Tegnap a Szaturnuszt fotóztam a 150/750-essel – a fókuszírozó motor aranyat ér. A légkör nagyon változó volt, fátyolfelhőkkel, átúszó tömött felhőkkel. A célom a Szaturnusz minél részletesebb megörökítése mellett legalább a Titán helyének lefényképezése volt, egy tavaly ilyenkori fotómhoz hasonlóan. Messze túlteljesítettem az elvárásaimat.
A Titán már rögzítéskor megmutatta magát a túlexponált élőképen, de az egyik videó feldolgozásakor észrevettem-forma a Rheát is. Ezeket a halvány holdakat sokkal könnyebb zajnak nézni, mint jelnek, és már azt is ismerem, hogy a szenzoromon majdnem középütt van egy zöld hotpixel, ezért több különböző felvételt (összesen 16 videót rögzítettem a Scopiummal, különböző paraméterekkel) hasonlítottam össze. Ha valami együtt mozog a Szaturnusszal, az jel. Ha nem, az zaj. Ha pedig ezeket a képkockákat összeadom, akkor a jel ki kell hogy emelkedjen a zajból. Elvileg. Gyakorlatilag az egyik videóból – nagy meglepetésemre – egész hold-kollekció jött ki, és a holdak helyzete egybevágott a többi felvétellel és a Stellarium szerinti helyzettel is.
A tanulság az, hogy ez szép, ám a Szaturnusz halvány és ebben a felállásban – főleg a Scopium webkamerában – nincs elég kakaó a halvány objektumok szempontjából. Inkább szerencse volt, hogy ezek a részletek kijöttek a nyersanyagból, s hogy egyáltalán keresni kezdtem.
Alig várom az ősz végétől nyíló Jupiter-szezont :)
A műszaki adatok: EQ3-as állványon 150/750 (barlow-k, toldatok különböző kombinációja), Scopium Hold- és bolygókamera. Összesen 24 GiB adatot rögzítettem 16 videófájlba, változó légköri viszonyok és beállítások közepette. A feldolgozást Registax 6-tal végeztem, majd más képszerkesztőkben finomítottam a végeredményig. Az animált gif saját programban állt össze.






