Sikerült lencsevégre kapnom életem első felrobbant fehér törpéjét, az SN 2014J azonosítóval ellátott szupernóvát. A becslések szerint valahol 10.7 magnitúdós fényességű lehet, és február elejéig még fényesedhet. A továbbiakban a fotózásról írok, az asztrofizikai részletekről például itt lehet olvasni.
Az M81-82-es párost véletlenül, de aránylag nagy sikerrel kaptam lencsevégre december végén. Azóta majdnem folyamatosan felhős volt, és közben a lámpák is megszaporodtak a kertem körül, szóval a váratlanul kínálkozó alkalomhoz elég kevés reményt fűztem. A szupernóva gond nélkül előbújt a felvételekről, ám hiába stackeltem negyed órányi nyers raw felvételt, a környék fényszennyezését már nem tudtam kitechnikázni, épphogy elő tudtam csalni valamicskét az M81 spiráljaiból. Ezért cselhez folyamodtam. A december végi – ehhez képest – nagyon jó fotót vettem elő ismét, és ráfektettem a mostani, immár szupernóvás fotót. Az animáció is így készült.
A felállás: Canon 1100D @ SW 150/750, EQ3. A kudarccal határos fényszennyezés dacára a ma éjjel siker.





