Category: saját asztrofotóim

Földsütés a Holdon (a HDR harmadjára)

Földsütés a Hold éjszakai féltekén

Földsütés a Hold éjszakai féltekén

Más terveim voltak mára, ám az esős idő keresztülhúzta őket. Ezért ismét régi nyersanyagot vettem elő, ezúttal a Holdat. Korábban már kétszer nekifutottam annak, hogy kiemeljem a Föld kék színét a hamuszürke fényből. A Hold sötét oldalát ugyanis a kék színű Föld világítja meg, így az ottani fénynek kéknek kell lennie. Ezek a nekifutások több-kevesebb sikerrel jártak.

Az alapanyag: a SW MC 102/1300-asra szerelt Canon 1100D-vel rögzítettem minden nyersanyag-fotót, manuálisan napfényre állított fehéregyensúllyal. Egyik nap kb 16 fotót dolgoztam fel, ám maradt egy ronda szürke sáv a terminátor körül, amit a következő nap már kövérebb Hold képével tudtam lefedni. A Hold eléggé elkenődő felszíni formáit Registax-szal emeltem ki, ami a hátteret jelentősen csúfította.

A mai nekirugaszkodásban az iménti két feldolgozásból maradt részeredményeket használtam fel: többszörös görbézés, zajszűrés, újabb görbézés, számtalan szaturációs lépés – mindeközben vigyáztam arra, hogy minden színt egyszerre kezeljek. Vagyis ha valami kéknek jön ki, az azért legyen, mert az eredetiben is kék volt. Külön meg kellett küzdenem a háttér hagymázódásával, amit többszörös blur-rel próbáltam orvosolni, majd végül inkább mindenestül kidobtam. Görbézéskor többször beáldoztam a Hold világos oldalának egy részét a kékség javára, majd a kiégésre újra ráfektettem a nyers képet, így ott is ismét megjelentek a képadatok. Szerintem szebb lett, mint a korábbiak, és bár komoly szépséghibák maradtak a képben, ebben a nyersanyagban nem hinném, hogy több látvány van.

Ha nem hibáztam a műveletsorban, akkor a Holdon látszó kék az a Földünk kékje. (tovább…)


Naplemente-animáció 2012-ből. Második

Szűrt napkorong+háttér=napfoltos naplemente

Szűrt napkorong+háttér=napfoltos naplemente

Találtam egy rendezetlenül bár valamelyest feldolgozottan heverő könyvtárat a merevlemezemen 2012. június 16-ra keltezett fotókkal (EXIF), egy naplemente sorozattal. Valamelyest feldolgozottan, mert egyszer már előállítottam a nyers képekből egy animációt, ám a legutóbbi cikkem előkészítése ráébresztett, hogy van még amit előcsalogatni a nyersanyagból, ha most, bő másfél év távlatából és tapasztalatával ismét hozzálátok.

A felállás tehát az ismertetett: fotós állványon a Fuji HS20EXR, 720 mm-nek megfelelő fókusztávolságú objektívjével. Előtte Baader ND5-ös napszűrő majd nap és szűrő nélküli horizont háttérül. A Napkorong és a háttér összeillesztésében a Napba belógó tereptárgyak segítettek. Kézzel exponáltam, ami időnként természetesen bemozduláshoz vezetett, ezért érthető a komolyabb illesztés szükséges volta.

(tovább…)


Naplemente-animáció 2012-ből

Naplemente másképp

Naplemente másképp

Sokan sokféle naplementét láttunk már, és mert korán kelni sem kell hozzá, méltán az egyik legnagyobb fotós klisé. Egyfelől mindig szép látni, másfelől unalmas fotós téma, ha az ember rosszul nyúl hozzá. 2012 májusában már a Vénusz-tranzitra gyakoroltam, szoktattam a kezem a napszűrőhöz és a géphez, tapasztaltam a fényviszonyokhoz kellő beállításokat, gyűjtöttem a rutint. Ezért kézenfekvő volt a kellemeset a hasznossal összekötni és szűrőfólián át lencsevégre kapni a napfoltos napfelszín alábukását – vagyis úgy, ahogyan szabad szemmel sosem látnánk, mert a Nap itt még vakítóan fényes. A Fuji HS20EXR dolgozott tehát Baader ND5 napszűrővel 720mm-nek megfelelő fókusztávolságon, manuális üzemmódban.

A 2012. május 1-n készült naplemente-fotókat vettem elő, hogy maszatoljak velük, ha már felhős az ég és élőben nem nézhetek a Napra. A napkorongba belógó tereptárgyak segítettek a képek összeillesztésében, mivel a fotós állvány ezen a fókusztávon már durván mutatta a bemozdulást. A többi prózai egerészés :)

(tovább…)


Hold, Vénusz, naposzlop

Hold, Vénusz, kapitalizmus

Hold, Vénusz, kapitalizmus

Rutinból ütöttem fel a Stellariumot, hallám, mit mond ma estére. A fogyó Vénusz és az újhold együttállását mutatta, ami igen szép élménynek ígérkezett, főleg a felhős napok után. A kiszemelt észlelőhely az egykori iparnegyed, mivel a közelből csak onnan nyílik megfelelő horizont. Fogalmazzunk úgy, hogy ebbe a Tarkovszkijt is irigykedésre sarkalló zónába az ember körültekintően merészkedik és úgy, hogy szükség esetén azonnal le tudjon lépni. Ez korlátozza az állvány súlyát és laptop kizárva. Így egy fotóállvánnyal, a jó öreg Fujival és a SW MC + Canon 1100D párossal fegyverkeztem fel. Szeretem az utóbbi izmos felszerelést, tanulmányban hasonlítottam össze, hogy mennyivel többet tud – de azért a Fujinak adjuk meg, ami a Fujié. Az észlelés jól sikerült és ráadásul még egy nem túl fényes naposzlop is összejött szép folytatásaként az elmúlt napok halóinak. És őszintén meglepett, hogy már a keresőtávcsőben is sarlónak mutatta magát a Vénusz.

(tovább…)


Fiastyúk, Jupiter, Bode

A forgó Jupiter

A forgó Jupiter

A tavalyi Jupiter-szezonra mint ködös-borongós, kellemetlen időszakra emlékszem vissza és az idei sem indult kedvezőbben. A legutóbbi éjszaka azonban használható égboltot kínált. A Nagy Vörös Foltot tűztem ki célul, és amíg magasabbra kúszott a bolygó, a Fiastyúkkal terveztem elütni az időt. Jó átlátszóság de zavaros légkör mellett fotóztam mindkét távcsővel (a SW 102/1300MC és a SW 150/750 Newtonnal), illetve a bolygókamerával. Úgy tűnt, a felbontásnak nem az apertúra vagy a fényerő, hanem a légkör szab igen alacsony határt.
(tovább…)


Napkelték, napmozgások – összegzés

Napkelte 2013.12.26.

Napkelte 2013.12.26.

Végre kikerekedett a napkelte-sorozatom, gyakorlatilag lefedve a teljes évet (napfordulótól napfordulóig). Bónuszként egy holdkelte is került a gyűjteménybe. Emellett két naplementét is beemelek ebbe a bejegyzésbe.

A használt eszköz Canon A800-as szappantartóm, melyet CHDK erősít – mióta rajta van az ingyenes firmware-kiterjesztés, nagyon a szívemhez nőtt ez a fényképezőmasina. Műszaki tutitipp: CHDK nélkül nem is érdemes hozzáfogni, hiszen a zsebfényképezőgép automata módban (megvilágítás, fókusz) egyszerűen csődöt mond.

A fotózás alapelve egyszerű: voltaképpen nappali startrail készítéséről van szó, ahol az egyedüli látható csillag a Nap. Rögzítettem az állványt, lőttem néhány háttérfotót, majd felhelyeztem a szűrőt és indult az intervalométer. Mindezt úgy, hogy a fényképezőgép ne mozduljon be közben.

(tovább…)


A Vénusz fázisai – Galilei nyomában

Kollázs másfél év fotóiból

Kollázs másfél év fotóiból

Galileo Galilei távcsövet fordított az ég felé és értő szemmel belenézett. Ezzel megalapította a modern csillagászatot.

A korabeli rajzaiból is sejteni, hogy jól értette a Vénusz fázisait, a Jupiter nagy holdjainak mozgását, és hogy a Szaturnusz gyűrűihez már kevés volt a műszere. A Vénusz fázisait megörökítő rajza sarkallt arra, hogy elkészítsem a saját sorozatom.
(tovább…)


Égi sziluett-játékok

Caspar David Friedrich festménye, a Vándor a ködtenger felett alapján

Caspar David Friedrich festménye, a Vándor a ködtenger felett alapján

A szeptemberi Távcsőállítás az alkonyatban című képen, vagy inkább kompozíción, ötleten nagyon sokat gondolkodtam azóta is. Aztán elkészítettem a Távcső az Orion-köd peremén címűt, és ezt folytatható útnak találtam. Emellett az ég napok óta ködös-felhős, egészen analemma-novemberi hangulatú, kiaknázatlan/feldolgozatlan nyersanyagom nincs, viszont foglalkozni akartam valamilyen oldalról az égbolttal, égbolt-fotóimmal.

Számítógépen a fotók pixelekből állnak, a pixelek bitekből, és amíg ez igaz, képszerkesztőben bármi előállítható, és nagyon sok mindent elő is állítottak már, csak meg kell guglizni. Ezért az itt közölt fotók esetében bevezettem azt a szabályt, hogy saját alapanyagból kell készülniük: az égi hátteret jómagam fotóztam és dolgoztam fel Registax-szel, DeepSkyStacker-rel, Iris-szel, IrfanView-val, amivel. A sziluetteket pedig saját (például a távcsöves ember) vagy neten talált darabkákból (csoport, fák, pár) alakítottam ki és raktam össze. Ennek a sziluett-játéknak előzménye még az első csillagtúra-plakát, ami viszont szegről-végről a 2009-es nemzetközi csillagászati év plakátjából merített ötletet, ami viszont ki tudja, milyen régi klisékre épít.

Ez a sziluett-játék adott esetben kozmetikai jellegű, az Orion csillagképpel készült fotót a ferde horizont és a fényszennyezés is csúfítja, illetve hát a kép egyik sarka használhatatlan.
(tovább…)


Másfél évtized Jupiter

Másfél évtized Jupitereiből (egykori rajz és fényképek)

Másfél évtized Jupitereiből (egykori rajz és fényképek)

Amilyen régre csak vissza tudok emlékezni, érdekel a csillagászat. Kezdve azokkal a beavatásszerű pillanatokkal, amikor édesapám egy zseblámpával és egy almával szemléltette a világűrbeli viszonyokat. Ez még a ’80-as években volt. Tőle hallottam először szupravezetőkről is… Aztán könyvekből és a tévéből szívtam magamba a tudnivalókat. Kaptam egy Földrajzi és csillagászati fogalomtárat, és volt az aranykorból maradt Atlas, amiben a Plútónak még 5800 km-es átmérőt adtak meg, ha jól emlékszem. Az első kábeltévé meghozta a Discovery Channelt, amelyen nagyon vagány dolgokat meséltek – angolul. Az egyik csúcssztori a Mars Pathfinder volt akkoriban, a másik a Jupiter körül tevékenykedő Galileo szonda és rengeteg szó esett a Shoemaker–Levy 9 üstökös pusztulásáról. És ezeket mind érteni akartam – azt hiszem, ekkor tanultam meg angolul.
(tovább…)


Vénusz, Jupiter 2013.12.10.

Az eddigi legszebb, legrészletesebb Jupiterem

Az eddigi legszebb, legrészletesebb Jupiterem

A Vénusz azért érdekes mostanában, mert miközben fogy, látszó mérete egyre nagyobb. Kijövet a rádióból láttam, hogy fotogén a bolygó, viszont itthonról az erkélyről a nyugati ég egy része takarásban van, ezért siettem haza. Perceken múlott :) A 102/1300 MC-re szerelt Canon 1100D csípte el.
(tovább…)


Jól kalibrált monitoron mindegyik számnál elkülönülő árnyalat látszik. Ha mégsem látszanak, akkor a megjelenített képek színhiányosan rajzolódnak ki. A monitort valószínűleg kalibrálni kell.

You should see distinct shades for each number. If those shades are not clearly visible, the displayed pictures will lack accuracy. Your display most likely needs to be calibrated (brightness, gamma, contrast etc.).