Gondolatok az amatőrcsillagász-etikáról, fotózásról és rendszerezésről

A szerző és a Hold mögül kibukkanó Jupiter (kompozit)

A szerző és a Hold mögül kibukkanó Jupiter (kompozit)

Néhány perc gondolkodással is már megragadhatatlan mennyiségű vonatkozást, elágazást és lehetőséget láttam felvillanni, hogy miként is lehetne hozzáfogni ehhez a témához. Hadd kezdjem azzal a konkrétummal, ami az utolsó csepp volt a pohárban: egy közösségi oldalon valaki sajátként feltöltött egy olyan fényképet, amit szinte biztosan nem ő készített.

A hobbit az ember nem a létéhez alapvetően szükséges erőforrások megteremtése végett műveli – az a munkája, bár a legszerencsésebbeknél a kettő egybeeshet. Mivel a hobbi jellemzően nem megélhetés, a mindennapi farkastörvények érvényüket kellene, hogy veszítsék. Az ember mindenhová magával viszi ugyan a gyarlóságát, de a hobbi az a terület, amely akkor is lehetőséget kínál a fair play-re, az érdek nélküli tetszésre[1], amikor a munkás hétköznapok nem.  Hogy pontosan miért mélyül valaki egy hobbiba, az teljesen egyénfüggő, ahogyan a hobbiválasztás is.   A hobbi jellege és az azt művelő személy alkata – ez részleteiben a pszichológia felé tereli a figyelmet, összességében pedig inkább filozófiai, esztétikai kérdésnek tekinthető szerintem.

E szöveg írójaként  jó alkalom ez a pár sor, hogy elmondjam, a csillagos ég, a világmindenség hatalmassága és a benne elfoglalt helyem viszonylagos ismerete a klasszikus lúdbőrözés mellett a gyomrom tájékán vált ki olyasféle érzést, mint egy ötszáz éves templomban felhangzó kórusmű vagy egy hüvelyknyi csempére felfestett miniatúra.

(tovább…)


A Hold körbejárása

Miért ne járhatnánk körbe a Holdat, képzeletben legalábbis? Nem épp az Apollo 8 szemszögét, de néhányszáz soros php már szép látványt tud generálni egyetlen darab jól sikerült Hold-fotóból. Kettőből még jobbat.

Persze a Hold túloldala nem elérhető a Földről. Ezt azzal bekkelem ki, hogy de hát kérem, az nincs is megvilágítva. Hogy a forgatással vesződő információ ne szúrjon szemet, nem a teleholdat használtam fel, hanem kicsivel előtte majd kicsivel után készült fotókat, s így szép a terminátor. Így a Hold körül egy nem teljes kört, hanem egy patkószerű ívet járhatunk be – ennek a patkópályának a közepén tekintjük a sötét, megvilágítatlan – de számomra lefényképezhetetlen túloldalt. A Hold librációja sajnos megakadályozza, hogy nagyon különböző időpontokban rögzített holdakat fűzzek egybe egy teleholddal, a mostani földközeli teleholdak pedig annak sem kedveznek, hogy a telehold körüli napokból válogassak – már ha megengedi az időjárás. Ám ha már amúgyis készülnek a holdfotóim, ennek még néhányszor nekifutok.

Utazás a Hold körül

Utazás a Hold körül


Hold – szuper-e

20120505_hold_fuji_hs20exr

2012.05.05.
A telehold földközelben
Fuji HS20EXR

Kanonizálódni látszik a szuperhold kifejezés, noha a legkevésbé sem tudományos. Mindössze annyit jelent, hogy ellipszis pályáján a Hold épp a Föld közelében jár, amikor a mi szemszögünkből teljesen megvilágítja a Nap (teleholdkor). Vagy épp újholdkor: egy asztrológus csapott a hasára és találta ki a szenzációnak hangzó kifejezést 1979-ben, és a sajtó hű volt önmagához, felkapta a szót. Azóta a bulvártudományos világvége-rovatokban gyakran feltűnik a szó több-kevesebb igénnyel megírt cikk kíséretében. A csillagászat iránt komolyabban érdeklődők ágálása hiábavalónak tűnik, miután a NASA címbe vette és a cikkben sem marasztalja el a kifejezést – bár jelzi, hogy ez nem a tudományos neve a cseppet sem szenzációs jelenségnek.

Ennek apropójával néhány friss Hold-fotóm. SW MC 102/1300 + Canon 1100D, illetve SW 150/750 + Scopium a használt műszerek. A korong-méretek összehasonlításához ügyeltem, hogy tartsam a fényképezéskor az azonos beállításokat.

FRISS: az asztrofoto.hu a hét fotójául választotta a nagyjából földközeli-nagyjából földtávoli tartózkodásakor megörökített holdpárost – nem kis meglepetésemre. Ugyanis az ötlet sem új és a kivitelezés sem, emellett a mérethűség kedvéért egy-egy raw-kockából dolgoztam, tehát nem stack-ek, s nem is élesítgettem a korongokat :)

(tovább…)


Az elmúlt napok terméséből

Az elmúlt napokban a Szaturnuszt és a Napot kaptam lencsevégre a  már ismertetett módszerekkel (1) (2) (3). Íme az eredmények.

2014.07.02. Szaturnusz – fényesebb holdjai

2014.07.02. Szaturnusz – fényesebb holdjai

2014.07.02. Szaturnusz: a kidolgozott korong

2014.07.02. Szaturnusz: a kidolgozott korong

2014.07.02. Szaturnusz – holdakkal

2014.07.02. Szaturnusz – holdakkal

(tovább…)


M27 Súlyzó-köd. Tejút

M27 Súlyzó-köd

M27 Súlyzó-köd

Kolozsvárhoz aránylag közel van Szelicse, már az Árpád-korban létező település. A közelség dacára igen szép égbolt nyílik, noha Torda és Kolozsvár fénykupolája tekintélyes falatot kér belőle magának. Dél-délnyugat felé nincs ok a panaszra, és az ég teteje táján sincs. Ezért vettem célba a Szaturnusz után az M27-ként is ismert Súlyzó-ködöt.

A planetáris köd 1360 fényévnyire van a Vulpecula csillagkép irányába, látszólagos fényessége 7.5m, látszólagos mérete pedig 8 ívperc, ami a telehold kb. egynegyede. Vagyis ha szabad szemmel látnánk, a legkevésbé sem volna csillagszerű. Amatőrcsillagász szempontból a könnyű és népszerű célpontok közé tartozik. A MagicLantern firmware-kiterjesztés nagy segítségemre volt, ahogyan a szélcsend is. A köd fényképezését nehezítette viszont a jó pólusra állás dacára is érezhetően hiányzó vezetés, ami az expozíciós időt szabta rövidre, a hidrogénre kevéssé érzékeny (átalakítatlan) fényképezőgép és a kómakorrektor hiánya. Ám eszközből a felső határ árban is a csillagos ég, s nem azon van a hangsúly :)

(tovább…)


Szaturnusz. Az Enceladus keresése

Szaturnusz-család

Szaturnusz-család

Kolozsvárhoz aránylag közel van Szelicse, már az Árpád-korban létező település. A közelség dacára igen szép égbolt nyílik, noha Torda és Kolozsvár fénykupolája tekintélyes falatot kér belőle magának. Dél-délnyugat felé nincs ok a panaszra. A korábbiakban leírtakhoz hasonlóan láttam hozzá június 27-ről 28-ra virradó éjszaka a Szaturnusz fotózásához és holdjainak előkerítéséhez. A jó ég miatt jól sikerült észlelés kívánja, hogy bevezetőül írjak pár sort a rendszerről.

A Szaturnusz oppozíción túl jár a Mérleg csillagképben, az Ikrekben bolyongó Jupiterhez képest kedvezőtlenül lent. Ezt kárpótolja, hogy a gyűrűkre a rálátásunk nagyon kedvező. A bolygó egyre messzebb sodródik a mi szemszögünkből, távolsága 1,4 milliárd kilométer körüli, látszólagos fényessége 1 magnitúdónyi, látszó mérete 18 ívmásodperc gyűrűk nélkül, 42 ívmásodperc gyűrűkkel. Ezzel szemben a télen a Jupiter fele ilyen messze járt az égbolton szinte a lehető legmagasabban, 46 ívmásodperces átmérővel és -2 magnitúdós szembe szökő égitestként. Vagyis a Szaturnusz most nagyjából 16-szor halványabb, mint a télen a Jupiter volt, ami a fényképezését természetesen nehezíti. A Jupiter egyik holdja, a Ganymedes 5 és fél magnitúdósnak mutatkozott akkor (Jupiter nélkül szabad szemmel is kivehetően), a Szaturnusz legnagyobb kísérője, a Titán pedig 9 és fél magnitúdósnak most – vagyis a legfényesebb Titán 40-szer halványabban világított, mint a Ganymedes. A kicsi de hófehér Enceladus a maga nagyjából 13 magnitúdójával bő százszor halványabb volt, mint a Jupiter nagy holdja. Az adatokat a Stellarium programból olvastam ki.
(tovább…)


A Szaturnusz és mozgó családja

Titán, Rhea, Szaturnusz, Dione, Tethys, Iapetus

Titán, Rhea, Szaturnusz, Dione, Tethys, Iapetus

Kevés szaporítani való szó van, a technikát kifejtettem az előző cikkemben. Mielőtt a szomszéd ház mögé eltűnt volna a Mars, egyszer lekaptam, utána a Szaturnuszt filmeztem az eltűnéséig. Június 23-án este 36 gigabájtnyi videó (Scopium) és 0,3 gigabájtnyi raw fotó (Canon 1100D) készült, ezekből mazsolázgattam. Érdekesség, hogy a hosszú idő alatt rajtakaptam két holdat, a Dionét és a Tethyst, amint arrébb mozdultak.

(tovább…)


A Szaturnusz családja – a Rhea keresése

A Szaturnusz és néhány holdja: Titán, Dione, Tethys, Rhea

A Szaturnusz és néhány holdja: Titán, Dione, Tethys, Rhea

Tegnap a Szaturnuszt fotóztam a 150/750-essel – a fókuszírozó motor aranyat ér. A légkör nagyon változó volt, fátyolfelhőkkel, átúszó tömött felhőkkel. A célom a Szaturnusz minél részletesebb megörökítése mellett legalább a Titán helyének lefényképezése volt, egy tavaly ilyenkori fotómhoz hasonlóan. Messze túlteljesítettem az elvárásaimat.

A Titán már rögzítéskor megmutatta magát a túlexponált élőképen, de az egyik videó feldolgozásakor észrevettem-forma a Rheát is. Ezeket a halvány holdakat sokkal könnyebb zajnak nézni, mint jelnek, és már azt is ismerem, hogy a szenzoromon majdnem középütt van egy zöld hotpixel, ezért több különböző felvételt (összesen 16 videót rögzítettem a Scopiummal, különböző paraméterekkel) hasonlítottam össze. Ha valami együtt mozog a Szaturnusszal, az jel. Ha nem, az zaj. Ha pedig ezeket a képkockákat összeadom, akkor a jel ki kell hogy emelkedjen a zajból. Elvileg. Gyakorlatilag az egyik videóból – nagy meglepetésemre – egész hold-kollekció jött ki, és a holdak helyzete egybevágott a többi felvétellel és a Stellarium szerinti helyzettel is.

(tovább…)


Csillagles a kertből

A lézer a Szaturnuszra mutat

A lézer a Szaturnuszra mutat

Fókuszírozó motort szereltem a 150/750-es távcsövemre és egy házilag készített zöld-lézeres célzót. A fókuszmotor csodálatos, minden várakozásomat meghaladta. A zöld lézer hidegben kudarcos, télen használhatatlan lesz – mert fűtést nem fogok beleépíteni.

Egy szó mint száz, az égbolt megengedte és fotózni kezdtem. Az asztrofotós srácok közül köszönet Geef-nek, aki ismét eszembe juttatta, hogy az égbolt tele van könnyen hozzáférhető apró örömökkel: ez esetben emlékeztetett a beta Cygni színes kettőscsillagra, amelyet már jónéhány éve nem kerestem fel. Aztán hajnalban a fogyó Hold kelése a régi módszereket is életre hívta. Hisz játék az egész :)

A képek tehát motorizált EQ3-as állványról készültek. Az M27 és az NGC 6910 a 150/750-esre szerelt Canon 1100D-vel, 15 light, 1 dark, 30 másodperc, ISO 800. A beta Cygnit (Albireo) Scopium kamerával videóként örökítettem meg. A hajnali Hold a MC 102/1300-assal készült. A képanyagok közül a Szaturnuszt 19-én este, a többit 21-re virradó éjszaka rögzítettem. A feldolgozást Registax6-tal, illetve DSS-rel végeztem.

Nagy bánatomra a szomszéd egy újabb és fényesebb higanylámpát telepített az udvarra, ami miatt sajnos elemlámpa sem kell a távcsőállításhoz, akkora a verőfény.

Képkockák a Szaturnusz-videóból

Képkockák a Szaturnusz-videóból

Stack-változat

Stack-változat

A véglegesnek elfogadott, eddigi legjobb Szaturnuszom

A véglegesnek elfogadott, eddigi legjobb Szaturnuszom

Beta Cygni (Albireo)

Beta Cygni (Albireo)

NGC 6910 nyers

NGC 6910 nyers

NGC 6910 kidolgozott

NGC 6910 kidolgozott

M27 Súlyzó-köd, nyers

M27 Súlyzó-köd, nyers

M27 Súlyzó-köd, kidolgozott

M27 Súlyzó-köd, kidolgozott

Egy 2013-as és a mostani fotóm egymás mellett

Egy 2013-as és a mostani fotóm egymás mellett

Nyers Hold

Nyers Hold

Hold-stack 15 képkockából

Hold-stack 15 képkockából

HDR nyolc lépcsőből

HDR nyolc lépcsőből


Napfordulós csillagtúra – beszámoló

Csillagtúrázók napfordulókor

Csillagtúrázók napfordulókor

A magasan járó nap a hosszú alkonyatban is éreztette a hatását: egyszerűen nem akart sötétedni. Finnországban ilyen tájt még javában sütött volna a nap, s Rovaniemin túl (ahonnan a Mikulás jön[citation needed]) le sem ment volna.

Ezért rendhagyó módon nem a Göncölökkel kezdtünk, hanem Hipparkhosszal, aki bő kétezer éve rendszerezni kezdte a csillagokat. Természetesen sorra kerültek a Göncölök, majd a Cassiopeia is, ám ezúttal mondakör nélkül, hisz nem rajta volt a sor.

Számba vettük a csillagok fényességét, színét, hunyorgását – szemben a bolygók nyugodt fényével. A Szaturnuszt és a Marsot azonosítottuk, utóbbi fényével vetekszik az Antares. Messzire kalandoztunk, előbb a naprendszerbeli majd a csillagközi távolságokkal (ha a Hold egy ping-pong-labda, a Föld egy kislabda, egymástól négy méterre, akkor a Nap kb. Szászfenesről világít, a legközelebbi csillagok pedig Aradról vagy azon túlról), s közben szívtuk a friss levegőt – azt az oxigént, ami 5-6 milliárd éve felrobbant csillagokból maradt vissza, még a Nap keletkezése előtti időkből.

Figyelmet kapott a Skorpió, amely az Oriont váltja az égbolton, és az Ikreket nemző Hattyú, mellette a Lant. A Herkules, aki úgy hős, hogy a szót ókori együtthatóval kell beszorozni.

A jövő-menő felhők többszörösen felborították a túratervet, de hát a pakliban benne van ez is.

A csillagtúrát a Giordano Brunótól a Kepler űrtávcsőig vezető bolygókeresés zárta és az, hogy most már igencsak úgy fest, valóban csak idő kérdése és meglesz az első jele a Földön kívüli életnek.

A következő csillagtúra valamikor majd lesz. Jó tervnek tűnik egy meteorvárós kinnéjszakázás, esetleg hozott gitárral, de ez még a jövő zenéje.


Jól kalibrált monitoron mindegyik számnál elkülönülő árnyalat látszik. Ha mégsem látszanak, akkor a megjelenített képek színhiányosan rajzolódnak ki. A monitort valószínűleg kalibrálni kell.

You should see distinct shades for each number. If those shades are not clearly visible, the displayed pictures will lack accuracy. Your display most likely needs to be calibrated (brightness, gamma, contrast etc.).