Category: saját asztrofotóim

Zsebfényképezőgépem asztrofotói – best of Canon A800

2013.12.09.
saját asztrofotóimsaját asztrofotóim szappantartóval
0 Comment
Canon A800+CHDK Startrail. Több száz, egyenként 30 másodperces expóból

Canon A800+CHDK Startrail. Több száz, egyenként 30 másodperces expóból

Korábban írtam egy cikket arról, hogy csillagászati témájú fotó készítésére egyáltalán nem lebecsülendő eszközök a szappantartónak csúfolt zsebfényképezőgépek. Természetesen vannak technikai korlátok, és kompromisszumok szükségesek. Míg a legtöbb hobbira csak átvitt értelemben, az amatőrcsillagászatra szó szerint is érvényes, hogy költségeit tekintve a felső határ a csillagos ég, ezért kiemelten nagy nálam az ahhoz képest aprópénzbe kerülő kütyü becsülete. És nem utolsó sorban az emberi találékonyság és a kitartás igen komoly tényező.

Gyakorlatilag kompakt gépnek számít a FujiFilm HS20EXR is, amivel holdfogyatkozás mellett Vénusz-tranzitot, Jupiter-okkultációt és analemmát is sikerült fotóznom – némi tiszteletet parancsoló külleme ellenére ugyanis az objektívje nem cserélhető, a szenzora pedig kicsi és zajos. Ebben a cikkben azonban a nála sokkal szerényebb Canon A800-as gépnek szánom a főszerepet.
(tovább…)

Hold-HDR másodjára

2013.12.09.
saját asztrofotóim
0 Comment

Hold-HDR. A Föld színe kék :)

Hold-HDR. A Föld színe kék :)

Nem voltam megelégedve a tegnapi fotóval, ezért ma kicsit másképp fogtam hozzá: a tegnapi legtovább exponált kocka mellé lőttem ma egy nappali oldalra exponált fotót. Ennek az a nagy előnye, hogy arrébb ment a terminátor, amely mögött a beégések miatt nagyon nehéz adatot találni, így az adattal bíró részek szebb átfedést produkáltak.

(tovább…)

Hold-HDR – avagy a Föld kékje

2013.12.07.
saját asztrofotóim
0 Comment

HDR-Hold

HDR-Hold

Megszoktuk, hogy kísérőnk fázisokat mutat: hol dagad, hol fogy, hol tele van, hol meg a Nap körül bujkál. Johannes Kepler csillagász 1608-ban írta Somnium címmel az első tudományos-fantasztikus írást, melyben démonok segítségével a Holdra utaznak a hősök. Ahonnan nyilván látszik a Föld.

Kevesen gondolunk arra, hogy a Holdról nézve a Föld szintén fázisokat mutat: hol tele van (újholdkor), hol fogy (dagadó holdkor), hol új-Föld „látszik”, hol pedig dagadó (fogyó holdkor). De vajon milyen lehet a Holdról nézve a Föld? Kepler hősével ellentétben nem a démonok, hanem a technika segítségére támaszkodom, és fényképezek.

Újhold és első negyed között épp kedvező a Hold elhelyezkedése: be tud sötétedni körülötte az ég, de maga a Hold még nem túl fényes: így az éjszakai oldalára ragyogó Föld fényét lencsevégre tudtam kapni. A Föld a ráeső fény 39 százalékát visszaveri, vagyis albedója 0.39. Ezt a Holdra eső Föld-fényt, amikor eléggé fényes, hamuszürke fényként emlegetik és nagyon jól mutatja, hogy a fényképezőgépekkel szemben a mi szemünk milyen tág dinamikatartományban érzékeny. Épp ezért nehéz a Holdat úgy fotózni, hogy mind a csupán a Föld által megvilágított „sötét”, mind pedig a Nap által sütött „világos” oldala is látszódjék.
(tovább…)

Vénusz a nappali égen

2013.12.06.
saját asztrofotóim
0 Comment

Montázs: valójában sokkal távolabb volt egymástól a Hold és a Vénusz

Montázs: valójában sokkal távolabb volt egymástól a Hold és a Vénusz

A Vénusz és a Hold ma este viszonylag együtt állt, és bár a késő délutáni égbolt nem igazán kedvezett a megfigyelésnek, sikerült lencsevégre kapnom őket. A Holdat SW 102/1300+Canon 1100D-vel fotóztam, méret-referenciául a Vénuszt is, majd egy szebb Vénusz-fotó készült a Scopium bolygókamera videójából.
(tovább…)

Az Orion-köd vallatása

2013.12.04.
saját asztrofotóimsaját asztrofotóim szappantartóval
0 Comment
Az Orion csillagkép fotója mesterséges tájkép fölött

Az Orion csillagkép fotója Canon 1100D @ 18mm, 1 perc motorizált állványon, mesterséges tájkép fölött

Az Orion-köd (M42, NGC 1976) szabad szemmel is könnyen kivehető gázfelhő az Orion csillagképben, aktív csillagbölcső. Igazi szépsége távcsövön át, vagy még inkább a hosszú megvilágítású fényképeken bontakozik ki.

Gyerekkori kedves ismerősöm, az utóbbi pár évben pedig komolyabb távcsövek és fényképezőgépek révén próbáltam szorosabbra fűzni az ismeretségünket. Az alábbi fotósorozatban e folyamat állomásait mutatom be. Naplózásul, s másoknak bátorságul, tanulságul.

(tovább…)

Távcső az Orion-köd peremén

2013.12.01.
saját asztrofotóim
0 Comment
Az Orion-köd

Az Orion-köd

Először nyílt alkalmam a felszereléshez képest jónak mondható beállításokkal, égbolttal és kevés fényszennyezéssel fotóznom az Orion-ködöt. Először is még korábban jópár órát rászántam a pólustávcső állványhoz igazítására, s ez a művelet megérte, ugyanis vezetés nélkül nagyjából egy percig tűrhetően eldöcög mostmár a mechanika. Másodszor, hozzám hasonlóan elvetemült társra leltem, így kitelepültünk a város szélére, a Feleki tetőre, ahonnan érezhetően jobb égbolt nyílik, főleg délnyugati irányba. A fényképezőgép hűtéséről nagyvonalúan gondoskodott az időjárás – fáztunk. A főszerepben álló M42 mellett kapott néhány expozíciót a Fiastyúk is, és illemből megszólaltattam az Ikerhalmazt meg a Méhkast is.
(tovább…)

Fogyó Vénusz, pompázó Orion

2013.11.28.
saját asztrofotóim
0 Comment
Orion-köd. 8 perc

Orion-köd. 8 perc

A meteorológusok szerint csak -2 fok volt éjfél körül, aztán hajnalban sem ment -4 alá, ennek ellenére nem mondanám, hogy melegem volt. A légkör átlátszó volt, de valósággal zubogott – a kémények és kipufogók nyilván hozzájárultak a dologhoz.

Mégis, inkább sikeres volt az éjszaka, mint kudarcos. Alkonyatkor a fogyó Vénusz, majd a kelő Jupiter jött össze az erkélyről, úgy ahogy, aztán nem bírtam ellenállni a hálás célpont Orion-ködnek, és kitelepültem az udvarra. Míg a felszíni részleteket nem mutató Vénuszt megbírja a felállásom, a Jupiterhez hozzátartozik, hogy a 102-es MC-ben kevés a fényerő, ha még fókuszt is nyújtok, már szinte panaszkodik.  (tovább…)

Holdkelte 2013.11.19.

2013.11.20.
saját asztrofotóimsaját asztrofotóim szappantartóval
0 Comment
Holdkelte 2013.11.19.

Holdkelte 2013.11.19.

A napmozgás-sorozat után aránylag hirtelen jött az ötletem, hogy készítsek legalább egy holdkeltét is. A módszer és a szoftver a már ismertetett, azzal a különbséggel, hogy most az állványt odacsavaroztam az erkély korlátjához, mivel előre láttam, hogy a gép ezúttal valamivel tovább fog maradni. Bemozdulás: a hátterek között előfordul, de magát a holdívet nem érinti; ezért szépen kivehető a magasan járó hold felfelé ívelt nyomvonala. Volt intuíció is a képben: a Holdat ugyanis sikerült pont jól exponálnom (ISO 100, 1/640, F/3), nem égett be, így a szerény fókusztáv és felbontás dacára is kivehetők a tengerek. A holdkelte-sorozat tehát 19. este, a háttér pedig 20. este készült (ISO 100, 25″, F/3). A kép tanulsága épp a szépséghibája: a fényszennyezés. Valamennyit visszavettem a nátrium-narancsárga verőfényből, de azért bőven hagytam belőle árulkodóul.

Ezeknek a fotóknak talán az a legnagyobb érdekessége, hogy szappantartóval készültek – ingyenes, illetve saját szoftveren kívül semmilyen célszerszám vagy plusz kiadás nem kellett a projekthez.

(tovább…)

Napfoltok a tükrössel

2013.11.18.
saját asztrofotóim
0 Comment
napfoltok 2013.11.18. a tükrössel

Napfoltok 2013.11.18. a tükrössel

Még sosem próbáltam a Napot a 150/750-es tükrös távcső és a Canon váz kombinációjával fotózni. Eddig valahogy a Newton kapta a csillagködöket, a MC pedig a naprendszer objektumait. Nem utolsó sorban a napfilter kartonkerete is a MC távcsőhöz készült, így szigetelő szalaggal improvizáltam – a biztonságos észlelést szem előtt tartva. Az eredmény egy kábé fele akkora napkorong, amely lényegileg nem kaphatott több fényt (a filter korlátozta az apertúrát), bár F/7 és nem F/13 volt a nyitás.  A lencse helyett a tükör mindazonáltal valószínűleg jobb, színi hibától mentesebb képet ad.

(tovább…)

Fél jupiternyi napfolt

2013.11.16.
saját asztrofotóim
0 Comment
Napfoltok 2013.11.16.

Napfoltok 2013.11.16.

Az 1899-es napfolt igazán kitesz magáért, a filteren távcső nélkül átnézve is kivehető. Ezért a szokásos felállásban lefényképeztem. Pár év múlva, napminimum alatt talán jó lesz majd visszanézni ezeket a fotókat.

Délután felderengett egy halo, aztán használhatatlanná vált az ég, ezért tovább egerésztem. Régebbi fotóimat méreteztem a Nap mellé, hogy lássam, mekkora ez a napfolt. A bolygófotók montírozásakor tudnom kéne, hány pixel a bolygó látszó átmérője – utóbbi persze gradiensként, elmosódva jelenik meg. Ezért egyszerűen 1/10/11-es arányt állítottam fel a Nap-Jupiter-Föld számára. Vagyishogy, mivel a Földről még nem készítettem asztrofotót :P , a Vénusz egészen friss sarlóját vágtam be a képbe.

(tovább…)

Jól kalibrált monitoron mindegyik számnál elkülönülő árnyalat látszik. Ha mégsem látszanak, akkor a megjelenített képek színhiányosan rajzolódnak ki. A monitort valószínűleg kalibrálni kell.

You should see distinct shades for each number. If those shades are not clearly visible, the displayed pictures will lack accuracy. Your display most likely needs to be calibrated (brightness, gamma, contrast etc.).