A már jól ismert felállással (MC 102/1300, EQ3, Scopium) fotóztam ma a Napot. Az 1877-es és az 1875-ös számú napfolt hívta fel magára a figyelmemet. Az alábbi két fotó ugyanaz, csak az egyikre feltettem a SOHO egy órán belül készült napkorongját is.
Androméda, Orion, Perszeusz
M42 – A Nagy Orion-köd
Ismét a csillagokra fordítottam teljes huszonnégy órát. Az észlelőmaraton nehezen és bosszantóan indult a Nap elé be-bekúszó felhőkkel, viszont az éjszaka tiszta volt és reccsent. Miután előző nap órákig babráltam a pólustávcsővel, ezen az éjjel sikerült először becsülettel pólusra állnom, viszont a mechanika így is hagyott kívánnivalót maga után.
Napfoltokat, a Jupitert és mélyégobjekumokat vettem tervbe, kényelmesen, felkészülve rá, hogy lesz, ami nem sikerülhet a fényszennyezés, a vezetés nélküli fapados mechanika és jómagam foghíjas tudása miatt.
A Mars a Méhkasban
A Mars és az M44 találkozója
A napokban kúszott át a szomszédos bolygó az M44 katalógusszámú nyílt halmaz, a Méhkas előtt. Leszámítva a hajnali 5 órás időpontot, könnyű célpontnak ígérkezett. Az időjárás azonban beleszólt, így csak két képkockát sikerült rögzítenem. A módszer egyszerű: a motorizált állványra feltettem a fényképezőgépet, és viszonylag hosszan exponáltam.
A Mars megszokott pályáján, kis túlzással még mindig a Nap túloldalán jár, az M44 pedig valahol ötszáz fényévnyire tőlünk.
Borealis starparty 2013.09.07.
Távcsőállítás az alkonyatban
Még a MesszeLátó rovat indulásakor beszámoltam arról, hogy Kolozsváron két amatőr csillagász klub is működik, az Andromeda és a Borealis. Utóbbi starparty-t hirdetett szombat estére, amire én is beneveztem – lássuk, milyen társasággal észlelni.
A helyszín elég messze esik a városi fényektől, és a Tejút szépen megmutatkozott. Emellett csodálatosan tiszta volt az ég az utóbbi napokban is, már ami az átlátszóságot illeti – azért némileg nyugtalannak bizonyult. Az este látványosságai a lenyugvó Vénusz, az őt követő Szaturnusz, majd pedig mélyég-objektumok voltak. A sztárok pedig a házi készítésű Mintaka távcső, illetve egy 30 centis dobsoni fényveder, amely a Fátyol-ködöt is megmutatta.
Napfoltok az udvarról
napfoltok 2013.09.01.
Ez a vasárnap délelőtt éppen alkalmas volt arra, hogy kényelmesen felállítsam a felszerelést a SOHO felvételei szerint igen szép napfoltokhoz. Az immár hagyományos felállásomat követtem most is: az EQ3-as állványra feltettem a SW 102/1300-as MC-t, arra az ND5-ös fóliát és szétnéztem. Primér fókuszban kattintottam a Canon 1100D-vel, hogy legyen „térképem”, ezután a Scopiummal és 2x, illetve 4x Barlow lencsékkel futottam neki a napfolt-együtteseknek. Kissé riasztó belegondolni, hogy 5200 mm-es fókusztávval dolgoztam.
Nova Delphini 2013 – másodjára
A Delfin nóvája második nekifutásban ahhoz képest kedvező légkör mellett került lencsevégre. Canon 1100D-vel készült a fotó sima állványról, 55 mm-en és 25 másodperces megvilágítással. A csillagok természetesen csíkot húztak, ezt az Iris rl2 parancsára bíztam (kényelemből). Továbbra is szeretem a Vállfát, ezért az is fenn van a képen.
A nóva érezhetően halványodott, de azért könnyen megmutatja magát. A korábbi felvétellel is érdemes összehasonlítani, bár jól megnézve nem biztos, hogy jól fényképeztem/dolgoztam fel.
2013.08.18.
2013.08.31.
Az elmúlt 24 óra terméséből
2013.08.18-19.
Az elmúlt 24 órát az égboltra szántam. Eseményekben nem volt gazdag ez a 24 óra, nem számítva talán az egy szerény nóvát, viszont egyfelől ráértem, másfelől az időjárás sem rondított bele. Napfoltokat, holdkrátereket, a Delfin nóváját, valamint a Jupiter felhőit és holdjait sikerült elcsípnem. A nyersanyag feldolgozása több órát vett igénybe, többnyire Registaxot használtam, de a csíkhúzós nóva-kép korrigálásában van Iris is (a Richardson–Lucy függvény miatt).
A felvételek SkyWatcher MC 102/1300-as távcsövön át készültek Canon 1100D-vel (nagy látószög), illetve Scopium Hold- és bolygókamerával (részletek), szükség szerint Barlow lencsével.
Nova Delphini 2013
Nóva a Delfinben
A Delfin csillagképben felbukkant objektum a PNV J20233073+2046041 besorolást kapta, de hívjuk csak Nova Delphini 2013-nak, vagyis a Delfin 2013-as nóvájának. Egy japán amatőrcsillagász, Koichi Itagaki fedezte fel augusztus 14-n. Felfedezésekor 6.8 magnitúdós volt, aztán fényessége 4.2 magnitúdón tetőzött augusztus 16-n, vagyis bőven látható volt szabad szemmel is, noha nem emelkedett ki a környezetéből.
Az APOD szerint klasszikus nóváról van szó: egy kettős rendszerről, amelyben az egyik egy fehér törpe, a másik pedig egy anyagot veszítő, vélhetően óriáscsillag. A fehér törpe felszínére jutó anyag robbanása okozza a nóvát. Az „új” csillag 17-ed rendű csillagként szerepelt a korábbi felvételeken, vagyis energiakibocsátása 25 ezerszer nőtt meg, így vált rövid ideig szabad szemmel is láthatóvá.
Az időjárás miatt csak ma tudtam lefényképezni.
Napfolt-vasárnap
Az 1818-as jelű folt
A vasárnap délelőttöt központi csillagunkra szántam, noha a légkör igen nyugtalan volt. A képeket SkyWatcher 102/1300-as MC távcsővel készítettem, Baader ND5-ös (vizuális) napszűrő fólián át.
A képrögzítést két eszközzel végeztem. Canon 1100D-vel, prímfókuszban készült a napkorong, egyszeri expozíció ISO 200, 1/800. Scopium Hold- és bolygókamerával rögzítettem a részleteket: képenként 10-15 másodperc videó készült, 30fps felbontással.
A képeket/filmeket az ingyenes Registax 6 programmal dolgoztam fel.
Analemma of Kolozsvár City
VNP: Analemma of Kolozsvár/Cluj-Napoca, Transylvania
I am the first photographer to take a picture of an analemma in Transylvania.
The phenomenon itself, the celestial path of the Sun during a year is quite easy to understand yet it is a challenge to photograph it, even in the digital era, being a project spanning over a long time. And I did it, well, a bit differently.
This article is a summary of the last solar year, also with the intention to possibly serve as a guide for those future photographers who might take the challenge.
