A szerző és a Hold mögül kibukkanó Jupiter (kompozit)
Néhány perc gondolkodással is már megragadhatatlan mennyiségű vonatkozást, elágazást és lehetőséget láttam felvillanni, hogy miként is lehetne hozzáfogni ehhez a témához. Hadd kezdjem azzal a konkrétummal, ami az utolsó csepp volt a pohárban: egy közösségi oldalon valaki sajátként feltöltött egy olyan fényképet, amit szinte biztosan nem ő készített.
A hobbit az ember nem a létéhez alapvetően szükséges erőforrások megteremtése végett műveli – az a munkája, bár a legszerencsésebbeknél a kettő egybeeshet. Mivel a hobbi jellemzően nem megélhetés, a mindennapi farkastörvények érvényüket kellene, hogy veszítsék. Az ember mindenhová magával viszi ugyan a gyarlóságát, de a hobbi az a terület, amely akkor is lehetőséget kínál a fair play-re, az érdek nélküli tetszésre[1], amikor a munkás hétköznapok nem. Hogy pontosan miért mélyül valaki egy hobbiba, az teljesen egyénfüggő, ahogyan a hobbiválasztás is. A hobbi jellege és az azt művelő személy alkata – ez részleteiben a pszichológia felé tereli a figyelmet, összességében pedig inkább filozófiai, esztétikai kérdésnek tekinthető szerintem.
E szöveg írójaként jó alkalom ez a pár sor, hogy elmondjam, a csillagos ég, a világmindenség hatalmassága és a benne elfoglalt helyem viszonylagos ismerete a klasszikus lúdbőrözés mellett a gyomrom tájékán vált ki olyasféle érzést, mint egy ötszáz éves templomban felhangzó kórusmű vagy egy hüvelyknyi csempére felfestett miniatúra.
