details like how the color of the sky is off due to the white balance being off while recording with the color webcam.
Sikerült megszólaltatnom a kölcsön kapott ATIK 314E monokróm kamerát. A szenzor tűrhető méretű és felbontású (1385 x 1039), mindenképp jobb egy webkameránál. A gépre küldött képek sebessége csapnivaló (1-2 fps), pozicionálni és fókuszt állítani – még motoros fókuszírozóval is – kihívás és türelemjáték. Ahogyan türelemjáték a stackhez kellő mennyiségű felvételek elkészítése is, hiszen hol van ez az 1-2 fps a 30-60 fps-es kamerákétól. Viszont fel sem merül, hogy ne raw-ba mentsen, a kimenet 16 bites fit fájl.
A Napot a Lunt LS35T naptávcsővel fotóztam, a Jupitert-Vénuszt, Szaturnuszt és a Holdat a 150-750-es tükrössel és barlow nélkül, barlow-val, toldattal, ahogyan. Feltűnően koszol a CCD szenzor függőlegesen felfelé, ha valami fényesebb van a látómezőben. Emiatt is elengedhetetlen volt az alapos utómunka.
Mindegyik felvétel nagyjából 30-100 képkocka átlaga Registax-ből. A további munka GIMP-ben zajlott.
Hozzátartozik hogy a hosszan tartó kedvezőtlen időjárás után végre használható volt az égbolt. Bár a kiteszem-a-naptávcsővet-jön-egy-felhő szabály most sem hazudtolta meg magát. Egy nappal a legszorosabb együttállás után viszont sikerült elcsípnem a Jupiter-Vénusz párost egyazon látómezőben.
Az elmúlt négy esztendő évmillió-kollázsa. Az intervallumok nagyjából júniustól júniusig haladnak, némi átfedéssel. Kulcsszavakban: Vénusz-tranzit, Jupiter-okkultáció, Nap, analemma, napfogyatkozás, Hold, holdfogyatkozás, Vénusz, Mars, Jupiter, Szaturnusz, Orion-köd, Gyűrűs köd, Súlyzó-köd, Ikerhalmaz, Láng- és Lófej-köd, M101, M81, szupernóva az M82-ben, M13 gömbhalmaz, Fátyol-köd, Észak-Amerika köd, Örvény-köd.
Kinéztem Stellariumból jó előre. A közelítést autóból láttam előző hajnalban. Próbáltam észlelőtársakat toborozni, és előkészítettem a felszerelést. Hajnalban kimentem a viszonylag tág horizontot (és nagyon rossz közbiztonságot) nyújtó iparnegyedbe. Nem árt, ha az ember felkészül állatok (és emberek) ellen. EQ3-as állványon a 102/1300-as távcső dolgozott vizuálisan és Canon 1100D-vel, fotóállványon a HS20EXR veterán, amellyel többek között a Vénusz tranzitját és a Jupiter Hold általi fedését is követtem.
Vizuálisan nagyon tisztán kivehetően láttam a Jupiter felhőit, de a fényképeken nem sikerült megörökíteni a felhősávokat, ahogyan a távol járó Vénusz alakját sem – a hajnali horizont meglehetősen nyugtalan volt és elkent minden értelmes részletet. Ráadásképp, amikor már összepakoltam, egy ígéretes repülő tűnt fel, amit le is fotóztam jó helyen, jókor.
Rutinból ütöttem fel a Stellariumot, hallám, mit mond ma estére. A fogyó Vénusz és az újhold együttállását mutatta, ami igen szép élménynek ígérkezett, főleg a felhős napok után. A kiszemelt észlelőhely az egykori iparnegyed, mivel a közelből csak onnan nyílik megfelelő horizont. Fogalmazzunk úgy, hogy ebbe a Tarkovszkijt is irigykedésre sarkalló zónába az ember körültekintően merészkedik és úgy, hogy szükség esetén azonnal le tudjon lépni. Ez korlátozza az állvány súlyát és laptop kizárva. Így egy fotóállvánnyal, a jó öreg Fujival és a SW MC + Canon 1100D párossal fegyverkeztem fel. Szeretem az utóbbi izmos felszerelést, tanulmányban hasonlítottam össze, hogy mennyivel többet tud – de azért a Fujinak adjuk meg, ami a Fujié. Az észlelés jól sikerült és ráadásul még egy nem túl fényes naposzlop is összejött szép folytatásaként az elmúlt napok halóinak. És őszintén meglepett, hogy már a keresőtávcsőben is sarlónak mutatta magát a Vénusz.
A korabeli rajzaiból is sejteni, hogy jól értette a Vénusz fázisait, a Jupiter nagy holdjainak mozgását, és hogy a Szaturnusz gyűrűihez már kevés volt a műszere. A Vénusz fázisait megörökítő rajza sarkallt arra, hogy elkészítsem a saját sorozatom.
(tovább…)
Copyright © 2019 Csillagtúra.