A Hold és a Nap
A Napot és a Holdat fotóztam ma különböző eszközökkel és különböző módokon. Összeállt egy három képkockás animáció két látványos napfoltcsoporttal, ráadásképp pedig a Hold és a Mars együttállását (június 7) is elcsíptem. Érdekességképp, amikor egyszer tanácstalanul felnéztem az árnyékból, hogy mitől halványul el a Nap a monitoron, egy halót találtam. Másik fényképezőgép elő, haló lencsevégen.
A foltok fejlődése
A tegnapihoz képest két dolgot csináltam másképp. Először is csak az érdekes képterületeket mozaikoltam, a többit nem készítettem el nagy felbontásban. Másodszor pedig tanulmányt készítettem, az egyes technikák közül melyik adja a jobb képet.
Ezúttal a MC 102/1300-ast vetettem be EQ3-on, Canon 1100D-vel vagy Scopiummal, toldattal, barlow-val vagy anélkül. A légkör most is változó nyugodtságú volt – ez a foltos mozaikon szemet szúr -, azonban az átlátszóság nem változott. Külön érdekes, ahogyan a 2080, 2082 és 2085-ös foltcsoportok fejlődnek.
Napmozaik 2014.06.07.
Első alkalommal készítettem égitest-mozaikot. Változó vastagságú fátyolfelhők zavarták az észlelést, ami miatt a videók egy részéből nem lett képkocka, a végeredménybe kerülő képkockákat pedig fényesség szempontjából is egymáshoz kellett illesztenem. Eléggé nagy redundanciával dolgoztam. Ideális esetben az adott látómezővel 6 videóból tudtam volna lefedni a napkorongot, de ideális eset csak papíron van. Belátható, hogy 11 darabkából biztosan összeállítható lett volna a napkorong, kényelmes átfedésekkel. A végső mozaikhoz összesen 17 videót használtam fel: 16 egyperceset és 1 kétperceset, amely a foltos terület részleteit hivatott jobban kiemelni. Szükség volt mind a 17 kockára. Mivel a fátyolfelhők hol kevesebb, hol több fényt engedtek át, a mozaikolást alaposan megnehezítette, hogy a darabkákat egymáshoz kellett görbéznem. A végeredmény szépsége és a készítésére szánt munka valamelyes öröme megérte ezt a tevékenységet, ám eléggé babra munka ahhoz, hogy kétszer is meggondoljam, legközelebb csinálok-e ilyet, főleg nem kristálytiszta ég alatt.
(tovább…)
Naplemente 2014.06.05.
Elhatároztam, hogy a két évvel ezelőtt készített fotósorozatot megismétlem a mostani, jobb felszereléssel. Előrebocsátom, a jobb felszerelés nem bizonyult mérvadónak, mivel a korlátozó tényező inkább a légkör volt, mint a technika, viszont a nagyobb rutin valamivel jobb végeredményt hozott.
Az elv tehát egyszerű:
1) napszűrőn át fotózom a horizonthoz közeledő napot. A korongba belógó tereptárgyaknak nem csak esztétikai, sőt elsősorban nem esztétikai, hanem gyakorlati szerepe van. A bokrok-lombok problémásak, mert fújja őket a szél, viszont egy ház vagy egy villanyoszlop nagyon hálás ebből a szempontból. A napkorongot ezúttal fotós állványra tett MC 102/1300-as + Canon 1100D felállással fotóztam, Baader ND5 szűrőn át.
2) Közvetlenül naplemente után fotózok hátteret. Mivel a napkorongnál jóval nagyobb látómezőre van szükségem a komponáláshoz, eredetileg arra gondoltam, hogy mozaikolok a „nagy vassal” gyorsan lőtt fotókból, viszont a biztonság kedvéért kattintottam a Fuji HS20EXR szappantartóval is 720 mm-en. Végül a Fuji hátterét használtam fel.
Összesen 64 használható napkorong-expó készült ISO 1600, 1/250-en, s mivel a légkör mást amúgy sem engedett volna, jpeg-ben. Megjegyzem, a Nap gyengén teljesít, ezért a foltjai nem látványosak.
Digitális grafikák-e, vagyis fotók helyett rajzok-e az alábbi képek?
Az antennákon fekvő Cassiopeia
Május 21-én és 24-én is alkalmam nyílt a csillagos ég alatt éjszakázni Molnár Boti és Szöllősi István társaságában. A második dátumnak mottója lehetne a hiába várt meteorrajt beharangozó pár mondat: A 209P/LINEAR nevű üstökös pályáját május 23-án és 24-én keresztezi bolygónk. Ez azt jelenti, hogy a kométából korábban kiszakadt porszemcsék meteorrajként jelentkezhetnek. Egy fényesebb és két halványabb hullócsillag szerepel az én jegyzékemben, különböző radiánsokkal – ami még egy átlagos éjszakához képest is gyenge, nemhogy egy meteorrajhoz. Viszont fotóztam. Sokat. A nyugodtság rossz volt, ezért objektívvel. Egy új, golyós állványfejnek hála az EQ3-as állványon már kedvem szerint tudtam keretezni az égboltot.
21-én nagyon megkínlódtuk a Vállfát, ezt a régi kedvencemet. Érzésből, lézerrel, ujjra-szemre, mindenféleképp nehéz volt megtalálni az ilyenkor még eléggé későn kelő csillagzatot. Asztrotájképhez kínálta magát a feleki antennák együttese és a Cassiopeia W-je.
A felhasznált technika tehát: motorizált EQ3-as állvány, Dörr HB 45-ös fej (kösz Molnár Csabának), Canon 1100D kit objektívvel, avagy Nikon D7000 18-105-ös és 70-300-as objektívvel. (tovább…)
3D Hold
A Holdat, bár valahol legbelül tudjuk, hogy gömb, mégiscsak síkvetületként, korongnak látjuk. Még a nagyfelbontású képek esetében is kell némi ráérzés, hogy a fények és árnyékok kirajzolta domborzat 3D gömbként hasson. Ahhoz, hogy valamit 3D-ben lássunk, egyszerre két szemszögből kell rátekintenünk a céltárgyra, és a két szemünkben kialakuló két kép közötti különbség fogja megadni a dolog 3D-s formáját. Csakhogy a két szemünk túl közel van egymáshoz, a kozmikus parallaxis látszólag nulla. Megoldás lehetne egy virtuális valóság sisak, aminek az egyik képernyőjébe egy kínai, a másikba pedig egy francia távcső képét közvetítjük, de ez nem túl költséghatékony módszer. Viszont a segítségünkre lehet a libráció – a Hold egyenletesen forog a tengelye körül, viszont körülöttünk ellipszis-pályán mozog, így látszólag lötyög. Vagyis szerencsésen megválasztott napok esetén az udvaron felállított távcsővel két eléggé különböző képet tudtam rögzíteni, ami már kidomborítja a Holdat a képernyőmből a klasszikus piros-kék szemüveget használva.
M51 Örvény-köd
Tavasszal már nincs tél, de még nincs nyár sem. Tavasszal már nem hosszúak az éjszakák, de még nem is rövidek. Tavasszal már nincs hideg, de még nincs meleg sem. Másodmagammal vágtunk neki az égboltnak, hogy feltárjunk egy-két galaxist. A felállás nagyon egyszerű: motorizált EQ3-as állványon SW 150/750-es tükrös távcső, rajta a Magic-Lanternnel hajtott átalakítatlan Canon 1100D. Helyszínül a már nem Kolozsváron, de még nem elég távol levő Szénafüvek környékét választottuk. Az időjárás nem volt rossz, de jó sem volt – az erős szél imbolygatta rendesen a műszereket. S nem utolsó sorban, mikor fújt a szél, fáztunk. Köszönet Szöllősi Istvánnak, hogy velem együtt fázott.
Két célpont volt: az M51 Örvény-köd és az M101 Szélkerék-galaxis. Mindkettő valahol húszmillió fényévnyire fekszik a Nagy Medve irányában, a Göncöl rúdjában. Előbbi látványosan kölcsönhat kísérőgalaxisával, a színkülönbség is drámai. Utóbbi esetében meglepett, hogy a Szélkerék kísérőgalaxisainak egyike (NGC 5477) is megmutatta magát a fotókon.
Az asztrofoto.hu-s srácok adtak pár feldolgozási tippet, hisz az asztrofotózásban a jó nyersanyag még csak a fele munka, fel is kell azt dolgozni. A jó nyersanyag a körülményekhez képestit jelenti. A pólustávcső beállítására annó rászántam szinte egy délutánt, és nem hiába: egy perc meg sem kottyan a vezetetlen állványnak ezen a fókusztávolságon. Az Örvény-köd kb. 27 percből készült, a Szélkerék-galaxis kb. 11-ből. A feldolgozáshoz DSS-t, Irfanview-t és GIMP-et használtam az ingyenesség jegyében. S akkor alább következzenek a fotók.
A National Geographic képernyőképe
A National Geographic Magyarország a hónap asztrofotójául választotta a holdas-repülős fényképem. Érdekes megfigyelni, hogy Amerikában Frank Sinatra, idehaza pedig Verne Gyula ugrott be a szerkesztőnek, miközben címet keresett a fotóhoz-cikkhez. Ezennel a kolozsvári Nap
után egy kolozsvári Hold is a NatGeo kiemelt fotói közé került.
space.com
A space.com portál a nap fotójának választotta a Hold előtt lencsevégre kaptam repülőt. A képet tartalmazó cikkhez nem vezet külön URL, csupán a gyűjtőcikkhez – ami kicsit vacak webdesigneri szempontból. A Szojuz bajkonuri kilövőállása után következni azért így sem rossz hely. Egy közösségi hálós linkből ástam ki magának a képnek a webhelyét, no de hát itt van az nagyban a messzelátó honlapon :)
Azóta a hét válogatásába is bekerült ugyanott. (tovább…)
A Hold körüli utazás
Az elmúlt napokban amatőr csillagászok számára több érdekes jelenség kínálkozott, és az égbolt is partnernek bizonyult. Először is 2014. március 18-n a Hold együtt állt a Marssal és a Spicával, ezután nem sokkal, március 21-n a Szaturnusszal. A világ más tájain fedésre is futotta, de tőlünk nézve a szoros együttállás maradt. Emellett nagyon nagy szerencsém is volt egy a Holdat telibe kapó repülővel, mivel akkor tűnt fel, amikor már félig össze voltam pakolva, így csak néhány másodpercem volt ismét összedobni a felszerelést annyira, hogy fényképezhessek. Burst mode-ra tettem, maradt ISO 800, 1/160, jpg (raw-ban nem elég gyors), és az élesség úgy van, ahogy maradt a befejezett fotózás majd a pakolás után. A bemozdulást/életlenséget a tükör csapódásának tulajdonítom, viszont így is nagyon nagy szerencsém volt :)
A fényképeket változatos felállásokban készítettem:
Canon 1100D + 18-55 mm, fotóállvány,
Canon 1100D + MC 102/1300, fotóállvány,
Canon 1100D + MC 102/1300, EQ3,
Fuji HS20EXR (24-720 mm), fotóállvány,
Scopium cam + 150/750 [barlow, toldat], EQ3 (90 másodperces videók)
A Mars-Hold-Spica együttállást Molnár Botond és Székely Balázs társaságában kaptam lencsevégre.
A werkfotókat Sz.B. készítette tükörreflexes Nikonnal, váltott objektívekkel.
A repülő áthaladását mutató animgif-et saját program rakta össze.
