Ehelyett egy nyersebb képet választottak
Az M82-ben feltűnt szupernóváról készült fotómat beküldtem a space.com portálnak hallám-alapon, hogy megüti-e a nívót. 14 képet tartalmazó februári válogatásukban közzétették, a sorban a 13. fotó.
A szupernóváról nem a legsikerültebb képem válogatták be a szerkesztők, de a körülményekhez képest (fényszennyezett ég, nyugtalan légkör) különösebb panaszra nem látok okot.
Repülő húz el a Nap foltos felszíne előtt.
A repülős fotókból állítottam össze most egy gyűjteményt.
Proof of Concept: a forgó Nap
Az utóbbi időben gondolkodtam rajta, hogy tudnék-e, hogyan tudnék egy olyan animációt készíteni, ami a Napot tengelyforgás közben mutatja meg. Nyilván több fotót és térben kell feldolgozni, de nem lehet ez sem ördöngősség.
Az alábbiakban leírom a megvalósíthatósági példámat (proof of concept). A cikkben 2MiB feletti méretű gif fájlok vannak, ezért a mobil-netezők legyenek résen.
Mint hobbinak, nem sok haszna volt/van ennek a gyakorlatnak. Viszont nekem legalábbis arra jó volt, hogy rálátást kapjak az idegen égitestek felszínét bonyolult pályákról pásztázó űrszondák működésére, képalkotási nehézségeire, és hogy némi áhítat járjon át akkor, amikor például a Holdnak, a Marsnak vagy a Merkúrnak a hasonló elven elkészült forgó mozaikját látom és értem, miként készültek.
Egyszeri expó jelölt szupernóvával
SN 2014J
Sikerült lencsevégre kapnom életem első felrobbant fehér törpéjét, az SN 2014J azonosítóval ellátott szupernóvát. A becslések szerint valahol 10.7 magnitúdós fényességű lehet, és február elejéig még fényesedhet. A továbbiakban a fotózásról írok, az asztrofizikai részletekről például itt lehet olvasni.
(tovább…)
Szaturnusz, Cassini-rés. MC 102/1300, bolygókamera, 268 frame-ből válogatott a Registax
Némi nosztalgiával emlékszem vissza azokra az időkre, amikor még nagyon botladozott az internet. Épphogy döcögött a keresőmotor, ami még messze predatálta a maiakat. Ékezetekkel és ragozott magyar szavakkal természetesen nem működött, de amúgy is szinte csak angolul volt tartalom a hálón. Ami viszont fenn volt, az jó volt. Működött és megbízható volt. Nem így ma, amikor majdnem minden bundle és/vagy bloat, esetleg még trójai is; no meg a keresési eredmények mérgezett volta (fekete kalapos SEO).
(tovább…)
„Égi tenyéren hordoz a bolygó, hordoz a csillag, végtelenül jó”
A váratlanul tisztuló ég olyan volt, mint egy észlelésre való felkérés, ezért hirtelen felindulásból elkövettünk másodmagammal egy starpartyt. Közel jártunk a teleholdhoz, így a világos éjszakában a Hold és a Jupiter került terítékre, no meg az éjszakai város, ha már egy mellette magasodó dombra települtünk ki.
A felszerelés a szokásos: fotóállvány és óraműves EQ3, Canon 1100D alapobjektívvel, SW 102/1300 illetve 150/750, bolygókamera. Néhány fotót válogattam ide Holdról, Jupiterről, tájról és fényszennyezésről.
S köszönet Székely Balázsnak, hogy velem együtt fázott :)
Kolozsvár egy derült, tiszta éjszakán
A fényszennyezés kérdése nem új, ezért csak emlékeztetőül hozom a meghatározását: a fényszennyezés a sötét égbolt mesterséges fényforrásokkal történő fölösleges, energiapazarló és környezetkárosító megvilágítása. Számos élettani hatásán túl az egyik legbosszantóbb dolog az éjszakai eget fürkészni vágyó, például amatőr csillagász szemszögéből.
A csillagos éggel barátkozni megvilágított ég alól szinte lehetetlen, de legalábbis sokkal nehezebb, mint vidékről vagy mondjuk egy természetvédelmi terület közepéről, esetleg egy nagy obszervatórium szomszédságából. A csillagászat iránt érdeklődő nem elégedhet meg azzal, hogy égre szórt fény, hisz van a dolognak fizikai háttere, amivel szinte minden amatőr találkozott már legalább egyszer, illetve 2001 óta használható a Bortle-skála is. Járjuk ezeket körbe dióhéjban.
Neten keringő kép a városi és a vidéki égboltok összehasonlításához
2014.01.06. – felhők között
A Nap felszínén az időjárás kedvezett volna az amatőr csillagásznak, a Föld felszínén, legalábbis Kolozsváron azonban igen kellemetlen volt az égbolt. Az 1944-es számú napfoltcsoport akkorára nőtt, hogy a sűrű ködön átderengő napkorongon szabad szemmel is kivehető volt – bár ezzel a napba nézősdivel nem tanácsos viccelődni.
Még korábban elkészítettem egy tanulmányt az egyes fényképezőgépek adta képekből. A kicsi Canon esetében a digitális zoom azért került a tablóra, mert elvileg a fényképezőgép a belső raw-ból és nem az én rendelkezésemre bocsátott jpg-ből nagyít, vagyis elvileg több információt tartalmaz. A CHDK ugyan lehetőséget adott volna a raw elmentésére, de lusta voltam betölteni a firmware-t. Ma reggel pedig megnéztem, mit enged látni a légkör a Canon 1100D + SW MC 102/1300-as felállással. Nem sokat: az erős szél és a turbulens légkör a megfigyelés ellen dolgozott. Bolygókamerás felvétel egy sem sikerült. Ami sikerült, az a fényképezőgép jpg kimeneténél jóval több árnyalatot tartalmazó raw-jából kinyerni pár élvezhető fotót.
A Meteor januári számának fedőlapja
A Magyar Csillagászati Egyesület a Meteor folyóirat 2014. januári számának címlapfotójául választotta a Kolozsvári Analemmát, miután az már volt a hét fotója a csillagászat.hu portálon. Köszönöm, megtisztel :)
Az analemmám eddigi utóélete, illetve a kapcsolódó cikkek itt olvashatóak.
