Tag: hold

Starparty-werk

"Égi tenyéren hordoz a bolygó, hordoz a csillag, végtelenül jó"

„Égi tenyéren hordoz a bolygó, hordoz a csillag, végtelenül jó”

A váratlanul tisztuló ég olyan volt, mint egy észlelésre való felkérés, ezért hirtelen felindulásból elkövettünk másodmagammal egy starpartyt. Közel jártunk a teleholdhoz, így a világos éjszakában a Hold és a Jupiter került terítékre, no meg az éjszakai város, ha már egy mellette magasodó dombra települtünk ki.

A felszerelés a szokásos: fotóállvány és óraműves EQ3, Canon 1100D alapobjektívvel, SW 102/1300 illetve 150/750, bolygókamera. Néhány fotót válogattam ide Holdról, Jupiterről, tájról és fényszennyezésről.

S köszönet Székely Balázsnak, hogy velem együtt fázott :)

(tovább…)


Földsütés a Holdon (a HDR harmadjára)

Földsütés a Hold éjszakai féltekén

Földsütés a Hold éjszakai féltekén

Más terveim voltak mára, ám az esős idő keresztülhúzta őket. Ezért ismét régi nyersanyagot vettem elő, ezúttal a Holdat. Korábban már kétszer nekifutottam annak, hogy kiemeljem a Föld kék színét a hamuszürke fényből. A Hold sötét oldalát ugyanis a kék színű Föld világítja meg, így az ottani fénynek kéknek kell lennie. Ezek a nekifutások több-kevesebb sikerrel jártak.

Az alapanyag: a SW MC 102/1300-asra szerelt Canon 1100D-vel rögzítettem minden nyersanyag-fotót, manuálisan napfényre állított fehéregyensúllyal. Egyik nap kb 16 fotót dolgoztam fel, ám maradt egy ronda szürke sáv a terminátor körül, amit a következő nap már kövérebb Hold képével tudtam lefedni. A Hold eléggé elkenődő felszíni formáit Registax-szal emeltem ki, ami a hátteret jelentősen csúfította.

A mai nekirugaszkodásban az iménti két feldolgozásból maradt részeredményeket használtam fel: többszörös görbézés, zajszűrés, újabb görbézés, számtalan szaturációs lépés – mindeközben vigyáztam arra, hogy minden színt egyszerre kezeljek. Vagyis ha valami kéknek jön ki, az azért legyen, mert az eredetiben is kék volt. Külön meg kellett küzdenem a háttér hagymázódásával, amit többszörös blur-rel próbáltam orvosolni, majd végül inkább mindenestül kidobtam. Görbézéskor többször beáldoztam a Hold világos oldalának egy részét a kékség javára, majd a kiégésre újra ráfektettem a nyers képet, így ott is ismét megjelentek a képadatok. Szerintem szebb lett, mint a korábbiak, és bár komoly szépséghibák maradtak a képben, ebben a nyersanyagban nem hinném, hogy több látvány van.

Ha nem hibáztam a műveletsorban, akkor a Holdon látszó kék az a Földünk kékje. (tovább…)


Hold, Vénusz, naposzlop

Hold, Vénusz, kapitalizmus

Hold, Vénusz, kapitalizmus

Rutinból ütöttem fel a Stellariumot, hallám, mit mond ma estére. A fogyó Vénusz és az újhold együttállását mutatta, ami igen szép élménynek ígérkezett, főleg a felhős napok után. A kiszemelt észlelőhely az egykori iparnegyed, mivel a közelből csak onnan nyílik megfelelő horizont. Fogalmazzunk úgy, hogy ebbe a Tarkovszkijt is irigykedésre sarkalló zónába az ember körültekintően merészkedik és úgy, hogy szükség esetén azonnal le tudjon lépni. Ez korlátozza az állvány súlyát és laptop kizárva. Így egy fotóállvánnyal, a jó öreg Fujival és a SW MC + Canon 1100D párossal fegyverkeztem fel. Szeretem az utóbbi izmos felszerelést, tanulmányban hasonlítottam össze, hogy mennyivel többet tud – de azért a Fujinak adjuk meg, ami a Fujié. Az észlelés jól sikerült és ráadásul még egy nem túl fényes naposzlop is összejött szép folytatásaként az elmúlt napok halóinak. És őszintén meglepett, hogy már a keresőtávcsőben is sarlónak mutatta magát a Vénusz.

(tovább…)


Hold-HDR másodjára

Hold-HDR. A Föld színe kék :)

Hold-HDR. A Föld színe kék :)

Nem voltam megelégedve a tegnapi fotóval, ezért ma kicsit másképp fogtam hozzá: a tegnapi legtovább exponált kocka mellé lőttem ma egy nappali oldalra exponált fotót. Ennek az a nagy előnye, hogy arrébb ment a terminátor, amely mögött a beégések miatt nagyon nehéz adatot találni, így az adattal bíró részek szebb átfedést produkáltak.

(tovább…)


Hold-HDR – avagy a Föld kékje

HDR-Hold

HDR-Hold

Megszoktuk, hogy kísérőnk fázisokat mutat: hol dagad, hol fogy, hol tele van, hol meg a Nap körül bujkál. Johannes Kepler csillagász 1608-ban írta Somnium címmel az első tudományos-fantasztikus írást, melyben démonok segítségével a Holdra utaznak a hősök. Ahonnan nyilván látszik a Föld.

Kevesen gondolunk arra, hogy a Holdról nézve a Föld szintén fázisokat mutat: hol tele van (újholdkor), hol fogy (dagadó holdkor), hol új-Föld „látszik”, hol pedig dagadó (fogyó holdkor). De vajon milyen lehet a Holdról nézve a Föld? Kepler hősével ellentétben nem a démonok, hanem a technika segítségére támaszkodom, és fényképezek.

Újhold és első negyed között épp kedvező a Hold elhelyezkedése: be tud sötétedni körülötte az ég, de maga a Hold még nem túl fényes: így az éjszakai oldalára ragyogó Föld fényét lencsevégre tudtam kapni. A Föld a ráeső fény 39 százalékát visszaveri, vagyis albedója 0.39. Ezt a Holdra eső Föld-fényt, amikor eléggé fényes, hamuszürke fényként emlegetik és nagyon jól mutatja, hogy a fényképezőgépekkel szemben a mi szemünk milyen tág dinamikatartományban érzékeny. Épp ezért nehéz a Holdat úgy fotózni, hogy mind a csupán a Föld által megvilágított „sötét”, mind pedig a Nap által sütött „világos” oldala is látszódjék.
(tovább…)


Vénusz a nappali égen

Montázs: valójában sokkal távolabb volt egymástól a Hold és a Vénusz

Montázs: valójában sokkal távolabb volt egymástól a Hold és a Vénusz

A Vénusz és a Hold ma este viszonylag együtt állt, és bár a késő délutáni égbolt nem igazán kedvezett a megfigyelésnek, sikerült lencsevégre kapnom őket. A Holdat SW 102/1300+Canon 1100D-vel fotóztam, méret-referenciául a Vénuszt is, majd egy szebb Vénusz-fotó készült a Scopium bolygókamera videójából.
(tovább…)


Naprendszer-montázs

Két év fotóiból

Két év fotóiból

A korábbi gyűjteményt kiegészítettem egy bejárható nagyképpel, amelyre feltettem a Napot, a Holdat, a fél-Vénuszt és a Vénusz-tranzitot, valamint a Jupitert és a Szaturnuszt a fényesebb holdjaikkal. Az egyszerűség kedvéért, a Vénuszt leszámítva, elhanyagoltam azt a tényt, hogy az égitestek mérete komoly változást tud mutatni – ezért az égitestek mellé ezúttal nem csatoltam dátumot. A két év során felgyűlt fotókat mindösszesen úgy igazítottam, hogy a Nap és a Hold mérete egyezzen, a többi égitestet pedig hozzájuk viszonyítottam.
(tovább…)


Bolygók és holdak látszó méretéről, távolságáról

hold_es_jupiter_20131027

A Hold és a Jupiter

Elég sok fotóm összegyűlt az elmúlt napok-hónapok egyébként teljesen rendszertelen észleléseiből, így lehetségessé vált az alábbi (szög)méret-összehasonlító album elkészítése. A műszerek ugyanazok: Canon 1100D váz a SW 102/1300-as Makszutov-Cassegrain távcső prímfókuszában a Nap, valamint a Hold, a Jupiter és a Szaturnusz montázsa esetében, illetve változó a további fotók esetében.

A kollázsok pontosságát két tényező némileg árnyalja. Egyfelől a Hold és a Jupiter egyszerre készült, pár perc eltéréssel, viszont a Szaturnusz és a Vénusz máskor, más összeszereléssel (lehet, hogy bennebb vagy kinnebb volt egy hajszállal a fényképezőgépet a kihuzatba illesztő adapter). Másfelől a Szaturnusz-család kompozit, sokszoros feldolgozás eredménye, így azt a kényelem kedvéért a Holdkorong mérete alapján illesztettem a kollázsba, elhanyagolva a korong méretének változását (33′ vs 30′). Zárójelben azt is érdemes talán megemlítenem, hogy a Jupiter-családot fotóállványról fényképeztem, hosszabb expozícióval, azaz csíkhúzósra, majd a csíkoknak csak az „elejét” tartottam meg – így ezen a fotón relatív fényességeket keresni sem érdemes.

A felsoroltak talán nem akkora tévedések, tekintve, hogy a kollázson szereplő égitestek mindegyikének jelentősen ingadozik a tőlünk mért távolsága, így a látszó mérete is.

(tovább…)


Halojelenségekről

22 fokos naphalo, 2012.02.17.

22 fokos naphalo, 2012.02.17.

A légköroptikai jelenségek inkább a meteorológust kell, hogy érdekeljék, nem a csillagászt. Az eget fürkésző embert mindenesetre lenyűgözhetik, foglalkozástól és érdeklődéstől függetlenül.

A legismertebb légkoroptikai jelenség minden bizonnyal a szivárvány – mindenki látott már. A jelenség alapja a fénytörés, amely vízcseppekben megy végbe a szivárvány esetében, és a Nappal ellentétes oldalon egy 42 fok sugarú kört hoz létre – hacsak nem repülőből nézzük, akkor csupán a megszokott ív látszik, nem a teljes, igen nagy kör. (tovább…)


Méret-táv tanulmány

Messze nem volt ennyire szoros az együttállás

Messze nem volt ennyire szoros az együttállás.
Így festett nagyban, tartva a méreteket és a távolságokat (nagyon HDR, nagyon montázs).

 

 


Jól kalibrált monitoron mindegyik számnál elkülönülő árnyalat látszik. Ha mégsem látszanak, akkor a megjelenített képek színhiányosan rajzolódnak ki. A monitort valószínűleg kalibrálni kell.

You should see distinct shades for each number. If those shades are not clearly visible, the displayed pictures will lack accuracy. Your display most likely needs to be calibrated (brightness, gamma, contrast etc.).