Távcső az Orion-köd peremén Csillagtúra

Az Orion-köd

Először nyílt alkalmam a felszereléshez képest jónak mondható beállításokkal, égbolttal és kevés fényszennyezéssel fotóznom az Orion-ködöt. Először is még korábban jópár órát rászántam a pólustávcső állványhoz igazítására, s ez a művelet megérte, ugyanis vezetés nélkül nagyjából egy percig tűrhetően eldöcög mostmár a mechanika. Másodszor, hozzám hasonlóan elvetemült társra leltem, így kitelepültünk a város szélére, a Feleki tetőre, ahonnan érezhetően jobb égbolt nyílik, főleg délnyugati irányba. A fényképezőgép hűtéséről nagyvonalúan gondoskodott az időjárás – fáztunk. A főszerepben álló M42 mellett kapott néhány expozíciót a Fiastyúk is, és illemből megszólaltattam az Ikerhalmazt meg a Méhkast is.

A képeket DeepSkyStackerrel dolgoztam fel. A képkockák RAW és JPG módban is elkészültek, de a DSS-em valami miatt nem akarja olvasni a RAW-kat, ezért egyelőre a tömörített fotókból gazdálkodtam, a RAW-k pedig mentek konzervbe. A feldolgozáshoz hozzá tartozik, hogy sehogy sem tudtam úgy görbézni a végeredményt, hogy mind a szálas szerkezet, mind a Trapézium beleférjen a végeredménybe, ezért csaltam: a kép közepét hagytam beégni, majd halványítottam, így adat nem, de helytartalék maradt a képterületen. A szinte fehér szürkétől a fehérig fennmaradó árnyalatokat megtöltöttem egy erősen alulexponált, a Trapéziumot szépen mutató képkocka árnyalataival – magyarán hozzáadtam a végeredményhez még egy kis nyers adatot – s a végkifejlettel elégedett vagyok.

Nagy meglepetésemre a Fiastyúk csillagai körüli kékes derengés is belefért az expozíciókba. A szálas szerkezetet a zaj miatt meg sem próbáltam előhozni, viszont némi csalással a szemnek kellemes végeredményt hoztam ki a Pleiadokból. Az Ikerhalmazra és a Méhkasra mostohán szabtam az időmet, de így is teljesen kimaradt a Jupiter és az összes egyéb mélyégobjektum.

Mindent egybevéve sikeres éjszaka volt a tegnapi.