A meteorológusok szerint csak -2 fok volt éjfél körül, aztán hajnalban sem ment -4 alá, ennek ellenére nem mondanám, hogy melegem volt. A légkör átlátszó volt, de valósággal zubogott – a kémények és kipufogók nyilván hozzájárultak a dologhoz.
Mégis, inkább sikeres volt az éjszaka, mint kudarcos. Alkonyatkor a fogyó Vénusz, majd a kelő Jupiter jött össze az erkélyről, úgy ahogy, aztán nem bírtam ellenállni a hálás célpont Orion-ködnek, és kitelepültem az udvarra. Míg a felszíni részleteket nem mutató Vénuszt megbírja a felállásom, a Jupiterhez hozzátartozik, hogy a 102-es MC-ben kevés a fényerő, ha még fókuszt is nyújtok, már szinte panaszkodik.
Az Orion-ködöt a 150/750-essel vettem fel, 10 másodperc és 1 perc közötti ISO 800-as kockákkal, a DeepSkyStackerbe 8 percnyi fény került. A képhez hozzátartozik a közvilágítás, ami miatt a fehéregyensúlya és a szaturációja szinte biztos, hogy nem az igazi. Viszont a Trapéziumnak kifejezetten örülök.
Alább bolygófotók és a készítésben játszó további darabok, kósza gondolatok.





