Áramló óceán az Európa jege alatt

Az Európa felszíne alatti víz feltételezett mozgása

Az Európa felszíne alatti víz feltételezett mozgása

Egyre biztosabb, hogy óceán van a Jupiter Európa holdjának jege alatt. Galileo Galilei 1610 környékén pillantotta meg kezdetleges távcsövében a Jupiter bolygó négy nagy holdját. Az Iót vulkánok tarkítják, az Európa, a Ganümédész és a Kallisztó azonban jeges. Azt már rég sejtik a tudósok, hogy az Európa földi sarkvidékre emlékeztető jégtakarója cseppfolyós óceánt rejt, és hogy talán élet is kialakulhatott benne. A cseppfolyós óceán felé mutat egy újabb kutatás is.

(tovább…)


Az Orion-köd vallatása

Az Orion csillagkép fotója mesterséges tájkép fölött

Az Orion csillagkép fotója Canon 1100D @ 18mm, 1 perc motorizált állványon, mesterséges tájkép fölött

Az Orion-köd (M42, NGC 1976) szabad szemmel is könnyen kivehető gázfelhő az Orion csillagképben, aktív csillagbölcső. Igazi szépsége távcsövön át, vagy még inkább a hosszú megvilágítású fényképeken bontakozik ki.

Gyerekkori kedves ismerősöm, az utóbbi pár évben pedig komolyabb távcsövek és fényképezőgépek révén próbáltam szorosabbra fűzni az ismeretségünket. Az alábbi fotósorozatban e folyamat állomásait mutatom be. Naplózásul, s másoknak bátorságul, tanulságul.

(tovább…)


Távcső az Orion-köd peremén

Az Orion-köd

Az Orion-köd

Először nyílt alkalmam a felszereléshez képest jónak mondható beállításokkal, égbolttal és kevés fényszennyezéssel fotóznom az Orion-ködöt. Először is még korábban jópár órát rászántam a pólustávcső állványhoz igazítására, s ez a művelet megérte, ugyanis vezetés nélkül nagyjából egy percig tűrhetően eldöcög mostmár a mechanika. Másodszor, hozzám hasonlóan elvetemült társra leltem, így kitelepültünk a város szélére, a Feleki tetőre, ahonnan érezhetően jobb égbolt nyílik, főleg délnyugati irányba. A fényképezőgép hűtéséről nagyvonalúan gondoskodott az időjárás – fáztunk. A főszerepben álló M42 mellett kapott néhány expozíciót a Fiastyúk is, és illemből megszólaltattam az Ikerhalmazt meg a Méhkast is.
(tovább…)


Nem fényesedik az ISON

Az ISON üstökös maradványa a SOHO felvételén

Az ISON üstökös maradványa a SOHO felvételén

A NASA és az ESA által közösen működtetett SOHO űrtávcső LASCO C3-as műszerének felvételeiből készítettem animációt. Az animáció mutatja, hogy az üstökös nem fényesedik.

Az elmúlt pár napban nagy izgalommal kísérte mind a tudományos, mind az amatőr közösség az egy évvel korábban még az évszázad üstökösének beharangozott égitest útját. Volt olyan előzetes becslés, ami szerint fényessége -12 magnitúdóig emelkedhet, ami már a teleholdéval vetekszik. Így a nappali égen, közvetlenül a Nap közelében is láthattuk volna – a szemünket védő felszereléssel természetesen. Ám az üstökösök kiszámíthatatlanságát (mely nagyrészt abból ered, hogy nem ismerjük a kozmikus léptékkel aprónak számító hógolyók pontos összetételét) az ISON is hozta, és végül a napközelsége előtt épphogy szabad szemmel megpillanthatóvá vált, hogy aztán a Nap közelében komoly károkat szenvedjen.

A NASA szakemberei már eltemették, amikor valami – még mindig nem tudni, pontosan mi – előbukkant a műszereken. Ám ez a valami most halványodik, így arra, hogy szabad szemmel megpillanthatóvá fényesedjen, vajmi kevés az esély.

A SOHO-val egyébként mindenki kedvére „játszhat”, az adatokat például itt lehet lekérni.
(tovább…)


Valami biztosan maradt az ISON-ból

Valami kijött a Nap közeléből?

Valami kijött a Nap közeléből?

Az elmúlt órákban jutott pályája Naphoz legközelebbi pontjára a nagy reményekkel várt ISON üstökös. Az épp legfrissebb adatok és képek alapján a NASA tudósai szerint az égitest szétesett és elpárolgott a Nap légkörében. Így nemhogy az évszázad üstököse nem lett, hanem szabad szemmel is csak pár napig volt látható.

Az üstökösre számos űrtávcső figyelt, ugyanis távoli, a Nap közelében először járó égitest lévén őrizte még a korai naprendszer összetételét. Mostanáig. Napsúroló üstökösök gyakori végét érte. Jelen cikk írásakor, valamivel a NASA hangoutja után, a legfrissebb SOHO LASCO-C2 fotón ugyan látszik valami – ez a semminél több, de a valamihez még kevés.

UPDATE 2013.11.30.: Frissebb ISON-infók emitt.

(tovább…)


Fogyó Vénusz, pompázó Orion

Orion-köd. 8 perc

Orion-köd. 8 perc

A meteorológusok szerint csak -2 fok volt éjfél körül, aztán hajnalban sem ment -4 alá, ennek ellenére nem mondanám, hogy melegem volt. A légkör átlátszó volt, de valósággal zubogott – a kémények és kipufogók nyilván hozzájárultak a dologhoz.

Mégis, inkább sikeres volt az éjszaka, mint kudarcos. Alkonyatkor a fogyó Vénusz, majd a kelő Jupiter jött össze az erkélyről, úgy ahogy, aztán nem bírtam ellenállni a hálás célpont Orion-ködnek, és kitelepültem az udvarra. Míg a felszíni részleteket nem mutató Vénuszt megbírja a felállásom, a Jupiterhez hozzátartozik, hogy a 102-es MC-ben kevés a fényerő, ha még fókuszt is nyújtok, már szinte panaszkodik.  (tovább…)


2013. decemberi (pót)csillagtúra

Az égbolt Stellariumban

Az égbolt Stellariumban

A 2013. decemberi csillagtúrának karácsonyra kellene esnie. December elejéig ugyanis az égbolt nem sokat változik, december közepén pedig fenn ragyog a telehold, amin egyfelől nincs semmi érdekes, másfelől a látnivalók megpillantását gyakorlatilag ellehetetleníti.

Amúgy a csillagképek és látnivalóik közül még magasan áll az Androméda, valamint a Bika és az Orion emelkedik kelet felől – de ezekre januárban is ráérünk -, illetve a naprendszerből az ISON üstökös és a Vénusz tartogathat látnivalót.

(tovább…)


Villámbeszámoló a novemberi csillagtúráról

csoportkép

Csillagtúrázók

Az ehavi csillagtúra napjának reggelén vastag ködben ébredt Kolozsvár, ám az elmúlt év során eleget figyeltem a környék időjárását ahhoz, hogy tudjam, bőven van remény. Nem is csalódtunk, délután kettő körül oszladozni kezdett a köd, így másodmagammal kivonultunk az észlelőhelyre megnézni a Nap felszínét, mintegy bemelegítésül az estéhez.

Néhány erdőszélen tespedő lakónegyedi trikolór tuskó beszólását leszámítva nagyon szép esténk volt.

(tovább…)


Holdkelte 2013.11.19.

Holdkelte 2013.11.19.

Holdkelte 2013.11.19.

A napmozgás-sorozat után aránylag hirtelen jött az ötletem, hogy készítsek legalább egy holdkeltét is. A módszer és a szoftver a már ismertetett, azzal a különbséggel, hogy most az állványt odacsavaroztam az erkély korlátjához, mivel előre láttam, hogy a gép ezúttal valamivel tovább fog maradni. Bemozdulás: a hátterek között előfordul, de magát a holdívet nem érinti; ezért szépen kivehető a magasan járó hold felfelé ívelt nyomvonala. Volt intuíció is a képben: a Holdat ugyanis sikerült pont jól exponálnom (ISO 100, 1/640, F/3), nem égett be, így a szerény fókusztáv és felbontás dacára is kivehetők a tengerek. A holdkelte-sorozat tehát 19. este, a háttér pedig 20. este készült (ISO 100, 25″, F/3). A kép tanulsága épp a szépséghibája: a fényszennyezés. Valamennyit visszavettem a nátrium-narancsárga verőfényből, de azért bőven hagytam belőle árulkodóul.

Ezeknek a fotóknak talán az a legnagyobb érdekessége, hogy szappantartóval készültek – ingyenes, illetve saját szoftveren kívül semmilyen célszerszám vagy plusz kiadás nem kellett a projekthez.

(tovább…)


Napfoltok a tükrössel

napfoltok 2013.11.18. a tükrössel

Napfoltok 2013.11.18. a tükrössel

Még sosem próbáltam a Napot a 150/750-es tükrös távcső és a Canon váz kombinációjával fotózni. Eddig valahogy a Newton kapta a csillagködöket, a MC pedig a naprendszer objektumait. Nem utolsó sorban a napfilter kartonkerete is a MC távcsőhöz készült, így szigetelő szalaggal improvizáltam – a biztonságos észlelést szem előtt tartva. Az eredmény egy kábé fele akkora napkorong, amely lényegileg nem kaphatott több fényt (a filter korlátozta az apertúrát), bár F/7 és nem F/13 volt a nyitás.  A lencse helyett a tükör mindazonáltal valószínűleg jobb, színi hibától mentesebb képet ad.

(tovább…)


Jól kalibrált monitoron mindegyik számnál elkülönülő árnyalat látszik. Ha mégsem látszanak, akkor a megjelenített képek színhiányosan rajzolódnak ki. A monitort valószínűleg kalibrálni kell.

You should see distinct shades for each number. If those shades are not clearly visible, the displayed pictures will lack accuracy. Your display most likely needs to be calibrated (brightness, gamma, contrast etc.).