22 fokos naphalo, 2012.02.17.
A légköroptikai jelenségek inkább a meteorológust kell, hogy érdekeljék, nem a csillagászt. Az eget fürkésző embert mindenesetre lenyűgözhetik, foglalkozástól és érdeklődéstől függetlenül.
A legismertebb légkoroptikai jelenség minden bizonnyal a szivárvány – mindenki látott már. A jelenség alapja a fénytörés, amely vízcseppekben megy végbe a szivárvány esetében, és a Nappal ellentétes oldalon egy 42 fok sugarú kört hoz létre – hacsak nem repülőből nézzük, akkor csupán a megszokott ív látszik, nem a teljes, igen nagy kör.
Ha azonban jégkristályok vannak a levegőben, halojelenségeknek lehetünk szemtanúi. A leglátványosabb ezek közül szerintem a 22 fokos halo – a Hold vagy a Nap körüli pompás udvar – noha a melléknap is figyelmet érdemel. Mindkettőért hatszögletű jégkristályok a felelősek.
Az utóbbi években sokszor figyeltem az égboltot, de csak kevésszer volt szerencsém. Ezekből a fotókból válogattam.
22 fokos halo a Nap körül, 2012.02.17.
22 fokos halo a Nap körül, 2013.09.29.
22 fokos halo a Nap körül, 2013.09.29.
22 fokos halo a Nap körül, 2012.02.17.
Melléknap (parhelion), 2013.09.25.
Melléknap (parhelion), 2013.09.25. (feldolgozva)
22 fokos halo a Hold körül, 2012.01.08.
22 fokos halo a Hold körül, 2012.01.08. (túlszínezve)
Részleges holdhalo a Jupiterre mutató zöld lézerrel, 2013.01.24.
22 fokos halo a Nap körül, 2013.09.29.
22 fokos halo a Nap körül, 2013.09.29. (kiemelve)
Szivárványos melléknap (2013.10.06.)
22 fokos halo és melléknapok (2013.10.06.)
22 fokos halo és melléknapok (2013.10.06.)
Naphalo és melléknapok (2013.10.06.)
