A Meteor januári számának fedőlapja
A Magyar Csillagászati Egyesület a Meteor folyóirat 2014. januári számának címlapfotójául választotta a Kolozsvári Analemmát, miután az már volt a hét fotója a csillagászat.hu portálon. Köszönöm, megtisztel :)
Az analemmám eddigi utóélete, illetve a kapcsolódó cikkek itt olvashatóak.
Földsütés a Hold éjszakai féltekén
Más terveim voltak mára, ám az esős idő keresztülhúzta őket. Ezért ismét régi nyersanyagot vettem elő, ezúttal a Holdat. Korábban már kétszer nekifutottam annak, hogy kiemeljem a Föld kék színét a hamuszürke fényből. A Hold sötét oldalát ugyanis a kék színű Föld világítja meg, így az ottani fénynek kéknek kell lennie. Ezek a nekifutások több-kevesebb sikerrel jártak.
Az alapanyag: a SW MC 102/1300-asra szerelt Canon 1100D-vel rögzítettem minden nyersanyag-fotót, manuálisan napfényre állított fehéregyensúllyal. Egyik nap kb 16 fotót dolgoztam fel, ám maradt egy ronda szürke sáv a terminátor körül, amit a következő nap már kövérebb Hold képével tudtam lefedni. A Hold eléggé elkenődő felszíni formáit Registax-szal emeltem ki, ami a hátteret jelentősen csúfította.
A mai nekirugaszkodásban az iménti két feldolgozásból maradt részeredményeket használtam fel: többszörös görbézés, zajszűrés, újabb görbézés, számtalan szaturációs lépés – mindeközben vigyáztam arra, hogy minden színt egyszerre kezeljek. Vagyis ha valami kéknek jön ki, az azért legyen, mert az eredetiben is kék volt. Külön meg kellett küzdenem a háttér hagymázódásával, amit többszörös blur-rel próbáltam orvosolni, majd végül inkább mindenestül kidobtam. Görbézéskor többször beáldoztam a Hold világos oldalának egy részét a kékség javára, majd a kiégésre újra ráfektettem a nyers képet, így ott is ismét megjelentek a képadatok. Szerintem szebb lett, mint a korábbiak, és bár komoly szépséghibák maradtak a képben, ebben a nyersanyagban nem hinném, hogy több látvány van.
Ha nem hibáztam a műveletsorban, akkor a Holdon látszó kék az a Földünk kékje. (tovább…)
Szűrt napkorong+háttér=napfoltos naplemente
Találtam egy rendezetlenül bár valamelyest feldolgozottan heverő könyvtárat a merevlemezemen 2012. június 16-ra keltezett fotókkal (EXIF), egy naplemente sorozattal. Valamelyest feldolgozottan, mert egyszer már előállítottam a nyers képekből egy animációt, ám a legutóbbi cikkem előkészítése ráébresztett, hogy van még amit előcsalogatni a nyersanyagból, ha most, bő másfél év távlatából és tapasztalatával ismét hozzálátok.
A felállás tehát az ismertetett: fotós állványon a Fuji HS20EXR, 720 mm-nek megfelelő fókusztávolságú objektívjével. Előtte Baader ND5-ös napszűrő majd nap és szűrő nélküli horizont háttérül. A Napkorong és a háttér összeillesztésében a Napba belógó tereptárgyak segítettek. Kézzel exponáltam, ami időnként természetesen bemozduláshoz vezetett, ezért érthető a komolyabb illesztés szükséges volta.
Naplemente másképp
Sokan sokféle naplementét láttunk már, és mert korán kelni sem kell hozzá, méltán az egyik legnagyobb fotós klisé. Egyfelől mindig szép látni, másfelől unalmas fotós téma, ha az ember rosszul nyúl hozzá. 2012 májusában már a Vénusz-tranzitra gyakoroltam, szoktattam a kezem a napszűrőhöz és a géphez, tapasztaltam a fényviszonyokhoz kellő beállításokat, gyűjtöttem a rutint. Ezért kézenfekvő volt a kellemeset a hasznossal összekötni és szűrőfólián át lencsevégre kapni a napfoltos napfelszín alábukását – vagyis úgy, ahogyan szabad szemmel sosem látnánk, mert a Nap itt még vakítóan fényes. A Fuji HS20EXR dolgozott tehát Baader ND5 napszűrővel 720mm-nek megfelelő fókusztávolságon, manuális üzemmódban.
A 2012. május 1-n készült naplemente-fotókat vettem elő, hogy maszatoljak velük, ha már felhős az ég és élőben nem nézhetek a Napra. A napkorongba belógó tereptárgyak segítettek a képek összeillesztésében, mivel a fotós állvány ezen a fókusztávon már durván mutatta a bemozdulást. A többi prózai egerészés :)
Hold, Vénusz, kapitalizmus
Rutinból ütöttem fel a Stellariumot, hallám, mit mond ma estére. A fogyó Vénusz és az újhold együttállását mutatta, ami igen szép élménynek ígérkezett, főleg a felhős napok után. A kiszemelt észlelőhely az egykori iparnegyed, mivel a közelből csak onnan nyílik megfelelő horizont. Fogalmazzunk úgy, hogy ebbe a Tarkovszkijt is irigykedésre sarkalló zónába az ember körültekintően merészkedik és úgy, hogy szükség esetén azonnal le tudjon lépni. Ez korlátozza az állvány súlyát és laptop kizárva. Így egy fotóállvánnyal, a jó öreg Fujival és a SW MC + Canon 1100D párossal fegyverkeztem fel. Szeretem az utóbbi izmos felszerelést, tanulmányban hasonlítottam össze, hogy mennyivel többet tud – de azért a Fujinak adjuk meg, ami a Fujié. Az észlelés jól sikerült és ráadásul még egy nem túl fényes naposzlop is összejött szép folytatásaként az elmúlt napok halóinak. És őszintén meglepett, hogy már a keresőtávcsőben is sarlónak mutatta magát a Vénusz.
Az űrkutatás fontosabb eredményei címmel dr. Szenkovits Ferenc, a BBTE Matematika és Informatika Karának tanára tart előadást 2014. január 8-án, szerdán, 18 órai kezdettel, az EMKE Györkös Mányi Albert Emlékházában (Kolozsvár, Republicii/Majális u. 5/1).
Az est, egyben a sorozat házigazdája dr. Farkas György, a Sapientia Tudományegyetem tanára.
Az Emlékház által működtetett Ember és Természet Kollégium előadására a szervezők szeretettel várják az érdeklődőket!
A GJ1214b bolygó egy művész elképzelése szerint. Fotó: NASA, ESA, & G. Bacon/STScI, STScI-PRC14-06
A naprendszer központi csillaga egy halványan pislákoló vörös törpe, amely tőlünk 47 fényévnyire található a tavaszi égbolton mutatkozó Kígyótartó csillagképben. Kicsi b jelzésű bolygója 38 óránként járja körbe. A Földnél jóval nagyobb, ám kisebb a Neptunusznál, ezért hívják a szakemberek szuperföldnek. A mi naprendszerünkből, ahol vannak viszonylag kicsi kőzetbolygók és nagyobb gázóriások, hiányzik ez az átmeneti osztály, amely egyébként gyakori fajta az exobolygók között – ezért érdekes csemege a csillagászok számára.
(tovább…)
Szent György megöli a sárkányt
Igazán komplex halót még nem tudtam lencsevégre kapni, ennek ellenére elégedett vagyok. A korábbi halo-fotók mellé most az alábbiak készültek. 22 fokos halo, melléknap és felső érintő ív szerepel a képeken.
(tovább…)
A forgó Jupiter
A tavalyi Jupiter-szezonra mint ködös-borongós, kellemetlen időszakra emlékszem vissza és az idei sem indult kedvezőbben. A legutóbbi éjszaka azonban használható égboltot kínált. A Nagy Vörös Foltot tűztem ki célul, és amíg magasabbra kúszott a bolygó, a Fiastyúkkal terveztem elütni az időt. Jó átlátszóság de zavaros légkör mellett fotóztam mindkét távcsővel (a SW 102/1300MC és a SW 150/750 Newtonnal), illetve a bolygókamerával. Úgy tűnt, a felbontásnak nem az apertúra vagy a fényerő, hanem a légkör szab igen alacsony határt.
(tovább…)
Román APOD-fotók
A Magyarok az APODon cikkben leírtak szerint kilistáztam a felkerült román(iai)* fotósokat is. Azt kell mondanom, a román termés különösen szegényes, aminek talán az APOD iránti érdektelenség lehet az oka, ugyanis jól tudom, hogy lélegzetelállító képeket készítenek ők is – hogy csak az oldalsávban linkelt M.T.-t említsem.
