Category: saját asztrofotóim

Hétvége a meregyói ég alatt

Ködök a Tejúton

Ködök a Tejúton

66 kilométerre Kolozsvártól, a Vlegyásza hegységben fekszik Meregyó (Mărgău) falu, a tengerszint felett nagyjából 800 méternyire. Ilyen messzire Kolozsvártól már igazából csak Bánffyhunyad szerény fényei zavarják az égboltot, így ideális hely az amatőr csillagász számára. NZ jóvoltából töltöttem el egy hosszú észlelőhétvégét, vele és további vendégeivel csillagászkodtunk.

Az ég felé fordított műszerek: egy villás goto állványon ülő jókora Celestron Schmidt-Cassegrain tubus (nem jegyeztem le a típusát, de talán a 14″-es), különböző keskeny sávú filterek és egy Lunt Hα naptávcső, valamint egy színes és egy monokróm Atik kamera NZ részéről, jómagam pedig a jól bevált motorizált EQ3-as állványra helyezett Canon 1100D-vel fotóztam a 18-55-ös és az 50-es objektívekkel, illetve bele a távcsövekbe. Tetézendő, munkára fogtam a kicsi Canon A800-ast is, és nem bántam meg.

A kolozsvári mércével pompás égbolthoz olykor olyan pára társult, hogy – nem túlzás – folyt a víz a műszerekről és a képek jó fele emiatt ment a kukába. A fotózás munkamenete ugyanis halvány égterület esetén: (1) fókuszállítás fényes égterületen, (2) ráállás a sötét égterületre, (3) keretező- és megvilágítás-ellenőrző tesztfotók, (4) a tulajdonképpeni fotózás. Párásodás esetén a törölgetés a fókusz elrontását jelenti, ami a műveletsor ismétlését jelenti, feltéve, hogy mire a tulajdonképpeni fotózás kezdődne, nincs-e megint teljesen bepárásodva az objektív.

(tovább…)


A Vénusz és a Jupiter szoros együttállása 2014.08.18.

A Vénusz és a Jupiter együttállása. 2014.08.18.

A Vénusz és a Jupiter együttállása. 2014.08.18.

Kinéztem Stellariumból jó előre. A közelítést autóból láttam előző hajnalban. Próbáltam észlelőtársakat toborozni, és előkészítettem a felszerelést. Hajnalban kimentem a viszonylag tág horizontot (és nagyon rossz közbiztonságot) nyújtó iparnegyedbe. Nem árt, ha az ember felkészül állatok (és emberek) ellen. EQ3-as állványon a 102/1300-as távcső dolgozott vizuálisan és Canon 1100D-vel, fotóállványon a HS20EXR veterán, amellyel többek között a Vénusz tranzitját és a Jupiter Hold általi fedését is követtem.

Vizuálisan nagyon tisztán kivehetően láttam a Jupiter felhőit, de a fényképeken nem sikerült megörökíteni a felhősávokat, ahogyan a távol járó Vénusz alakját sem – a hajnali horizont meglehetősen nyugtalan volt és elkent minden értelmes részletet. Ráadásképp, amikor már összepakoltam, egy ígéretes repülő tűnt fel, amit le is fotóztam jó helyen, jókor.

(tovább…)


Szelicse 2014.08.02.

Itt vizsgálódott a Kepler űrtávcső

Itt vizsgálódott a Kepler űrtávcső is

Ha az ember engedi, közel jön hozzá a világmindenség.

Nehezen döntötte el az időjárás, hogy merrefelé fordul, végül talán Szamosújvárat vagy azon túl valahol a Máramarost verte el a vihar, Kolozsvártól délre pedig ugyan jó ég nyílt. Másodmagammal fogtunk hozzá a szelicsei sötétséghez, ezúttal csak könnyű felszereléssel – távcső nélkül, kit objektívvel, de a szokásos igényemmel pólusra állított EQ3-as állvánnyal. No meg a korábban sokat dicsért kis szappantartóval, amely más feladatot talált magának: a vihart. Talán Murphy vagy valamely rejtett légi mechanika az oka annak, hogy az inkább exponáló, mint szünetelő szappantartó több villámot szalasztott el a szünetekben, mint ahányat elkapott exponálás közben.

Az éjszaka legnagyobb részét a Kepler űrtávcső eredeti célterületére, a magasan álló Hattyúra, benne a Tejútra szántam. 20×3 percet. A többi inkább csipp-csupp expozíció. Bár szépen mutatkozik az Észak-Amerika köd és több más, vörös emissziós régió, csak találgatni tudom, hogy mit mutattak volna ugyanezek az expozíciók, ha a fényképezőgépemet nem vakítja meg a gyártó a hidrogén-alfa számára. A Vállfa (Collinder 399) írja alá a kiemelt képet, mert régi kedvenc.

(tovább…)


Borealis starparty 2014.07.19.

 

Távcső a Cassiopeia alatt

Távcső a Cassiopeia alatt

Az éppen vonuló nyáj miatt érdekesen indult a Borealis Klub szervezte szelicsei starparty, viszont az égbolt aránylag partnernek bizonyult. Ezúttal az M13-at tűztem ki fotós célpontul, de a Hold és a Szaturnusz is útba esett. Csemegének két szép kettőscsillagot vadásztam le, az Alcor-Mizar párost és a Beta Cygnit.

A felhasznált felszerelés SW 150/750 motorizált EQ3-as állványon, Canon 1100D fényképezőgép Magic Lantern firmware-rel hajtva, illetve a szappantartó Canon A800-as CHDK-val, és Scopium bolygókamera. Az M13-hoz 24 dark és 82 light frame készült, ISO 800 és 1600-on, 25-30 másodperc körüli expókkal – hosszabbat nem bírt most meg a vezetés nélküli mechanika. A DeepSkyStacker összesen 34 perc fényt integrált a végső képekhez. Meglepetésképp szépen előkerült nemcsak az NGC 6207 galaxis, hanem az IC 4617 galaxis is. Edzésképp még előző hajnalban előkerítettem a Catena Davy kráterfüzért is, amivel szerencsém volt, mert a kedvező megvilágítás ellenére a nyugodtság rosszabb volt Szelicsén, mint előző hajnalban Kolozsvár fölött.

(tovább…)


A Hold körbejárása

Miért ne járhatnánk körbe a Holdat, képzeletben legalábbis? Nem épp az Apollo 8 szemszögét, de néhányszáz soros php már szép látványt tud generálni egyetlen darab jól sikerült Hold-fotóból. Kettőből még jobbat.

Persze a Hold túloldala nem elérhető a Földről. Ezt azzal bekkelem ki, hogy de hát kérem, az nincs is megvilágítva. Hogy a forgatással vesződő információ ne szúrjon szemet, nem a teleholdat használtam fel, hanem kicsivel előtte majd kicsivel után készült fotókat, s így szép a terminátor. Így a Hold körül egy nem teljes kört, hanem egy patkószerű ívet járhatunk be – ennek a patkópályának a közepén tekintjük a sötét, megvilágítatlan – de számomra lefényképezhetetlen túloldalt. A Hold librációja sajnos megakadályozza, hogy nagyon különböző időpontokban rögzített holdakat fűzzek egybe egy teleholddal, a mostani földközeli teleholdak pedig annak sem kedveznek, hogy a telehold körüli napokból válogassak – már ha megengedi az időjárás. Ám ha már amúgyis készülnek a holdfotóim, ennek még néhányszor nekifutok.

Utazás a Hold körül

Utazás a Hold körül


Hold – szuper-e

20120505_hold_fuji_hs20exr

2012.05.05.
A telehold földközelben
Fuji HS20EXR

Kanonizálódni látszik a szuperhold kifejezés, noha a legkevésbé sem tudományos. Mindössze annyit jelent, hogy ellipszis pályáján a Hold épp a Föld közelében jár, amikor a mi szemszögünkből teljesen megvilágítja a Nap (teleholdkor). Vagy épp újholdkor: egy asztrológus csapott a hasára és találta ki a szenzációnak hangzó kifejezést 1979-ben, és a sajtó hű volt önmagához, felkapta a szót. Azóta a bulvártudományos világvége-rovatokban gyakran feltűnik a szó több-kevesebb igénnyel megírt cikk kíséretében. A csillagászat iránt komolyabban érdeklődők ágálása hiábavalónak tűnik, miután a NASA címbe vette és a cikkben sem marasztalja el a kifejezést – bár jelzi, hogy ez nem a tudományos neve a cseppet sem szenzációs jelenségnek.

Ennek apropójával néhány friss Hold-fotóm. SW MC 102/1300 + Canon 1100D, illetve SW 150/750 + Scopium a használt műszerek. A korong-méretek összehasonlításához ügyeltem, hogy tartsam a fényképezéskor az azonos beállításokat.

FRISS: az asztrofoto.hu a hét fotójául választotta a nagyjából földközeli-nagyjából földtávoli tartózkodásakor megörökített holdpárost – nem kis meglepetésemre. Ugyanis az ötlet sem új és a kivitelezés sem, emellett a mérethűség kedvéért egy-egy raw-kockából dolgoztam, tehát nem stack-ek, s nem is élesítgettem a korongokat :)

(tovább…)


Az elmúlt napok terméséből

Az elmúlt napokban a Szaturnuszt és a Napot kaptam lencsevégre a  már ismertetett módszerekkel (1) (2) (3). Íme az eredmények.

2014.07.02. Szaturnusz – fényesebb holdjai

2014.07.02. Szaturnusz – fényesebb holdjai

2014.07.02. Szaturnusz: a kidolgozott korong

2014.07.02. Szaturnusz: a kidolgozott korong

2014.07.02. Szaturnusz – holdakkal

2014.07.02. Szaturnusz – holdakkal

(tovább…)


M27 Súlyzó-köd. Tejút

M27 Súlyzó-köd

M27 Súlyzó-köd

Kolozsvárhoz aránylag közel van Szelicse, már az Árpád-korban létező település. A közelség dacára igen szép égbolt nyílik, noha Torda és Kolozsvár fénykupolája tekintélyes falatot kér belőle magának. Dél-délnyugat felé nincs ok a panaszra, és az ég teteje táján sincs. Ezért vettem célba a Szaturnusz után az M27-ként is ismert Súlyzó-ködöt.

A planetáris köd 1360 fényévnyire van a Vulpecula csillagkép irányába, látszólagos fényessége 7.5m, látszólagos mérete pedig 8 ívperc, ami a telehold kb. egynegyede. Vagyis ha szabad szemmel látnánk, a legkevésbé sem volna csillagszerű. Amatőrcsillagász szempontból a könnyű és népszerű célpontok közé tartozik. A MagicLantern firmware-kiterjesztés nagy segítségemre volt, ahogyan a szélcsend is. A köd fényképezését nehezítette viszont a jó pólusra állás dacára is érezhetően hiányzó vezetés, ami az expozíciós időt szabta rövidre, a hidrogénre kevéssé érzékeny (átalakítatlan) fényképezőgép és a kómakorrektor hiánya. Ám eszközből a felső határ árban is a csillagos ég, s nem azon van a hangsúly :)

(tovább…)


Szaturnusz. Az Enceladus keresése

Szaturnusz-család

Szaturnusz-család

Kolozsvárhoz aránylag közel van Szelicse, már az Árpád-korban létező település. A közelség dacára igen szép égbolt nyílik, noha Torda és Kolozsvár fénykupolája tekintélyes falatot kér belőle magának. Dél-délnyugat felé nincs ok a panaszra. A korábbiakban leírtakhoz hasonlóan láttam hozzá június 27-ről 28-ra virradó éjszaka a Szaturnusz fotózásához és holdjainak előkerítéséhez. A jó ég miatt jól sikerült észlelés kívánja, hogy bevezetőül írjak pár sort a rendszerről.

A Szaturnusz oppozíción túl jár a Mérleg csillagképben, az Ikrekben bolyongó Jupiterhez képest kedvezőtlenül lent. Ezt kárpótolja, hogy a gyűrűkre a rálátásunk nagyon kedvező. A bolygó egyre messzebb sodródik a mi szemszögünkből, távolsága 1,4 milliárd kilométer körüli, látszólagos fényessége 1 magnitúdónyi, látszó mérete 18 ívmásodperc gyűrűk nélkül, 42 ívmásodperc gyűrűkkel. Ezzel szemben a télen a Jupiter fele ilyen messze járt az égbolton szinte a lehető legmagasabban, 46 ívmásodperces átmérővel és -2 magnitúdós szembe szökő égitestként. Vagyis a Szaturnusz most nagyjából 16-szor halványabb, mint a télen a Jupiter volt, ami a fényképezését természetesen nehezíti. A Jupiter egyik holdja, a Ganymedes 5 és fél magnitúdósnak mutatkozott akkor (Jupiter nélkül szabad szemmel is kivehetően), a Szaturnusz legnagyobb kísérője, a Titán pedig 9 és fél magnitúdósnak most – vagyis a legfényesebb Titán 40-szer halványabban világított, mint a Ganymedes. A kicsi de hófehér Enceladus a maga nagyjából 13 magnitúdójával bő százszor halványabb volt, mint a Jupiter nagy holdja. Az adatokat a Stellarium programból olvastam ki.
(tovább…)


A Szaturnusz családja – a Rhea keresése

A Szaturnusz és néhány holdja: Titán, Dione, Tethys, Rhea

A Szaturnusz és néhány holdja: Titán, Dione, Tethys, Rhea

Tegnap a Szaturnuszt fotóztam a 150/750-essel – a fókuszírozó motor aranyat ér. A légkör nagyon változó volt, fátyolfelhőkkel, átúszó tömött felhőkkel. A célom a Szaturnusz minél részletesebb megörökítése mellett legalább a Titán helyének lefényképezése volt, egy tavaly ilyenkori fotómhoz hasonlóan. Messze túlteljesítettem az elvárásaimat.

A Titán már rögzítéskor megmutatta magát a túlexponált élőképen, de az egyik videó feldolgozásakor észrevettem-forma a Rheát is. Ezeket a halvány holdakat sokkal könnyebb zajnak nézni, mint jelnek, és már azt is ismerem, hogy a szenzoromon majdnem középütt van egy zöld hotpixel, ezért több különböző felvételt (összesen 16 videót rögzítettem a Scopiummal, különböző paraméterekkel) hasonlítottam össze. Ha valami együtt mozog a Szaturnusszal, az jel. Ha nem, az zaj. Ha pedig ezeket a képkockákat összeadom, akkor a jel ki kell hogy emelkedjen a zajból. Elvileg. Gyakorlatilag az egyik videóból – nagy meglepetésemre – egész hold-kollekció jött ki, és a holdak helyzete egybevágott a többi felvétellel és a Stellarium szerinti helyzettel is.

(tovább…)


Jól kalibrált monitoron mindegyik számnál elkülönülő árnyalat látszik. Ha mégsem látszanak, akkor a megjelenített képek színhiányosan rajzolódnak ki. A monitort valószínűleg kalibrálni kell.

You should see distinct shades for each number. If those shades are not clearly visible, the displayed pictures will lack accuracy. Your display most likely needs to be calibrated (brightness, gamma, contrast etc.).