SN 2014J
Sikerült lencsevégre kapnom életem első felrobbant fehér törpéjét, az SN 2014J azonosítóval ellátott szupernóvát. A becslések szerint valahol 10.7 magnitúdós fényességű lehet, és február elejéig még fényesedhet. A továbbiakban a fotózásról írok, az asztrofizikai részletekről például itt lehet olvasni.
(tovább…)
Szaturnusz, Cassini-rés. MC 102/1300, bolygókamera, 268 frame-ből válogatott a Registax
Némi nosztalgiával emlékszem vissza azokra az időkre, amikor még nagyon botladozott az internet. Épphogy döcögött a keresőmotor, ami még messze predatálta a maiakat. Ékezetekkel és ragozott magyar szavakkal természetesen nem működött, de amúgy is szinte csak angolul volt tartalom a hálón. Ami viszont fenn volt, az jó volt. Működött és megbízható volt. Nem így ma, amikor majdnem minden bundle és/vagy bloat, esetleg még trójai is; no meg a keresési eredmények mérgezett volta (fekete kalapos SEO).
(tovább…)
A forgó Jupiter
A tavalyi Jupiter-szezonra mint ködös-borongós, kellemetlen időszakra emlékszem vissza és az idei sem indult kedvezőbben. A legutóbbi éjszaka azonban használható égboltot kínált. A Nagy Vörös Foltot tűztem ki célul, és amíg magasabbra kúszott a bolygó, a Fiastyúkkal terveztem elütni az időt. Jó átlátszóság de zavaros légkör mellett fotóztam mindkét távcsővel (a SW 102/1300MC és a SW 150/750 Newtonnal), illetve a bolygókamerával. Úgy tűnt, a felbontásnak nem az apertúra vagy a fényerő, hanem a légkör szab igen alacsony határt.
(tovább…)
Kollázs másfél év fotóiból
A korabeli rajzaiból is sejteni, hogy jól értette a Vénusz fázisait, a Jupiter nagy holdjainak mozgását, és hogy a Szaturnusz gyűrűihez már kevés volt a műszere. A Vénusz fázisait megörökítő rajza sarkallt arra, hogy elkészítsem a saját sorozatom.
(tovább…)
Caspar David Friedrich festménye, a Vándor a ködtenger felett alapján
A szeptemberi Távcsőállítás az alkonyatban című képen, vagy inkább kompozíción, ötleten nagyon sokat gondolkodtam azóta is. Aztán elkészítettem a Távcső az Orion-köd peremén címűt, és ezt folytatható útnak találtam. Emellett az ég napok óta ködös-felhős, egészen analemma-novemberi hangulatú, kiaknázatlan/feldolgozatlan nyersanyagom nincs, viszont foglalkozni akartam valamilyen oldalról az égbolttal, égbolt-fotóimmal.
Számítógépen a fotók pixelekből állnak, a pixelek bitekből, és amíg ez igaz, képszerkesztőben bármi előállítható, és nagyon sok mindent elő is állítottak már, csak meg kell guglizni. Ezért az itt közölt fotók esetében bevezettem azt a szabályt, hogy saját alapanyagból kell készülniük: az égi hátteret jómagam fotóztam és dolgoztam fel Registax-szel, DeepSkyStacker-rel, Iris-szel, IrfanView-val, amivel. A sziluetteket pedig saját (például a távcsöves ember) vagy neten talált darabkákból (csoport, fák, pár) alakítottam ki és raktam össze. Ennek a sziluett-játéknak előzménye még az első csillagtúra-plakát, ami viszont szegről-végről a 2009-es nemzetközi csillagászati év plakátjából merített ötletet, ami viszont ki tudja, milyen régi klisékre épít.
Ez a sziluett-játék adott esetben kozmetikai jellegű, az Orion csillagképpel készült fotót a ferde horizont és a fényszennyezés is csúfítja, illetve hát a kép egyik sarka használhatatlan.
(tovább…)
Az Orion csillagkép fotója Canon 1100D @ 18mm, 1 perc motorizált állványon, mesterséges tájkép fölött
Az Orion-köd (M42, NGC 1976) szabad szemmel is könnyen kivehető gázfelhő az Orion csillagképben, aktív csillagbölcső. Igazi szépsége távcsövön át, vagy még inkább a hosszú megvilágítású fényképeken bontakozik ki.
Gyerekkori kedves ismerősöm, az utóbbi pár évben pedig komolyabb távcsövek és fényképezőgépek révén próbáltam szorosabbra fűzni az ismeretségünket. Az alábbi fotósorozatban e folyamat állomásait mutatom be. Naplózásul, s másoknak bátorságul, tanulságul.
Távcsőállítás az alkonyatban
Még a MesszeLátó rovat indulásakor beszámoltam arról, hogy Kolozsváron két amatőr csillagász klub is működik, az Andromeda és a Borealis. Utóbbi starparty-t hirdetett szombat estére, amire én is beneveztem – lássuk, milyen társasággal észlelni.
A helyszín elég messze esik a városi fényektől, és a Tejút szépen megmutatkozott. Emellett csodálatosan tiszta volt az ég az utóbbi napokban is, már ami az átlátszóságot illeti – azért némileg nyugtalannak bizonyult. Az este látványosságai a lenyugvó Vénusz, az őt követő Szaturnusz, majd pedig mélyég-objektumok voltak. A sztárok pedig a házi készítésű Mintaka távcső, illetve egy 30 centis dobsoni fényveder, amely a Fátyol-ködöt is megmutatta.
napfoltok 2013.09.01.
Ez a vasárnap délelőtt éppen alkalmas volt arra, hogy kényelmesen felállítsam a felszerelést a SOHO felvételei szerint igen szép napfoltokhoz. Az immár hagyományos felállásomat követtem most is: az EQ3-as állványra feltettem a SW 102/1300-as MC-t, arra az ND5-ös fóliát és szétnéztem. Primér fókuszban kattintottam a Canon 1100D-vel, hogy legyen „térképem”, ezután a Scopiummal és 2x, illetve 4x Barlow lencsékkel futottam neki a napfolt-együtteseknek. Kissé riasztó belegondolni, hogy 5200 mm-es fókusztávval dolgoztam.
VNP: Analemma
A lencsevégre kapott jelenséget, a Nap égi mozgását viszonylag könnyű átlátni – megörökítése inkább műszaki és emberi vonatkozásban jelent kihívást. Illetve, én egy kicsit másképp csináltam.
Az alábbi cikkben az elmúlt egy évet foglalom össze beszámoló és némileg használati utasítás formájában is – hátha akadnak további követők.
Szép éjszaka ígérkezett, ezért az udvaron felállítottam a távcsövet, fényképezőgépet. Leszámítva azt a különben óriási hátrányt, hogy a városból észleltem, jónak mondható körülmények között fotóztam. A tükörreflexes gépeket nem a bolygók megfigyelésére találták ki, így a Szaturnusz-próbálkozás kudarcosnak mondható. Kárpótolt viszont, még ha vezetés nélkül is, foghíjas pólusra állással, meg-megcsúszó csillagokkal, még ha fényszennyezés közepette is, nátrium-narancssárga háttérrel, szóval kárpótolt a mélyég. Az alábbi fotók objektumonként egy expozíciót tartalmaznak, IRIS-szel és IrfanView-val gyúrtam őket kellemesebbé.
(ezek a fényképek sajna úgy fest, elvesztek)
Szaturnusz és holdjai. A DSLR csődöt mond.
M51, Örvény-köd. Kifejezetten rosszul sikerült, főleg a fényszennyezés miatt.
M13, gömbhalmaz a Herkulesben
NGC6910, egy nyílt halmaz a Hattyúban
M27, Súlyzó-köd
M57, Gyűrűs-köd
