Csillag&shy;túra

saját asztrofotóim saját asztrofotóim szappantartóval

M42 Orion-köd vénusz

Orion-köd. 8 perc

A meteorológusok szerint csak -2 fok volt éjfél körül, aztán hajnalban sem ment -4 alá, ennek ellenére nem mondanám, hogy melegem volt. A légkör átlátszó volt, de valósággal zubogott – a kémények és kipufogók nyilván hozzájárultak a dologhoz.

Mégis, inkább sikeres volt az éjszaka, mint kudarcos. Alkonyatkor a fogyó Vénusz, majd a kelő Jupiter jött össze az erkélyről, úgy ahogy, aztán nem bírtam ellenállni a hálás célpont Orion-ködnek, és kitelepültem az udvarra. Míg a felszíni részleteket nem mutató Vénuszt megbírja a felállásom, a Jupiterhez hozzátartozik, hogy a 102-es MC-ben kevés a fényerő, ha még fókuszt is nyújtok, már szinte panaszkodik. (tovább…)

Holdkelte 2013.11.19.

2013.11.20. admin

canon chdk holdkelte programozás time-lapse

Holdkelte 2013.11.19.

A napmozgás-sorozat után aránylag hirtelen jött az ötletem, hogy készítsek legalább egy holdkeltét is. A módszer és a szoftver a már ismertetett, azzal a különbséggel, hogy most az állványt odacsavaroztam az erkély korlátjához, mivel előre láttam, hogy a gép ezúttal valamivel tovább fog maradni. Bemozdulás: a hátterek között előfordul, de magát a holdívet nem érinti; ezért szépen kivehető a magasan járó hold felfelé ívelt nyomvonala. Volt intuíció is a képben: a Holdat ugyanis sikerült pont jól exponálnom (ISO 100, 1/640, F/3), nem égett be, így a szerény fókusztáv és felbontás dacára is kivehetők a tengerek. A holdkelte-sorozat tehát 19. este, a háttér pedig 20. este készült (ISO 100, 25″, F/3). A kép tanulsága épp a szépséghibája: a fényszennyezés. Valamennyit visszavettem a nátrium-narancsárga verőfényből, de azért bőven hagytam belőle árulkodóul.

Ezeknek a fotóknak talán az a legnagyobb érdekessége, hogy szappantartóval készültek – ingyenes, illetve saját szoftveren kívül semmilyen célszerszám vagy plusz kiadás nem kellett a projekthez.

Napfoltok a tükrössel

Napfoltok 2013.11.18. a tükrössel

Még sosem próbáltam a Napot a 150/750-es tükrös távcső és a Canon váz kombinációjával fotózni. Eddig valahogy a Newton kapta a csillagködöket, a MC pedig a naprendszer objektumait. Nem utolsó sorban a napfilter kartonkerete is a MC távcsőhöz készült, így szigetelő szalaggal improvizáltam – a biztonságos észlelést szem előtt tartva. Az eredmény egy kábé fele akkora napkorong, amely lényegileg nem kaphatott több fényt (a filter korlátozta az apertúrát), bár F/7 és nem F/13 volt a nyitás. A lencse helyett a tükör mindazonáltal valószínűleg jobb, színi hibától mentesebb képet ad.

Fél jupiternyi napfolt

Napfoltok 2013.11.16.

Az 1899-es napfolt igazán kitesz magáért, a filteren távcső nélkül átnézve is kivehető. Ezért a szokásos felállásban lefényképeztem. Pár év múlva, napminimum alatt talán jó lesz majd visszanézni ezeket a fotókat.

Délután felderengett egy halo, aztán használhatatlanná vált az ég, ezért tovább egerésztem. Régebbi fotóimat méreteztem a Nap mellé, hogy lássam, mekkora ez a napfolt. A bolygófotók montírozásakor tudnom kéne, hány pixel a bolygó látszó átmérője – utóbbi persze gradiensként, elmosódva jelenik meg. Ezért egyszerűen 1/10/11-es arányt állítottam fel a Nap-Jupiter-Föld számára. Vagyishogy, mivel a Földről még nem készítettem asztrofotót :P , a Vénusz egészen friss sarlóját vágtam be a képbe.

Napanyó, Holdapó 2013.11.12.

2013.11.13. admin

Igen, a vogul/manysi teremtésmítosz szerint a férfi, az öreg nem a Nap, hanem a Hold, míg Európában azt szoktuk meg, hogy a legyőzhetetlen Nap, a Sol Invictvs a férfi, és a szeszélyes, statu variabilis Hold a nő.

Nos tehát, tegnap Napanyót és Holdapót fényképeztem, no meg a Vénuszt.
(tovább…)

Naprendszer-montázs

2013.11.08. admin

hold jupiter Nap Szaturnusz tranzit vénusz

Két év fotóiból

A korábbi gyűjteményt kiegészítettem egy bejárható nagyképpel, amelyre feltettem a Napot, a Holdat, a fél-Vénuszt és a Vénusz-tranzitot, valamint a Jupitert és a Szaturnuszt a fényesebb holdjaikkal. Az egyszerűség kedvéért, a Vénuszt leszámítva, elhanyagoltam azt a tényt, hogy az égitestek mérete komoly változást tud mutatni – ezért az égitestek mellé ezúttal nem csatoltam dátumot. A két év során felgyűlt fotókat mindösszesen úgy igazítottam, hogy a Nap és a Hold mérete egyezzen, a többi égitestet pedig hozzájuk viszonyítottam.
(tovább…)

A távozó Vénusz (animgif)

Életünk utolsó Vénusz-tranzitját láttuk 2012. júniusában. Véletlenül akadtam ma az akkor készült fotók egy gyűjteményére, amelyekből annó youtube videó készült. Ezeket a fotókat ezúttal animált giffé gyúrtam össze. Az animáció elkészítésében nagy segítséget jelentett a házi PHP/GD képfeldolgozás: a napkorongokat egymáshoz kellett igazítanom, mivel képtelenség kétszer egymás után ugyanúgy fotózni – arról nem beszélve, hogy a Föld forgásával a Nap korongja is elfordul az égbolton.

Bolygók és holdak látszó méretéről, távolságáról

2013.10.27. admin

hold jupiter Szaturnusz

A Hold és a Jupiter

Elég sok fotóm összegyűlt az elmúlt napok-hónapok egyébként teljesen rendszertelen észleléseiből, így lehetségessé vált az alábbi (szög)méret-összehasonlító album elkészítése. A műszerek ugyanazok: Canon 1100D váz a SW 102/1300-as Makszutov-Cassegrain távcső prímfókuszában a Nap, valamint a Hold, a Jupiter és a Szaturnusz montázsa esetében, illetve változó a további fotók esetében.

A kollázsok pontosságát két tényező némileg árnyalja. Egyfelől a Hold és a Jupiter egyszerre készült, pár perc eltéréssel, viszont a Szaturnusz és a Vénusz máskor, más összeszereléssel (lehet, hogy bennebb vagy kinnebb volt egy hajszállal a fényképezőgépet a kihuzatba illesztő adapter). Másfelől a Szaturnusz-család kompozit, sokszoros feldolgozás eredménye, így azt a kényelem kedvéért a Holdkorong mérete alapján illesztettem a kollázsba, elhanyagolva a korong méretének változását (33′ vs 30′). Zárójelben azt is érdemes talán megemlítenem, hogy a Jupiter-családot fotóállványról fényképeztem, hosszabb expozícióval, azaz csíkhúzósra, majd a csíkoknak csak az „elejét” tartottam meg – így ezen a fotón relatív fényességeket keresni sem érdemes.

A felsoroltak talán nem akkora tévedések, tekintve, hogy a kollázson szereplő égitestek mindegyikének jelentősen ingadozik a tőlünk mért távolsága, így a látszó mérete is.