A már jól ismert felállással (MC 102/1300, EQ3, Scopium) fotóztam ma a Napot. Az 1877-es és az 1875-ös számú napfolt hívta fel magára a figyelmemet. Az alábbi két fotó ugyanaz, csak az egyikre feltettem a SOHO egy órán belül készült napkorongját is.
Járdacsillagászat 2013.10.12.
A dagadó Hold meglesése
Szombat délután és este kinn voltunk amatőrök Kolozsvár főterén, hogy a járókelőket távcsőbe pillantásra invitáljuk. Nagyon szép napfoltok ládszódtak, majd a fogyó Vénusz D alakja következett, hogy utána a Holdat szemléljük. Kettőscsillagok és bevállalósabbaknál mélyég-objektumok kerültek még távcsővégre. Műszere válogatja, hogy melyikkel mit is lehetett látni, mennyire fényesen, mennyire részletesen. Jómagam egy szerényebb MC szerkezettel és fotóállvánnyal vonultam ki, így 40x-es nagyítás fölé nem merészkedtem. Amit a fátyolfelhők amúgy meg sem engedtek volna.
És akkor a fotók:
2013. októberi csillagtúra
Az első csillagtúrához jó időpontnak tűnik október 22. vagy 23. – időjárástól függően. Érdemes tudni, hogy az időpont megválasztását több tényező is befolyásolja, hiszen a látnivalók, illetve látható égitestek akár éjszakáról éjszakára is változhatnak attól függően, hogy hol és mennyire ragyog éppen a Hold.
Ezen az első csillagtúrán a Hold nélküli égboltot fogjuk szemügyre venni. A Vénusz alapvetően kedvezőtlen helyzetben van számunkra, így hacsak nem közvetlenül naplemente után, akkor nem fogjuk tudni megpillantani. Szabad szemmel sajnos nem fogjuk látni az Uránuszt és a Neptunuszt, ám vigaszul mondom, hogy ez a két távoli és halvány bolygó csak nagyon komoly távcsőben jelent élményt. Az észlelőhelyről a város fölött ragyogó Göncölökkel fogunk előbb megismerkedni, majd a déli, jóval kevésbé fényszennyezett égbolton a nyári és az őszi csillagképeket vesszük szemügyre. Kínálja magát a Tejút, vagyis a saját galaxisunk derengő sávja és az Androméda szomszédos galaxis apró ködpamacsa, emellett szabad szemmel is felbontható kettős csillagok. Gondolatban bejárjuk a Kepler űrtávcső által vizsgált területet és néhány eredményét.
Kép: Stellarium
Tehát ha minden jól alakul, akkor találkozunk 2013. október 22-én, kedden a Bucium utcai végmegállóban a lépcsőnél 18.30-kor. Térkép és túraszabályzat itt található – a szabályzat nem ismerete nem mentesít annak érvénye alól.
Az októberi után november 23. vagy 24. tűnik megfelelő időpontnak.
Androméda, Orion, Perszeusz
M42 – A Nagy Orion-köd
Ismét a csillagokra fordítottam teljes huszonnégy órát. Az észlelőmaraton nehezen és bosszantóan indult a Nap elé be-bekúszó felhőkkel, viszont az éjszaka tiszta volt és reccsent. Miután előző nap órákig babráltam a pólustávcsővel, ezen az éjjel sikerült először becsülettel pólusra állnom, viszont a mechanika így is hagyott kívánnivalót maga után.
Napfoltokat, a Jupitert és mélyégobjekumokat vettem tervbe, kényelmesen, felkészülve rá, hogy lesz, ami nem sikerülhet a fényszennyezés, a vezetés nélküli fapados mechanika és jómagam foghíjas tudása miatt.
Magyarok az APODon
fotókollázs
Mondhatni, az APOD – Astronomy Picture of the Day – az a napilap, amelybe két csillagász a NASA keretein belül közzéteszi a nap (túlnyomó többségében csillagászati) fotóját. Legyen az a fotó amatőr vagy profi, szappantartóval vagy a Hubble-lel készült fénykép, esetleg youtube video, az APOD 1995. június 16. óta nagyjából szünet nélkül közli a nap fotóját rövid és profi leírás kíséretében. A két szerkesztő, Robert Nemiroff (MTU) és Jerry Bonnell (UMCP) nemzetközi mélymerítésből válogat, és a visszatérő nevek, amatőr csillagászok nem véletlenül térhetnek vissza. És mint minden napilap, természetesen a szerkesztők szájízét is tükrözi, hiszen több fantasztikus fotó készül, mint ahány az APODon elférhet.
Halojelenségekről
22 fokos naphalo, 2012.02.17.
A légköroptikai jelenségek inkább a meteorológust kell, hogy érdekeljék, nem a csillagászt. Az eget fürkésző embert mindenesetre lenyűgözhetik, foglalkozástól és érdeklődéstől függetlenül.
A legismertebb légkoroptikai jelenség minden bizonnyal a szivárvány – mindenki látott már. A jelenség alapja a fénytörés, amely vízcseppekben megy végbe a szivárvány esetében, és a Nappal ellentétes oldalon egy 42 fok sugarú kört hoz létre – hacsak nem repülőből nézzük, akkor csupán a megszokott ív látszik, nem a teljes, igen nagy kör. (tovább…)
A Mars a Méhkasban
A Mars és az M44 találkozója
A napokban kúszott át a szomszédos bolygó az M44 katalógusszámú nyílt halmaz, a Méhkas előtt. Leszámítva a hajnali 5 órás időpontot, könnyű célpontnak ígérkezett. Az időjárás azonban beleszólt, így csak két képkockát sikerült rögzítenem. A módszer egyszerű: a motorizált állványra feltettem a fényképezőgépet, és viszonylag hosszan exponáltam.
A Mars megszokott pályáján, kis túlzással még mindig a Nap túloldalán jár, az M44 pedig valahol ötszáz fényévnyire tőlünk.
Borealis starparty 2013.09.07.
Távcsőállítás az alkonyatban
Még a MesszeLátó rovat indulásakor beszámoltam arról, hogy Kolozsváron két amatőr csillagász klub is működik, az Andromeda és a Borealis. Utóbbi starparty-t hirdetett szombat estére, amire én is beneveztem – lássuk, milyen társasággal észlelni.
A helyszín elég messze esik a városi fényektől, és a Tejút szépen megmutatkozott. Emellett csodálatosan tiszta volt az ég az utóbbi napokban is, már ami az átlátszóságot illeti – azért némileg nyugtalannak bizonyult. Az este látványosságai a lenyugvó Vénusz, az őt követő Szaturnusz, majd pedig mélyég-objektumok voltak. A sztárok pedig a házi készítésű Mintaka távcső, illetve egy 30 centis dobsoni fényveder, amely a Fátyol-ködöt is megmutatta.
Napfoltok az udvarról
napfoltok 2013.09.01.
Ez a vasárnap délelőtt éppen alkalmas volt arra, hogy kényelmesen felállítsam a felszerelést a SOHO felvételei szerint igen szép napfoltokhoz. Az immár hagyományos felállásomat követtem most is: az EQ3-as állványra feltettem a SW 102/1300-as MC-t, arra az ND5-ös fóliát és szétnéztem. Primér fókuszban kattintottam a Canon 1100D-vel, hogy legyen „térképem”, ezután a Scopiummal és 2x, illetve 4x Barlow lencsékkel futottam neki a napfolt-együtteseknek. Kissé riasztó belegondolni, hogy 5200 mm-es fókusztávval dolgoztam.
Nova Delphini 2013 – másodjára
A Delfin nóvája második nekifutásban ahhoz képest kedvező légkör mellett került lencsevégre. Canon 1100D-vel készült a fotó sima állványról, 55 mm-en és 25 másodperces megvilágítással. A csillagok természetesen csíkot húztak, ezt az Iris rl2 parancsára bíztam (kényelemből). Továbbra is szeretem a Vállfát, ezért az is fenn van a képen.
A nóva érezhetően halványodott, de azért könnyen megmutatja magát. A korábbi felvétellel is érdemes összehasonlítani, bár jól megnézve nem biztos, hogy jól fényképeztem/dolgoztam fel.
2013.08.18.
2013.08.31.
