Telehold. 2014. június 12.
A Holdról sajnos nem írhatok olyan cikket, mint a Jupiterről, mivel közel sincs akkora archívumom. Nézni persze néztem a Holdat is már 1998
-ban, de nem rajzoltam le és főleg nem fotóztam. Másfelől, az elmúlt három év Hold-fotói között nem szeretnék úgy linearitást felállítani, ahogyan a Jupiter vagy az Orion-köd esetében, mivel sokszor nem is a holdkorongra s a mind jobb és jobb minőségre esett a hangsúly, hanem egy fogyatkozásra vagy egy kompozícióra, esetleg a szűk műszaki határok feszegetésére. Érdemes megjegyeznem, hogy a technikának és árának az elméleti határa a csillagos ég, ám ennek ellenére nem szabad lesajnálni sem a teljesen gagyi szappantartót, sem a feljavított szappantartót s egy ügyesebb gépből már nemzetközi szintű teljesítmény hívható elő.
Lekaptam, ahogyan a légkör meglapítja a kelő Holdat, a napkelte-sorozat mellékleteként egy holdkeltét is lefényképeztem, megvan a libráció és ha nem is szélső értékek között, de még – elliptikus pályája miatt – a korong méretváltozása is. A 2013-es részleges és a 2011-es teljes holdfogyatkozás is megvan, bár utóbbit még csöppet sem erre való felszereléssel követtem. No és persze olyan is van, hogy nagy a forgalom a Hold előtt.
Ezt a cikket a Holdra, annak egészére, a korongjára és annak fényképezésére hegyeztem ki, ezért a bolygókamerával készített részletek, krátermezők itt nem kapnak helyet. Csak megemlítem, hogy az első nagyobb felbontású kráter-fotót egy levitézlett Canon szappantartó meghibásodott objektívjének eltávolításával, primér fókuszban, videóként készítettem.
