Fátyolfelhős volt az ég, viszont a SOHO honlapja ígéretesnek bizonyult, ezért hozzáláttam a Nap fotózásához. Az ismert felállással dolgoztam, a sorozatot a MagicLantern időzítője fotózta. A nem túl jó ég dacára szépen megmutatkoznak a Nap peremén a világosabb területek.
Raw: 1/500 ISO 200
6 frame 1/800
15 frame 1/500
Előbbi kettő összege
Előbbi negatívja
Újabb fotósorozat, 26 képkocka átlaga
Napkorong 2014.09.08.
Noha most sem volt ideális a légkör, összeraktam a felszerelést és fotóztam egy jól bevált módszer szerint a Napot: raw-sorozat => tiff 16 => registax 6 => gimp. A felhasznált műszer a már ismert EQ3-asra helyezett MC 102/1300 ND5-ös napfóliával, Canon 1100D-vel primer fókuszban.
Napfoltok 2014. június 11-én
A Jupiter, az Orion-köd és a Hold után most a Nap-észleléseimet foglalom össze. Helye volna az 1999-es napfogyatkozásnak, mint nagy nyitánynak, de fényképem arról sincs, így marad az ahhoz képest késői kezdet.
Ebben a cikkben ismét a teljes korongnak szánom a figyelmet, a részletei – mint a granuláció – csak ráadásként kerültek ide.
A képek készítési módja változatos. Van szappantartós, Fuji HS20EXR-s, Canon 1100D-s 102/1300-on és 150/750-en, illetve bolygókamera-mozaik is, mind kézből vagy motorizált EQ3-as állványról. A kollekcióm legszebbik darabjai talán a Vénusz-tranzitot megörökítő képek, vagy hát az analemma. A napkelte- és napnyugta-sorozat szintén előkelő helyet érdemel. Kísérletileg foglalkoztam még a napkorong forgatásával is. Utóbbi akkor hasznos, ha egy peremközeli folt szemből látszó alakjára vagyunk például kíváncsiak.
A témát csak érinti, de ha nem kezdek bele, nem jut eszembe újra forgatni a napkorongot. A Zooniverse újabb citizen scientist projektje a sunspotter, ahol napfoltokat kell összehasonlítani. Egynémely folt-fotó a felbontása alapján úgy tűnt, mintha forgatott fotó volna, ami logikus: ha már foltok összehasonlítása a cél (spotmash :P), akkor a perspektíva torzításának kiiktatása fontos.
(tovább…)
A Hold és a Nap
A Napot és a Holdat fotóztam ma különböző eszközökkel és különböző módokon. Összeállt egy három képkockás animáció két látványos napfoltcsoporttal, ráadásképp pedig a Hold és a Mars együttállását (június 7) is elcsíptem. Érdekességképp, amikor egyszer tanácstalanul felnéztem az árnyékból, hogy mitől halványul el a Nap a monitoron, egy halót találtam. Másik fényképezőgép elő, haló lencsevégen.
A foltok fejlődése
A tegnapihoz képest két dolgot csináltam másképp. Először is csak az érdekes képterületeket mozaikoltam, a többit nem készítettem el nagy felbontásban. Másodszor pedig tanulmányt készítettem, az egyes technikák közül melyik adja a jobb képet.
Ezúttal a MC 102/1300-ast vetettem be EQ3-on, Canon 1100D-vel vagy Scopiummal, toldattal, barlow-val vagy anélkül. A légkör most is változó nyugodtságú volt – ez a foltos mozaikon szemet szúr -, azonban az átlátszóság nem változott. Külön érdekes, ahogyan a 2080, 2082 és 2085-ös foltcsoportok fejlődnek.
Napmozaik 2014.06.07.
Első alkalommal készítettem égitest-mozaikot. Változó vastagságú fátyolfelhők zavarták az észlelést, ami miatt a videók egy részéből nem lett képkocka, a végeredménybe kerülő képkockákat pedig fényesség szempontjából is egymáshoz kellett illesztenem. Eléggé nagy redundanciával dolgoztam. Ideális esetben az adott látómezővel 6 videóból tudtam volna lefedni a napkorongot, de ideális eset csak papíron van. Belátható, hogy 11 darabkából biztosan összeállítható lett volna a napkorong, kényelmes átfedésekkel. A végső mozaikhoz összesen 17 videót használtam fel: 16 egyperceset és 1 kétperceset, amely a foltos terület részleteit hivatott jobban kiemelni. Szükség volt mind a 17 kockára. Mivel a fátyolfelhők hol kevesebb, hol több fényt engedtek át, a mozaikolást alaposan megnehezítette, hogy a darabkákat egymáshoz kellett görbéznem. A végeredmény szépsége és a készítésére szánt munka valamelyes öröme megérte ezt a tevékenységet, ám eléggé babra munka ahhoz, hogy kétszer is meggondoljam, legközelebb csinálok-e ilyet, főleg nem kristálytiszta ég alatt.
(tovább…)
Lámpavasnak támaszkodva…
A korábbi repülőkhöz még néhány. Az animáció ezzel a saját programmal készült.
(tovább…)
Nap, Hold, Jupiter-család
Ha már leprogramoztam a kézhez álló, igen kényelmes felületet gif készítéshez, hát méltó próbának vetettem alá. Tegnap késő délután repülőket próbáltam vadászni a MC 102/1300 + Canon 1100D felállással, nem sok sikerrel. Azonban a Napkorongról sikerült használható fotókat lőnöm. Anélkül, hogy a felszerelést szétszedtem volna, ma a Teleholdat és a Jupitert kaptam lencsevégre. A három égitestet egy képen így még sosem láttam, ezért arra gondoltam, hogy újszerűen mutatom meg őket. Animáltan is meg nem is.
Proof of Concept: a forgó Nap
Az utóbbi időben gondolkodtam rajta, hogy tudnék-e, hogyan tudnék egy olyan animációt készíteni, ami a Napot tengelyforgás közben mutatja meg. Nyilván több fotót és térben kell feldolgozni, de nem lehet ez sem ördöngősség.
Az alábbiakban leírom a megvalósíthatósági példámat (proof of concept). A cikkben 2MiB feletti méretű gif fájlok vannak, ezért a mobil-netezők legyenek résen.
Mint hobbinak, nem sok haszna volt/van ennek a gyakorlatnak. Viszont nekem legalábbis arra jó volt, hogy rálátást kapjak az idegen égitestek felszínét bonyolult pályákról pásztázó űrszondák működésére, képalkotási nehézségeire, és hogy némi áhítat járjon át akkor, amikor például a Holdnak, a Marsnak vagy a Merkúrnak a hasonló elven elkészült forgó mozaikját látom és értem, miként készültek.
