M42 – A Nagy Orion-köd
Ismét a csillagokra fordítottam teljes huszonnégy órát. Az észlelőmaraton nehezen és bosszantóan indult a Nap elé be-bekúszó felhőkkel, viszont az éjszaka tiszta volt és reccsent. Miután előző nap órákig babráltam a pólustávcsővel, ezen az éjjel sikerült először becsülettel pólusra állnom, viszont a mechanika így is hagyott kívánnivalót maga után.
Napfoltokat, a Jupitert és mélyégobjekumokat vettem tervbe, kényelmesen, felkészülve rá, hogy lesz, ami nem sikerülhet a fényszennyezés, a vezetés nélküli fapados mechanika és jómagam foghíjas tudása miatt.
A felhasznált műszerek a már ismertetettek: egy SW 150/750-es newton távcső dolgozott a motorizált EQ3 mechanikán. A naprendszert Scopium Hold- és Bolygókamerával, mélyeget Canon 1100D + Magic Lantern fényképezőgéppel örökítettem meg. A feldolgozáshoz használt programok: Registax, Iris, Deep Sky Stacker, IrfanView. Lássuk az eredményt.
Napfoltok 2013.10.04. (1 perc)
Jupiter-család (montázs)
A forgó Jupiter (bő egy órányi képanyag)
M31 Androméda-köd (összesen 8 perc)
M27 Súlyzó-köd (3×1 perc)
A Láng-köd és a Lófej-köd (5x kb. 1 perc)*
M15 gömbhalmaz (1×30 másodperc)
A Perszeusz ikerhalmaza (vázlat)
Khi H Persei ikerhalmaz (8×1 perc)
M42 Orion-köd (nyers fotó, 30 másodperc)
M42 retró edition
M42 Orion-köd (8×30, 2×15 másodperc)
*A Lófej-köd megérdemel egy megjegyzést. Egyfelől a fényképezőgépem szinte vak a sötét port körberagyogó hidrogén-alfa hullámhosszra (átalakítatlan DSLR), emiatt eleve hosszabb expozíciót kívánna a téma, mint úgyamúgy. Másfelől a fényszennyezés narancssárga, így a szenzor amúgyis fele számú (lásd Bayer-eloszlás) vörös érzékelői duplán nehéz helyzetben voltak. Egyetlen különálló fotóból sem tudtam előcsalni a Lófej-ködöt, csupán sztekkeléskor került elő a zajból valami, ami egyértelműen a Lófej-köd. A Láng-köd a kísérlet mellékterméke.
