Ilyen is van, amikor kudarcos az észlelés. A hirtelen derülő ég miatt a hideg sem tudott visszatartani attól, hogy a csillagok reményében elhagyjuk a városi fényburát. A magát most mutató M82 beli szupernóva és a magasan álló Jupiter jó ígéret volt, ám szinte üres kézzel tértünk haza. Viszont hideg felmérése arra is jó volt, hogy az esedékes csillagtúráról fogalmat alkothassak.

Ellapátoltuk a havat és felállítottuk a távcsövet. A Jupiterrel akklimatizálódtunk, aztán jött az M81-M82 páros. Illetve jött volna, mert a légkör olykor párás, máskor meg reménytelenül turbulens volt. Szabad szemmel is hunyorogni látszottak a fejünk felett lévő csillagok is – határozottan nem fotós idő, de ki kellett próbálni az ilyet is. Ennek ellenére sikerült vizuálisan is észlelni a Jupiter felhőit és a szupernóvát is valamennyire. Fotografikus szempontból csőd volt a légkör, amihez a fel-feltámadó szél is hozzátette a magáét, ezért az állványra tett fényképezőgéppel, 18 milliméteren exponáltam párat, hogy mégse üres kézzel térjünk haza.

S köszönet azoknak, akik velem fáztak: Szél Henrietta és Székely Balázs.