Másfél évtized Jupiter Csillagtúra

Másfél évtized Jupitereiből (egykori rajz és fényképek)

Amilyen régre csak vissza tudok emlékezni, érdekel a csillagászat. Kezdve azokkal a beavatásszerű pillanatokkal, amikor édesapám egy zseblámpával és egy almával szemléltette a világűrbeli viszonyokat. Ez még a ’80-as években volt. Tőle hallottam először szupravezetőkről is… Aztán könyvekből és a tévéből szívtam magamba a tudnivalókat. Kaptam egy Földrajzi és csillagászati fogalomtárat, és volt az aranykorból maradt Atlas, amiben a Plútónak még 5800 km-es átmérőt adtak meg, ha jól emlékszem. Az első kábeltévé meghozta a Discovery Channelt, amelyen nagyon vagány dolgokat meséltek – angolul. Az egyik csúcssztori a Mars Pathfinder volt akkoriban, a másik a Jupiter körül tevékenykedő Galileo szonda és rengeteg szó esett a Shoemaker–Levy 9 üstökös pusztulásáról. És ezeket mind érteni akartam – azt hiszem, ekkor tanultam meg angolul.

Szívesen emlékszem vissza Isaac Asimov Útikalauzára, illetve egy ideje megvolt már Antonín Rükl-től A világűr képes atlasza, amikor 1998 nyarán kaptam egy binokulárt. Rükl-lel és a binokulárral vágtam neki az égbolt megismerésének. Az egyik első távcsöves élményem az ε Lyrae felbontása volt. Rövidesen kelt a Jupiter, előbb csak hajnalban, majd az éjszaka második felében, egyre kényelmesebb időpontban. 1998. szeptember 10-én észleltem a Jupiter holdjait. A csillagászatot mint hobbit a számítógépek és az irodalom kedvéért félretettem 2011-ig – ám a rajongás megmaradt, már hogy ne maradt volna :)