I imaged the ~full moon using the MC 102/1300 and the ASI 224 MC setup. Mosaicing is always error-prone, because it is hard to find the optimum between missing out parts and over-covering the surface with far too much overlaps. I almost left out tiny pieces of the surface, but the final outcome is ok. 
A telehold és a libráció
A Hold mindig ugyanazt az oldalát mutatja felénk a kötött keringés miatt – jut eszembe a földrajz órán hallott rigmus. Persze ez igaz az akkori földrajz órák elvárásai mentén. Asztrofotósként azonban természetesen mélyebbre ások.
Mivel az időjárás az elmúlt hónapokban nagyon keveset, újabban szinte semmit sem engedett meg, régebbi fotókból gyűjtögettem. A cél az, hogy a teleholdon kapjam el a korong librációját – amihez hosszú idő és természetesen telehold szükséges. A játékhoz hozzá tartozott volna, hogy a teleholdnak ne csak a napját, hanem a konkrét pillanatát, legalább óráját csípjem el, de ettől eltekintettem: emiatt a korongból egyik-másik képen épp egy kicsi hiányozhat.
Hogy a bólogatást kihangsúlyozzam, képszerkesztőben úgy forgattam a képeket, hogy a Tycho kráter 6 óránál álljon (nagyjából) és a korongok méretét teljesen egyformára állítottam.
(tovább…)
Telehold 2014.09.08.
Igen szép éjszaka ígérkezett földközeli teleholddal, ezért este fotóztam. És mert éjjel megébredtem, még egyszer. Így két fotó(sorozat) lévén adott, már van mit összehasonlítani. Egyfelől látható a holdfázis alakulása a peremen, másfelől tetten értem a librációt is, ami a néhány óra alatt azért elképzelhető, mert hozzánk képest földközelben mozog a leggyorsabban a Hold.
Ráadásképp délben fotóztam a Napot is, ami lehetővé tette a hold- és a napkorong látszó méretének összehasonlítását. A Hold tehát nagyjából földközelben jár, a Föld azonban még leginkább naptávolban.
A képek a motorizált EQ3-n mozgó MC 102/1300-re szerelt Canon 1100D-vel készültek. A távcsövet és a fényképezőgépet a fotózások között nem szedtem szét.
