Ehelyett egy nyersebb képet választottak
Az M82-ben feltűnt szupernóváról készült fotómat beküldtem a space.com portálnak hallám-alapon, hogy megüti-e a nívót. 14 képet tartalmazó februári válogatásukban közzétették, a sorban a 13. fotó.
A szupernóváról nem a legsikerültebb képem válogatták be a szerkesztők, de a körülményekhez képest (fényszennyezett ég, nyugtalan légkör) különösebb panaszra nem látok okot.
A februári plakát
Miért mozdulatlan a Bábamatullája? Hol lehet a Részögembör, merre a Korcsma és hová világít a Bujdosók Lámpája? Hát a Jászol, a Bojtár Kettője vagy a Sánta Kata hol van? Ezen a csillagtúrán a Hadakútjára lépünk és a Göncölöktől indulva körbejárjuk az égboltot a régi magyarok szemével: sorra vesszük azt a keveset, ami megmaradt a hagyományos csillagnevekből.
Visszatérve a közismert nevekre: az északi égbolton tájékozódunk, majd elbúcsúzunk az őszi csillagképektől, a még mindig magasan járó Pegazustól és az Andromédától. A déli égbolton magasan találjuk az Oriont, két hűséges kutyáját, a nyulat; az épp a Vadászra rontó Bikát a Fiastyúkkal. Az Ikrekben ott tündököl naprendszerünk óriása, a Jupitert, melynek holdjait kis távcsővel fogjuk szemügyre venni. A keleti égen már javában emelkedik a Rák és az Oroszlán, előre vetítve néhány csodát a tavasszal következő csillagtúrákból.
A Román Tévé Kolozsvári Stúdiójában az Erdélyi Figyelő műsor vendége volt a Csillagtúra. Spitzer Jutka kérdezett.
PS: nagyon ciki, hogy reklám van/lehet a videóba fűzve (alul a sárga szakasz az időcsíkon), bocs, ilyen a jutub.
Repülő húz el a Nap foltos felszíne előtt.
A repülős fotókból állítottam össze most egy gyűjteményt.
Proof of Concept: a forgó Nap
Az utóbbi időben gondolkodtam rajta, hogy tudnék-e, hogyan tudnék egy olyan animációt készíteni, ami a Napot tengelyforgás közben mutatja meg. Nyilván több fotót és térben kell feldolgozni, de nem lehet ez sem ördöngősség.
Az alábbiakban leírom a megvalósíthatósági példámat (proof of concept). A cikkben 2MiB feletti méretű gif fájlok vannak, ezért a mobil-netezők legyenek résen.
Mint hobbinak, nem sok haszna volt/van ennek a gyakorlatnak. Viszont nekem legalábbis arra jó volt, hogy rálátást kapjak az idegen égitestek felszínét bonyolult pályákról pásztázó űrszondák működésére, képalkotási nehézségeire, és hogy némi áhítat járjon át akkor, amikor például a Holdnak, a Marsnak vagy a Merkúrnak a hasonló elven elkészült forgó mozaikját látom és értem, miként készültek.
csoportkép a Sirius alatt
Az időjárás végre megengedte, hogy több halasztás után nekivágjunk az erdőnek és kigyalogoljunk az észlelőhelyre. +3 fokban indultunk és most éjszaka is csak -1 fok van (míg Csíkban -18), de mi tagadás, nem volt melegünk a dombtetőn. Ezúttal kisebb és csak fiatalokból álló társaság jött össze, és a sárra, latyakra való tekintettel inkább nem az építkezések miatt felvert földúton, hanem az erdei ösvényen jöttünk vissza.
Tájékozódási oldalról sorra vettük a Sarkcsillagot és Göncölöket, majd a főbb csillagképeket, állatövet. Mitológiai oldalról az őszi égtől vettünk búcsút, az Androméda/Kassziopeia mondakörrel, majd onnan a téli égbolton pompázó Orion-Osiris-Kaszás-Gilgames vette át a főszerepet a Kutyákkal, a Nyúllal és az égi Bikával. (tovább…)
Egyszeri expó jelölt szupernóvával
SN 2014J
Sikerült lencsevégre kapnom életem első felrobbant fehér törpéjét, az SN 2014J azonosítóval ellátott szupernóvát. A becslések szerint valahol 10.7 magnitúdós fényességű lehet, és február elejéig még fényesedhet. A továbbiakban a fotózásról írok, az asztrofizikai részletekről például itt lehet olvasni.
(tovább…)
Szaturnusz, Cassini-rés. MC 102/1300, bolygókamera, 268 frame-ből válogatott a Registax
Némi nosztalgiával emlékszem vissza azokra az időkre, amikor még nagyon botladozott az internet. Épphogy döcögött a keresőmotor, ami még messze predatálta a maiakat. Ékezetekkel és ragozott magyar szavakkal természetesen nem működött, de amúgy is szinte csak angolul volt tartalom a hálón. Ami viszont fenn volt, az jó volt. Működött és megbízható volt. Nem így ma, amikor majdnem minden bundle és/vagy bloat, esetleg még trójai is; no meg a keresési eredmények mérgezett volta (fekete kalapos SEO).
(tovább…)
Mátis István: Felhős analemma
Mátis István amatőr csillagász munkáját dicséri a Kolozsvár egén fényképezett analemma.
Analemmát fotózni az egyik legnagyobb fényképészeti kihívás, ugyanis egy éven át kell nagy pontossággal és következetességgel exponálni. A sikerek mellett több kudarcos próbálkozás is ismert – a legprofibbak is hibáznak, illetve megtréfálja őket a technika ördöge. Ezért különösen értékes ez a fénykép.
Mátis István a klasszikusnak mondható módszerrel dolgozott: fotózáskor mindig két expozíció készült, hasonlóan az első magyarországi analemma-készítőhöz – Ladányi Tamáshoz: Mátis István is exponált egy napszűrőset, amelyen csak a Nap korongja látszott és egy szűrő nélkülit, amelyen a nap környéke ugyan beégett, de látszott a tágabb környezet – ezekkel utólag össze tudta illeszteni a napfotókat, majd a végeredményhez az egyes képkockákat. Napszűrőként a fotózásra alkalmas Baader napszűrőt használta.
