Csillagtúra 2014 nyári napfordulóján

A plakát

A plakát

Ez a csillagtúra csak pár napra van az év legrövidebb éjszakájától. A Nap szemszögéből a Föld északi féltekéje ekkortájt bukik a leginkább feléje. Ilyenkor a leghosszabb az alkony is, emiatt későn, 21:45-kor kell indulnunk, hogy aránylag sötét eget találjunk. Tömegközlekedési eszközzel hazajutni sajnos kizárt lesz. A tájékozódást ezúttal is a Göncölökkel kezdjük. A nyugati égen az Oroszlán ereszkedik alá méltóságteljesen: ez az egyik olyan csillagkép, amely hasonlít is arra, amiről a nevét kapta. Délen találjuk a Marsot és a Szaturnuszt, s fönn van már a téli Oriont halálra maró Skorpió is. A zenitet az Ökörhajcsár uralja, keletről pedig emelkedik a Tejúton repülő Hattyú és mellette a Lant. A halványabb csillagképek közül említést érdemel a Herkules és az Északi Korona is. Kis távcsővel felkeressük az M13-as gömbhalmazt a Herkulesben és/vagy a Vállfát.

A várható kilátás

A várható kilátás

Az analemmánk tetején jár a Nap

Az analemmánk tetején jár a Nap

Collinder 399: vállfa

Collinder 399: vállfa

Bár nyár van, az este hűvös lehet, nem árt a hosszúujjú. Kedvezőtlen időjárás esetén halasztunk vagy a túra elmarad. Térkép, telefonszám és túraszabályzat itt érhető el.


Nem földi Hold

A még nem idegen de már nem ismerős Hold

A még nem idegen de már nem ismerős Hold

Korábbi bejegyzésemben írtam arról, hogy a mi szemszögünkből gyakorlatilag álló Holdat miként lehetne megforgatni a tengelye körül. A teleholdból eredményül kapott forgás természetszerűleg tele van képi hibákkal, a peremeknél ugyanis a felület vetülete tart a nullába, így a hiba a végtelenbe. Ezért most mással próbálkoztam: ezúttal „valóban elhagyom a Földet”.

Kiindulópontként a – természetesen a Földön :P – június 9-én készült dagadó Holdat ábrázoló fotómat választottam. Ezen a fotón bal/keleti oldalon nagyon szép, kiegyensúlyozott terminátor mutatkozik aránylag távol, de nem túl távol a peremtől. Elég távol ahhoz, hogy a peremnél jelentkező végtelen-hiba ne rondítsa el a végső fotót (a fekete végtelen hibával is fekete marad), viszont elég közel hozzá ahhoz, hogy a Holdból elég sok látszódjon és sokat lehessen rajta fordítani.

A programomat úgy módosítottam, hogy a hiányzó gömbfelületet ne szürkével/rácsozattal, hanem feketével pótolja. Így kibekkeltem azt a hiányosságot, hogy nincs a Hold túloldaláról (és további köztes szögekből) készült saját fotóm. Ami fekete az fekete – s mindegy, hogy a Hold innenső vagy a túlsó gömbszeletkéit nem látjuk.

És akkor a végeredményhez hagyjuk el a Földet és a Föld-központúságot. Legyen a pályánk Hold körüli, a Föld távolságában, és a Földhöz képest maradjunk le rajta 75 fokot. A Földtől kb. 282 ezer kilométerre vagyunk. Ez már elég durva nézőpontváltás, majdnem egy negyed fordulatnyival vagyunk arrébb. Azért épp 75 fok, mert elég látványos változásokat okoz úgy, hogy eleget megtart a Hold felszínéből, hogy érezzük, a miénk is meg nem is, még ismerős de már nem megszokott.

Ebből a nézőpontból az egyébként a korong közepetáján látszó Kopernikusz a perem széle felé található 2 és 3 óra között, míg a Tychót a peremen találjuk 4 és 5 óra között. Nem tudom, felismerném-e a Holdat, alakzatait abból a távolságból. 

(tovább…)


A Hold-gömb forgatása

a_hold_megforgatasa_edh_160

A Hold tengelyforgása

A Hold tengelyforgása kötött, vagyis felénk mindig ugyanazt az oldalát mutatja. Némi kilengésnek (a librációnak) hála a Hold felületének jóval több, mint fele figyelhető meg a Földről, de a legfrissebb kutatások szerint a Föld felé néző oldal már nagyon rég felénk néz.

Ennek az egyik folyománya, hogy a korong peremén lévő, egyébként természetesen kerek krátereket és alakzatokat oválisnak látjuk. A Földről ez már csak így van. A világűrből sikerült persze másképp fotózni, és aki a Hold tengelyforgására kíváncsi, az megnézheti itt vagy játszhat vele Google Earth-ben.

Node én saját kútfőből is szeretek meríteni, alkotó ember vagyok, nem afféle középkori kompilátor. Korábban megmutattam már, hogy viszonylag egyszerű a Napot gömbként körbeforgatni, viszont a Nap valódi tengelyforgása és megfigyelhetősége, az idézett cikkben leírtam, sokkal bonyolultabb, mint amit egy ilyen forgatóprogram megközelíthet. A Hold egyszerűbb: nem változik a felszíne és sokkal kevésbé megdőlve látjuk.

(tovább…)


Napok, napkorongok

Napfoltok 2014. június 11-én

Napfoltok 2014. június 11-én

A Jupiter, az Orion-köd és a Hold után most a Nap-észleléseimet foglalom össze. Helye volna az 1999-es napfogyatkozásnak, mint nagy nyitánynak, de fényképem arról sincs, így marad az ahhoz képest késői kezdet.

Ebben a cikkben ismét a teljes korongnak szánom a figyelmet, a részletei – mint a granuláció – csak ráadásként kerültek ide.
A képek készítési módja változatos. Van szappantartós, Fuji HS20EXR-s, Canon 1100D-s 102/1300-on és 150/750-en, illetve bolygókamera-mozaik is, mind kézből vagy motorizált EQ3-as állványról. A kollekcióm legszebbik darabjai talán a Vénusz-tranzitot megörökítő képek, vagy hát az analemma. A napkelte- és napnyugta-sorozat szintén előkelő helyet érdemel. Kísérletileg foglalkoztam még a napkorong forgatásával is. Utóbbi akkor hasznos, ha egy peremközeli folt szemből látszó alakjára vagyunk például kíváncsiak.

A témát csak érinti, de ha nem kezdek bele, nem jut eszembe újra forgatni a napkorongot. A Zooniverse újabb citizen scientist projektje a sunspotter, ahol napfoltokat kell összehasonlítani. Egynémely folt-fotó a felbontása alapján úgy tűnt, mintha forgatott fotó volna, ami logikus: ha már foltok összehasonlítása a cél (spotmash :P), akkor a perspektíva torzításának kiiktatása fontos.
(tovább…)


Három évnyi Hold-fotó

Telehold. 2014. június 12.

Telehold. 2014. június 12.

A Holdról sajnos nem írhatok olyan cikket, mint a Jupiterről, mivel közel sincs akkora archívumom. Nézni persze néztem a Holdat is már 1998Csillagnaplóm 1998-ból-ban, de nem rajzoltam le és főleg nem fotóztam. Másfelől, az elmúlt három év Hold-fotói között nem szeretnék úgy linearitást felállítani, ahogyan a Jupiter vagy az Orion-köd esetében, mivel sokszor nem is a holdkorongra s a mind jobb és jobb minőségre esett a hangsúly, hanem egy fogyatkozásra vagy egy kompozícióra, esetleg a szűk műszaki határok feszegetésére. Érdemes megjegyeznem, hogy a technikának és árának az elméleti határa a csillagos ég, ám ennek ellenére nem szabad lesajnálni sem a teljesen gagyi szappantartót, sem a feljavított szappantartót s egy ügyesebb gépből már nemzetközi szintű teljesítmény hívható elő.

Lekaptam, ahogyan a légkör meglapítja a kelő Holdat, a napkelte-sorozat mellékleteként egy holdkeltét is lefényképeztem, megvan a libráció és ha nem is szélső értékek között, de még – elliptikus pályája miatt – a korong méretváltozása is. A 2013-es részleges és a 2011-es teljes holdfogyatkozás is megvan, bár utóbbit még csöppet sem erre való felszereléssel követtem. No és persze olyan is van, hogy nagy a forgalom a Hold előtt.

Ezt a cikket a Holdra, annak egészére, a korongjára és annak fényképezésére hegyeztem ki, ezért a bolygókamerával készített részletek, krátermezők itt nem kapnak helyet. Csak megemlítem, hogy az első nagyobb felbontású kráter-fotót egy levitézlett Canon szappantartó meghibásodott objektívjének eltávolításával, primér fókuszban, videóként készítettem.

(tovább…)


Napfoltok és Hold 2014.06.09.

A Hold és a Nap

A Hold és a Nap

A Napot és a Holdat fotóztam ma különböző eszközökkel és különböző módokon. Összeállt egy három képkockás animáció két látványos napfoltcsoporttal, ráadásképp pedig a Hold és a Mars együttállását (június 7) is elcsíptem. Érdekességképp, amikor egyszer tanácstalanul felnéztem az árnyékból, hogy mitől halványul el a Nap a monitoron, egy halót találtam. Másik fényképezőgép elő, haló lencsevégen.

(tovább…)


Napfoltok 2014.06.08.

20140607_20140608_foltfejlodes

A foltok fejlődése

A tegnapihoz képest két dolgot csináltam másképp. Először is csak az érdekes képterületeket mozaikoltam, a többit nem készítettem el nagy felbontásban. Másodszor pedig tanulmányt készítettem, az egyes technikák közül melyik adja a jobb képet.

Ezúttal a MC 102/1300-ast vetettem be EQ3-on, Canon 1100D-vel vagy Scopiummal, toldattal, barlow-val vagy anélkül. A légkör most is változó nyugodtságú volt – ez a foltos mozaikon szemet szúr -, azonban az átlátszóság nem változott. Külön érdekes, ahogyan a 2080, 2082 és 2085-ös foltcsoportok fejlődnek.

(tovább…)


Napmozaik 2014.06.07.

Napmozaik 2014.06.07.

Napmozaik 2014.06.07.

Első alkalommal készítettem égitest-mozaikot. Változó vastagságú fátyolfelhők zavarták az észlelést, ami miatt a videók egy részéből nem lett képkocka, a végeredménybe kerülő képkockákat pedig fényesség szempontjából is egymáshoz kellett illesztenem. Eléggé nagy redundanciával dolgoztam. Ideális esetben az adott látómezővel 6 videóból tudtam volna lefedni a napkorongot, de ideális eset csak papíron van. Belátható, hogy 11 darabkából biztosan összeállítható lett volna a napkorong, kényelmes átfedésekkel. A végső mozaikhoz összesen 17 videót használtam fel: 16 egyperceset és 1 kétperceset, amely a foltos terület részleteit hivatott jobban kiemelni. Szükség volt mind a 17 kockára. Mivel a fátyolfelhők hol kevesebb, hol több fényt engedtek át, a mozaikolást alaposan megnehezítette, hogy a darabkákat egymáshoz kellett görbéznem. A végeredmény szépsége és a készítésére szánt munka valamelyes öröme megérte ezt a tevékenységet, ám eléggé babra munka ahhoz, hogy kétszer is meggondoljam, legközelebb csinálok-e ilyet, főleg nem kristálytiszta ég alatt.
(tovább…)


Naplemente 2014.06.05. Fotó vs. digitális rajz

Naplemente 2014.06.05.

Naplemente 2014.06.05.

Elhatároztam, hogy a két évvel ezelőtt készített fotósorozatot megismétlem a mostani, jobb felszereléssel. Előrebocsátom, a jobb felszerelés nem bizonyult mérvadónak, mivel a korlátozó tényező inkább a légkör volt, mint a technika, viszont a nagyobb rutin valamivel jobb végeredményt hozott.

Az elv tehát egyszerű:
1) napszűrőn át fotózom a horizonthoz közeledő napot. A korongba belógó tereptárgyaknak nem csak esztétikai, sőt elsősorban nem esztétikai, hanem gyakorlati szerepe van. A bokrok-lombok problémásak, mert fújja őket a szél, viszont egy ház vagy egy villanyoszlop nagyon hálás ebből a szempontból. A napkorongot ezúttal fotós állványra tett MC 102/1300-as + Canon 1100D felállással fotóztam, Baader ND5 szűrőn át.
2) Közvetlenül naplemente után fotózok hátteret. Mivel a napkorongnál jóval nagyobb látómezőre van szükségem a komponáláshoz, eredetileg arra gondoltam, hogy mozaikolok a „nagy vassal” gyorsan lőtt fotókból, viszont a biztonság kedvéért kattintottam a Fuji HS20EXR szappantartóval is 720 mm-en. Végül a Fuji hátterét használtam fel.

Összesen 64 használható napkorong-expó készült ISO 1600, 1/250-en, s mivel a légkör mást amúgy sem engedett volna, jpeg-ben. Megjegyzem, a Nap gyengén teljesít, ezért a foltjai nem látványosak.

Digitális grafikák-e, vagyis fotók helyett rajzok-e az alábbi képek?

(tovább…)


A Wolphard–Kakas-ház napórája

Kolozsváron két régi napóra van, egyik sem „működik”.  Az egyik a Kálvária templom falában van, a másik a Wolphard–Kakas-ház első emeleti függőfolyosóján a falban.  A régi kolozsvári napórákról bővebben az mcse oldalán olvashatnak.

Utóbbi napórához nem is olyan könnyű hozzáférni: zárt kapu mögött található egy belső udvarban. Ám a véletlen és a szerencse mellém szegődött. A főtéri fotós szaküzletben Molnár Csaba eladónak (ellentétben kollégájával) volt türelme kipróbálni velem jó pár alkatrészt, hogy pontosan milyen állványfejre lehet szükségem, hogy az EQ3-asra szerelt fényképezőgéppel tudjam kedvem szerint keretezni az égboltot. Ez a beszélgetés hozta szóba a napórákat, és kiderült, a szaküzlet szemeteskukája a napórás udvarban van, így beengedett és kattinthattam pár fotót. Köszönöm :)

 Az első emeleten ott a napóra

 Az első emeleten ott a napóra

A függőfolyosóról alig látszik 

A függőfolyosóról alig látszik 

Valaki feltuningolta egy árnyékvetővel 

Valaki feltuningolta egy árnyékvetővel 

 Egy félgömb a falban

 Egy félgömb a falban

A rozsdamentes árnyékvető 

A rozsdamentes árnyékvető 

A Kálvária-templom napórája

A Kálvária-templom napórája


Jól kalibrált monitoron mindegyik számnál elkülönülő árnyalat látszik. Ha mégsem látszanak, akkor a megjelenített képek színhiányosan rajzolódnak ki. A monitort valószínűleg kalibrálni kell.

You should see distinct shades for each number. If those shades are not clearly visible, the displayed pictures will lack accuracy. Your display most likely needs to be calibrated (brightness, gamma, contrast etc.).