Terra incognita

2013.12.24.
a művészet felőlirodalom
0 Comment

(novella)

Az Apollo 8 híres felvétele

Az Apollo 8 híres felvétele

Türelmetlenek voltak, mióta felbukkantak a hipertérből, és kinéztek az ablakokon. Ott volt előttük a legendás kék bolygó, a doménium utolsó feltáratlan goldilocks-égitestje, szinte karnyújtásnyira, alig néhány gigaméternyire. A hajót a tehetetlenségre bízták, hagyták, hogy meghajtás nélkül sodródjon, amíg kiszámoltak néhány takarékos elfogópályát. Idegtépő, de a peremvidéken kötelezően betartandó műveletsor. Próbálták bemérni az előőrsként telepített, legénység nélküli űrállomást, egyelőre sikertelenül. Talán épp a bolygó takarásában járt, vagy elpusztult egy meteorzáporban, napkitörés következtében, esetleg felmondta a szolgálatot egy alkatrésze. A peremvidék nem játék. A küldetést akkor is teljesíteniük kell, ha nem jutnak hozzá az űrállomáson tárolt üzemanyaghoz, cserealkatrészekhez, ellátmányhoz. Segítség semmiképp sem érkezne időben. Minden kíváncsiságuk ellenére tartották magukat a protokollhoz. (tovább…)

A Vénusz fázisai – Galilei nyomában

2013.12.21.
saját asztrofotóim
0 Comment

Kollázs másfél év fotóiból

Kollázs másfél év fotóiból

Galileo Galilei távcsövet fordított az ég felé és értő szemmel belenézett. Ezzel megalapította a modern csillagászatot.

A korabeli rajzaiból is sejteni, hogy jól értette a Vénusz fázisait, a Jupiter nagy holdjainak mozgását, és hogy a Szaturnusz gyűrűihez már kevés volt a műszere. A Vénusz fázisait megörökítő rajza sarkallt arra, hogy elkészítsem a saját sorozatom.
(tovább…)

Égi sziluett-játékok

2013.12.17.
a művészet felőlsaját asztrofotóim
0 Comment
Caspar David Friedrich festménye, a Vándor a ködtenger felett alapján

Caspar David Friedrich festménye, a Vándor a ködtenger felett alapján

A szeptemberi Távcsőállítás az alkonyatban című képen, vagy inkább kompozíción, ötleten nagyon sokat gondolkodtam azóta is. Aztán elkészítettem a Távcső az Orion-köd peremén címűt, és ezt folytatható útnak találtam. Emellett az ég napok óta ködös-felhős, egészen analemma-novemberi hangulatú, kiaknázatlan/feldolgozatlan nyersanyagom nincs, viszont foglalkozni akartam valamilyen oldalról az égbolttal, égbolt-fotóimmal.

Számítógépen a fotók pixelekből állnak, a pixelek bitekből, és amíg ez igaz, képszerkesztőben bármi előállítható, és nagyon sok mindent elő is állítottak már, csak meg kell guglizni. Ezért az itt közölt fotók esetében bevezettem azt a szabályt, hogy saját alapanyagból kell készülniük: az égi hátteret jómagam fotóztam és dolgoztam fel Registax-szel, DeepSkyStacker-rel, Iris-szel, IrfanView-val, amivel. A sziluetteket pedig saját (például a távcsöves ember) vagy neten talált darabkákból (csoport, fák, pár) alakítottam ki és raktam össze. Ennek a sziluett-játéknak előzménye még az első csillagtúra-plakát, ami viszont szegről-végről a 2009-es nemzetközi csillagászati év plakátjából merített ötletet, ami viszont ki tudja, milyen régi klisékre épít.

Ez a sziluett-játék adott esetben kozmetikai jellegű, az Orion csillagképpel készült fotót a ferde horizont és a fényszennyezés is csúfítja, illetve hát a kép egyik sarka használhatatlan.
(tovább…)

2014. januári csillagtúra

2013.12.14.
csillagtúra
0 Comment
Csillagtúra 2014.01.20.

Csillagtúra 2014.01.20.

A 2014-es év első csillagtúrájához jó dátumnak ígérkezik január 20. A telehold még nem kelt fel, viszont már magasan pompázik az Orion csillagkép és az Ikrekben a Jupiter. A Sarkcsillag körüli tájékozódás után búcsúzunk az őszi csillagképektől, és a téli égbolt látnivalói felé fordulunk.

A szabad szemmel is megpillantható Orion-köd felől indulva fogok csillagkeletkezésről beszélni, majd a Fiastyúk és a Bika fejét formázó Hyadok fiatal csillagai következnek, hogy aztán a vörösesen ragyogó óriáscsillagok halálával zárjam a csillagok életét. A téli égbolt nagyon gazdag kultúrtörténeti és mitológiai szemszögből. Az Oriontól lennebb a Szíriusz, mely a Nap után égboltunk legfényesebb csillaga, noha a Vénusznál így is nyolcszor halványabb – az egyiptomiak számára volt nagyon fontos. Az Orion, a Bika, az Ikrek gazdag történeteket idéznek fel, de ha már Ikrek: magasan találjuk a Jupitert, amelynek holdjait kis távcsőben fogjuk szemügyre venni.
(tovább…)

Másfél évtized Jupiter

2013.12.12.
saját asztrofotóim
0 Comment
Másfél évtized Jupitereiből (egykori rajz és fényképek)

Másfél évtized Jupitereiből (egykori rajz és fényképek)

Amilyen régre csak vissza tudok emlékezni, érdekel a csillagászat. Kezdve azokkal a beavatásszerű pillanatokkal, amikor édesapám egy zseblámpával és egy almával szemléltette a világűrbeli viszonyokat. Ez még a ’80-as években volt. Tőle hallottam először szupravezetőkről is… Aztán könyvekből és a tévéből szívtam magamba a tudnivalókat. Kaptam egy Földrajzi és csillagászati fogalomtárat, és volt az aranykorból maradt Atlas, amiben a Plútónak még 5800 km-es átmérőt adtak meg, ha jól emlékszem. Az első kábeltévé meghozta a Discovery Channelt, amelyen nagyon vagány dolgokat meséltek – angolul. Az egyik csúcssztori a Mars Pathfinder volt akkoriban, a másik a Jupiter körül tevékenykedő Galileo szonda és rengeteg szó esett a Shoemaker–Levy 9 üstökös pusztulásáról. És ezeket mind érteni akartam – azt hiszem, ekkor tanultam meg angolul.
(tovább…)

Vénusz, Jupiter 2013.12.10.

2013.12.11.
saját asztrofotóim
0 Comment

Az eddigi legszebb, legrészletesebb Jupiterem

Az eddigi legszebb, legrészletesebb Jupiterem

A Vénusz azért érdekes mostanában, mert miközben fogy, látszó mérete egyre nagyobb. Kijövet a rádióból láttam, hogy fotogén a bolygó, viszont itthonról az erkélyről a nyugati ég egy része takarásban van, ezért siettem haza. Perceken múlott :) A 102/1300 MC-re szerelt Canon 1100D csípte el.
(tovább…)

Zsebfényképezőgépem asztrofotói – best of Canon A800

2013.12.09.
saját asztrofotóimsaját asztrofotóim szappantartóval
0 Comment
Canon A800+CHDK Startrail. Több száz, egyenként 30 másodperces expóból

Canon A800+CHDK Startrail. Több száz, egyenként 30 másodperces expóból

Korábban írtam egy cikket arról, hogy csillagászati témájú fotó készítésére egyáltalán nem lebecsülendő eszközök a szappantartónak csúfolt zsebfényképezőgépek. Természetesen vannak technikai korlátok, és kompromisszumok szükségesek. Míg a legtöbb hobbira csak átvitt értelemben, az amatőrcsillagászatra szó szerint is érvényes, hogy költségeit tekintve a felső határ a csillagos ég, ezért kiemelten nagy nálam az ahhoz képest aprópénzbe kerülő kütyü becsülete. És nem utolsó sorban az emberi találékonyság és a kitartás igen komoly tényező.

Gyakorlatilag kompakt gépnek számít a FujiFilm HS20EXR is, amivel holdfogyatkozás mellett Vénusz-tranzitot, Jupiter-okkultációt és analemmát is sikerült fotóznom – némi tiszteletet parancsoló külleme ellenére ugyanis az objektívje nem cserélhető, a szenzora pedig kicsi és zajos. Ebben a cikkben azonban a nála sokkal szerényebb Canon A800-as gépnek szánom a főszerepet.
(tovább…)

Hold-HDR másodjára

2013.12.09.
saját asztrofotóim
0 Comment

Hold-HDR. A Föld színe kék :)

Hold-HDR. A Föld színe kék :)

Nem voltam megelégedve a tegnapi fotóval, ezért ma kicsit másképp fogtam hozzá: a tegnapi legtovább exponált kocka mellé lőttem ma egy nappali oldalra exponált fotót. Ennek az a nagy előnye, hogy arrébb ment a terminátor, amely mögött a beégések miatt nagyon nehéz adatot találni, így az adattal bíró részek szebb átfedést produkáltak.

(tovább…)

Hold-HDR – avagy a Föld kékje

2013.12.07.
saját asztrofotóim
0 Comment

HDR-Hold

HDR-Hold

Megszoktuk, hogy kísérőnk fázisokat mutat: hol dagad, hol fogy, hol tele van, hol meg a Nap körül bujkál. Johannes Kepler csillagász 1608-ban írta Somnium címmel az első tudományos-fantasztikus írást, melyben démonok segítségével a Holdra utaznak a hősök. Ahonnan nyilván látszik a Föld.

Kevesen gondolunk arra, hogy a Holdról nézve a Föld szintén fázisokat mutat: hol tele van (újholdkor), hol fogy (dagadó holdkor), hol új-Föld „látszik”, hol pedig dagadó (fogyó holdkor). De vajon milyen lehet a Holdról nézve a Föld? Kepler hősével ellentétben nem a démonok, hanem a technika segítségére támaszkodom, és fényképezek.

Újhold és első negyed között épp kedvező a Hold elhelyezkedése: be tud sötétedni körülötte az ég, de maga a Hold még nem túl fényes: így az éjszakai oldalára ragyogó Föld fényét lencsevégre tudtam kapni. A Föld a ráeső fény 39 százalékát visszaveri, vagyis albedója 0.39. Ezt a Holdra eső Föld-fényt, amikor eléggé fényes, hamuszürke fényként emlegetik és nagyon jól mutatja, hogy a fényképezőgépekkel szemben a mi szemünk milyen tág dinamikatartományban érzékeny. Épp ezért nehéz a Holdat úgy fotózni, hogy mind a csupán a Föld által megvilágított „sötét”, mind pedig a Nap által sütött „világos” oldala is látszódjék.
(tovább…)

Vénusz a nappali égen

2013.12.06.
saját asztrofotóim
0 Comment

Montázs: valójában sokkal távolabb volt egymástól a Hold és a Vénusz

Montázs: valójában sokkal távolabb volt egymástól a Hold és a Vénusz

A Vénusz és a Hold ma este viszonylag együtt állt, és bár a késő délutáni égbolt nem igazán kedvezett a megfigyelésnek, sikerült lencsevégre kapnom őket. A Holdat SW 102/1300+Canon 1100D-vel fotóztam, méret-referenciául a Vénuszt is, majd egy szebb Vénusz-fotó készült a Scopium bolygókamera videójából.
(tovább…)

Jól kalibrált monitoron mindegyik számnál elkülönülő árnyalat látszik. Ha mégsem látszanak, akkor a megjelenített képek színhiányosan rajzolódnak ki. A monitort valószínűleg kalibrálni kell.

You should see distinct shades for each number. If those shades are not clearly visible, the displayed pictures will lack accuracy. Your display most likely needs to be calibrated (brightness, gamma, contrast etc.).