With my big gun I observed Jupiter and its four big moons in a very pleasant position. From left to right we see Io, Ganymede, Callisto, Ganymede’s shadow and Europa. The only thing missing from this great vista is the Great Red Spot, as it is frequently missing when it should not.
The gear: ASI 224MC, TS Optics ADC, Barlow, N 250/1200, HEQ5.
Jupiter, Io’s shadow, Io, Europa, Ganymede
On the night of February the 12th-13th, 2015 I recorded how Jupiter and its moons have danced. I used a 150/750 Newtonian mounted on a motorized EQ3 mount, a 2x barlow, extension tubes (about 15cm) and a 640×480 @8bit webcam (Scopium) (see my setup here).
From 19:28 to 0:36 (local time, UTC+2) I recorded 234 GiB of raw video (93 files between 1 and 3 GiB) trying to emphasize the key events rather than just record at a given speed – making the animation speed up and slow down accordingly.
Individual frames of the animation are each a result of stacking the best 185 frames of each video (Registax 6). These results have been aligned with PIPP then touched up with IrfanView’s batch processor. Since three setups have been used, the resulting frames had to be resized and rotated to match up in the final output.
Due to a minor hardware failure and/or equipment change (adding an extension tube) recording had to be stopped – out of the 84, 6 frames have been generated using recorded data to fill in these gaps (by derotating Jupiter’s disk and manually adding the moons). I also dropped frames so frame numbering is not incremental.
Io’s shadow on Ganymede (rendered in 2016 from the original data)
A solar eclipse on Ganymede
A Jupiter 3 nagy holdjának pályarezonanciája is látszik-forma (4-2-1)
Hajnalban ébredtem. Magasan járt már a Jupiter és jónak tűnt az ég. Úgyhogy feláldoztam a pihenést – és nem bántam meg. Olyannyira nem, hogy a Hold kimaradt az észlelések közül, pedig prímán látszott az udvarról. Előbb “csak” a Jupiter korongját vettem célba, ám feltűnt egy maszat a korongon, ami nem a kamerával, hanem a bolygóval mozgott együtt a képen. Felütöttem a Stellariumot és lám, a maszat az Ió és az Európa árnyéka volt, és az Ió épp a korong előtt tartózkodott. Végigfilmeztem hát, amint kilép a korong elől. Közben a többi hold is mozgott és a Jupiter is elfordult a tengelye körül. Pompás látvány volt :)
Összesen 60 GiB-nyi adatot rögzítettem, 66 videót dolgoztam fel 4 óra 9 perctől 7 óra 34 percig, kolozsvári idő (UTC+3) szerint. Mivel az egyes videókból származó, több mint bemozduló képkockákat nem volt mivel illesztenem (dörögtem kettőt, amikor az AutoStakkert 2 kiírta, hogy this feature is not implemented yet), egy PHP-szkriptet improvizáltam és villogó CSS-ben toszogáltam a helyére az egyes képkockákat. Az elforgatást és keretezést is erre a szkriptre bíztam.
Bár a Szaturnusz-siker után jobb korong-fotóra számítottam, két tényező is játszik: messze még a Jupiter oppozíciója és a városi levegő sosem a legnyugodtabb.
A felhasznált eszközök: SW 150/750 EQ3-as motorizált mechanikán, 2x Barlow + toldat, Scopium Hold- és bolygókamera, AMCap, Registax 6, AutoStakkert 2, kézi PHP/GD/DOM/CSS illesztőszkript (házi), gif-animátor és a jó öreg IrfanView.
A GJ1214b bolygó egy művész elképzelése szerint. Fotó: NASA, ESA, & G. Bacon/STScI, STScI-PRC14-06
A naprendszer központi csillaga egy halványan pislákoló vörös törpe, amely tőlünk 47 fényévnyire található a tavaszi égbolton mutatkozó Kígyótartó csillagképben. Kicsi b jelzésű bolygója 38 óránként járja körbe. A Földnél jóval nagyobb, ám kisebb a Neptunusznál, ezért hívják a szakemberek szuperföldnek. A mi naprendszerünkből, ahol vannak viszonylag kicsi kőzetbolygók és nagyobb gázóriások, hiányzik ez az átmeneti osztály, amely egyébként gyakori fajta az exobolygók között – ezért érdekes csemege a csillagászok számára.
(tovább…)
Kollázs másfél év fotóiból
A korabeli rajzaiból is sejteni, hogy jól értette a Vénusz fázisait, a Jupiter nagy holdjainak mozgását, és hogy a Szaturnusz gyűrűihez már kevés volt a műszere. A Vénusz fázisait megörökítő rajza sarkallt arra, hogy elkészítsem a saját sorozatom.
(tovább…)
Két év fotóiból
Életünk utolsó Vénusz-tranzitját láttuk 2012. júniusában. Véletlenül akadtam ma az akkor készült fotók egy gyűjteményére, amelyekből annó youtube videó készült. Ezeket a fotókat ezúttal animált giffé gyúrtam össze. Az animáció elkészítésében nagy segítséget jelentett a házi PHP/GD képfeldolgozás: a napkorongokat egymáshoz kellett igazítanom, mivel képtelenség kétszer egymás után ugyanúgy fotózni – arról nem beszélve, hogy a Föld forgásával a Nap korongja is elfordul az égbolton.
Egy éve elkészítettem egy fotókollázst az Alattunk-felettünk évmilliók-évmilliárdok témában. Az akkori kollázst ismételtem meg: a polcomon lévő kövületekhez nem tettem újat, azonban az asztrofotós oldal nagyon sok szépséggel bővült. Lencsevégre kaptam a Vénusz tranzitját, a Hold Jupiter-fedését, kimaradt az elhaladó kisbolygó, de lefényképeztem a Panstarrs üstököst és végigkövettem az áprilisi holdfogyatkozást. Ráadásnak néhány mélyég-objektum is összejött, egynémely még szappantartóval, mások már komolyabb fényképezőgéppel.
2012
2013
Egy lehetséges bolygótranzit nyoma a csillag fényességgörbéjén, a Kepler űrtávcső adatai között. Forrás: planethunters.org
A közeljövőben nem valószínű, hogy át tudnánk ugrani a szomszédos naprendszerek bolygóira, de azért teljes gőzzel zajlik a keresésük.
A TESS projekt az egész égbolton fogja keresni a bolygókat. Az űrtávcsövet 2017-ben fogják indítani, 200 millió dollárból – közölte nem rég a NASA.
A TESS név rövidítés, az angol Transiting Exoplanet Survey Satellite elnevezést takarja, ami magyarul annyit tesz, hogy csillagja előtt áthaladó naprendszeren kívülő bolygókat felmérő műhold.
George Ricker kutatásvezető elmondta: széles látószögű kamerákkal fogják pásztázni az égbolt minden részét. A TESS a Föld közelében fog maradni, így sokkal több adatot tud majd a Földre továbbítani, mint elődje, a jelenleg üzemelő és a tőlünk egyre távolabb sodródó Kepler űrtávcső. A fő cél a Földhöz hasonló bolygók beazonosítása, de azért azt tudni kell, hogy a módszerrel a legkönnyebben a forró Jupiterek kerülnek elő.
Lássuk a módszert. Tavaly nyáron a saját szemünkkel láthattuk, amint a Vénusz bolygó elhaladt a Nap korongja előtt. Napfogyatkozáskor a Hold kerül a Nap korongja elé, 2016-ban pedig a Merkúr tranzitja esedékes. Fogyatkozáskor, illetve tranzitkor a csillag előtt elhaladó égitest letakarja a csillag korongjának egy részét, és így csökkenti a látszólagos fényességét. Az égbolt egy kis területéről jelenleg a Kepler gyűjti az adatokat –ez a misszió már sikeresnek bizonyult, százával kerítette elő az érdekesebnél érdekesebb naprendszerek bizonyítékait. A TESS is a csillagok fényességét fogja nyomon követni,és keresni az áthaladó bolygóra utaló apró hunyorgást.
Az APH43073951 fedési kettős fényességgörbéje. Itt tehát két csillag köröz egymás körül. (Kepler/planethunters)
Azonban tudni kell, hogy a csillagok előtt csak azok a bolygók haladnak el, amelyeknek mi, a szemlélők, a pályasíkjában helyezkedünk el – így a szerencsén is múlik, hogy lencsevégre tudjuk-e kapni az esetleg létező naprendszert. A szakemberek úgy vélik, hogy a TESS űrtávcső nagyban megnöveli majd annak esélyét, hogy életet hordozni képes bolygót azonosítson az emberiség.
Forrás:
http://www.nasa.gov/home/hqnews/2013/apr/HQ_13-088_Astro_Explorer_Mission_.html
http://www.sciencedaily.com/releases/2013/04/130408055047.htm
Vénusz-tranzit a Felekről (vnp)
Ritka csillagászati jelenség tanúi lehettünk 2012. június 6-n reggel, melyet napkeltétől 7 óra 55 percig lehetett megfigyelni. A legközelebbi ilyen alkalomra több mint száz évet kell várni.
A Kolozsvári Rádió csillagászati figyelője, a MesszeLátó “stábja” “a helyszínen járt” és élőben figyelte meg a Vénusz Nap előtti áthaladásának végét.
Időjárás
Lelombozóan borongós éjszaka után szintén borongós hajnal következett, némileg reményt keltő, felszakadozni tűnő felhőzettel. Tisztulni kezdett az ég, de épp nyugaton. A Felekről, ahová többedmagammal megérkeztem, nem látszott napfény a környező dombokon sem. Aztán az utolsó félórában kitisztult az ég a Nap körül, és a nagy távcső átesett a tűzkeresztségen: az első csillagászati megfigyelés, amire használtam, az az egyik legritkább jelenség. Életünkben az utolsó. A tranzit befejeződése után egy órán belül eleredt az eső.
Műszerek
– Baader AstroSolar napszűrő fólia [szűrőfoglalat készítése];
– FujiFilm HS20EXR, 30x nagyításon (35 mm ekvivalensben 720 mm fókusztávolság);
– Celestron Minimak C70 Makszutov-Cassegrain távcső, 75x nagyításra állítva;
– SkyWatcher 150/750 mm Newton távcső, váltott okulárokkal;
Feleki tető, borongós hajnal. Napkelte előtt kezdődött az átvonulás. Mi autóban, a távcsövek már odakinn akklimatizálódnak
Napkelte után még sokáig nem tisztult az ég. Nem adjuk fel :D
Az első, gyengén beállított fotó
Hadi felszerelés észlelőtárssal. Newton, Makszutov-Cassegrain és egy superzoom fotómasina – sebtében felállítva
A kicsi Vénusz. Harmadolyan messze van, mint a Nap, és így is eltörpül
A perem érintése távozás előtt
A zavaros légkör miatt nem láttuk a Vénusz atmoszféráján megcsillanó halvány fényt
A Föld legtetején
A távcső megpihen
