Ez a vasárnap délelőtt éppen alkalmas volt arra, hogy kényelmesen felállítsam a felszerelést a SOHO felvételei szerint igen szép napfoltokhoz. Az immár hagyományos felállásomat követtem most is: az EQ3-as állványra feltettem a SW 102/1300-as MC-t, arra az ND5-ös fóliát és szétnéztem. Primér fókuszban kattintottam a Canon 1100D-vel, hogy legyen “térképem”, ezután a Scopiummal és 2x, illetve 4x Barlow lencsékkel futottam neki a napfolt-együtteseknek. Kissé riasztó belegondolni, hogy 5200 mm-es fókusztávval dolgoztam.
A légköri nyugodtság olyan volt, amilyen, nagy nagyításon már inkább érzésből fókuszáltam, mivel csak minden sokadik képkocka mutatott élesebb képet. Az optikai elemekre rakódó port (amely F/51-nél pompásan meg is mutatja magát) természetesen mindenki a pokolba kívánja, főleg amikor szabad szemmel nem is látszik, hogy mégis hol maradhatott maszat az n-dik pucolás után.
Az egyenként 25 másodperces, másodpercenként 30 kockás videókat Registax 6-ban összegeztem és érzés szerint játszottam a beállításokkal. Ezek után kíváncsi vagyok, hogy egy solar continuum szűrőből és egy érzékenyebb monokróm kamerából mit is tudnék kihozni. Node, következzenek a képek.
A fennebbieket összegyúrtam egy videóvá, mert valahogy így kerekebb:






